Kiinduló állításunk szerint létezik LMBTQ-lobbi. Természetesen nem elítélendő dolog az, ha valaki a saját neméhez vonzódik, vagy más nem identitást vall a magáénak, a konzervatív kritika ott kezdődik, amikor ezt a fiatalokra, gyermekekre erőltetik rá.

Az LMBTQ-mozgalom természeténél fogva olyan társadalmi célokért küzd, melyek elérése érdekében lobbitevékenységet kell, hogy folytasson. Hasonlóan a legtöbb, nagy multinacionális vállalathoz, számos civil szervezet igyekszik hatást gyakorolni az egyes országok törvényhozására annak érdekében, hogy az általuk kívánatosnak ítélt jogszabályi környezetet kialakítsák. A társadalmi nemek gondolatának elfogadtatása, és adott esetben a jogi formulák LMBTQ-kompatibilissé tétele mindenképp politikai akaratot feltételez, melyhez a mozgalom képviselőinek nem csak az utcán, hanem a kormányzati körökben is befolyással kell rendelkezniük. Számos olyan igény felmerül az LMBTQ képviselői részéről, melyek bevezetése nem lehetséges bizonyos szintű lobbitevékenység kifejtése nélkül. Ezek közé tartozik a gendersemleges személyigazolvány és születési anyakönyvikivonat, a gendersemleges nyilvános WC-k létrehozása vagy akár a képviselő testületek összetételére vonatkozó nemi alapú kvótarendszer.

A közügyeket érintő, központi kormányzati döntések meghozatalában mindig érvényre jutnak az érdekek mentén meghatározott szempontok. Ha a német kormány lehetővé teszi az állampolgárok számára a harmadik nem feltüntetésének lehetőségét a közokiratokban, akkor élhetünk a gyanúperrel, hogy ez egy meghatározott csoport érdekérvényesítésének eredménye volt, tehát lobbitevékenység.

Hasonlóképpen, ha a Bundestag forgalmazási monopóliumot, adókedvezményeket és egyéb piaci előnyöket biztosít az amerikai székhelyű Pfizer számára, akkor fokozott a valószínűsége annak, hogy lobbitevékenység hatására hozta meg az adott döntést a német törvényhozás.

Az állam gendersemlegessé tétele mellett, a kultúra szintjén is megjelentek olyan követelések, melyek mind arra mutatnak, hogy az LMBTQ-mozgalom képviselői jelentős lobbitevékenységet folytatnak a média, az oktatás és a kormányzat köreiben. Az LMBTQ-szervezetek kultúrára gyakorolt hatása mint lobbitevékenység, elsősorban az egyetemi oktatásban fejti ki hatását. A társadalomtudományok vagy a bölcsészettudományok művelői egyaránt kitettek az LMBTQ-mozgalmak elvárásainak. Az egyetemi körökben jelentős támogatottsággal rendelkező LMBTQ-mozgalmak érdekérvényesítő tevékenysége ugyanúgy hatással van az oktatás tartalmára, mint az onnan kikerülő jövőbeli értelmiségiek gondolkodására. Ha a felsőoktatás az LMBTQ-szervezetek által népszerűsített értékek (és más megközelítések) toleranciájára ösztönzi a hallgatókat, akkor az önmagában nem káros. Sőt, bizonyos szinten elősegíti a társadalmi kohéziót és az állampolgárok kölcsönös megértését. 

A fenti tevékenység akkor válik romboló hatásúvá, amikor az oktatás tartalmi része is átkeretezésre kerül. Ezáltal a korábbi kulturális, történeti vagy művészeti tudásunk a világról olyan módon alakul át, hogy az óhatatlanul a hagyományos értékeink torzulásához vezet. A lebontási folyamat, illetve ennek a mikéntjére való megtanítás elsősorban az oktatási intézményekben kezdődik. Innen juthatunk el odáig, hogy szexuális kisebbséghez tartozni előny a filmiparban. Az LMBTQ-értékek elsajátítása kulcsfontosságú a mozgalom céljainak eléréséhez. Tekintve, hogy az LMBTQ-mozgalmak tevékenysége arra irányul, hogy saját nézeteinek megfelelően alakítsa át a jövő nemzedékeinek világképét, az oktatás kiemelt fontossággal bír.

Tipikus példákat a nyugati egyetemeken találhatunk a felvázoltakra. 

Ahogyan a korábbi években tapasztalhattuk, a nyelvhasználat és a történelem értelmezése súlyos esetekben akár a cancel culture áldozatává is válhatott. A lebontási folyamat legkézenfekvőbb eszköze, a nyelvi keretek és az identitást képző történeti emlékezet átszabása. Mindkettőre találunk példát. Elsősorban az amerikai egyetemeken vált általános jelenséggé a hagyományos értelemben vett bináris névmások (she/he) megkérdőjelezése, melyek helyett gendersemleges megszólítási formulát (they) kezdtek alkalmazni. A nyelvi keretek megváltoztatása kiemelt fontossággal bír, hiszen a fogalmainkon keresztül tudjuk értelmezni a körülöttünk lévő világot. Ha mostantól nem hivatkozhatunk női (she) névmással (általunk nőneműnek vélt) ismerőseinkre, akkor ezzel a világról alkotott képünk is megváltozik. 

Hasonlóan lényeges, hogy miként értelmezzük felmenőink tetteit, melyekből végső soron az identitásunkat merítjük. A történelem LMBTQ-igényeknek megfelelő értelmezése pedig könnyen oda vezethet, hogy a közelismerésnek örvendő brit miniszterelnököt, Churchillt, ne a fasizmus elleni harc alakjának tekintsük, hanem a rasszizmus és az elnyomó fehér férfiuralom egyik jelképének. Ha elhagyjuk a történelmi kontextust, és kizárólag egy elvi álláspontot részesítünk előnyben, akkor hasonlóképpen pórul járhat az Egyesült Államok harmadik elnöke Thomas Jefferson (aki köztudottan fekete rabszolgákkal műveltette az ültetvényeit) vagy akár Kolumbusz Kristóf (aki indirekt módon járult hozzá az évszázados transzatlanti rabszolgakereskedelem kialakulásához.)  A közbeszédet és a történelem értelmezését érő kulturális hatások egy jelentékeny része tehát az LMBTQ-közösségek önjelölt képviselői felől érkezik. Az így bekövetkező változások az esetek többségében az említett közösségek képviselői által vállalt érdekekkel összhangban vannak. Az egyetemi életben játszott jelentős szerep csak egyetlen példája annak, hogy miként működik az LMBTQ-csoportok lobbitevékenysége. Ha nem is mindig magától értetődően, de a fentieket alapul véve ki lehet jelenteni, hogy létezik bizonyos szinten LMBTQ-lobbi.

A korábbi példák elsősorban az amerikai helyzetet vették alapul. Az LMBTQ-lobbi azonban nem csak a nyugati országokban van jelen, hanem Magyarországon is. Számos olyan érdekszervezet működik hazánkban, mely közvetíteni képes a döntéshozók felé igényeit. Magyarországon elsősorban Budapest ad otthont a szóban forgó érdekképviseleti szervezeteknek, de a legtöbb vidéki nagyvárosban is találhatunk hasonló jellegű civil kezdeményezéseket. A lobbitevékenységeket alapvetően két csoportba lehet sorolni. Az egyik típus jogszabályi változást, a másik társadalmi változást szeretne elérni. Magyarországon elsősorban az utóbbira van példa.

A Szimpozion Egyesület, a Magyar LMBT Egyesület vagy a Szivárványcsaládokért Alapítvány egyaránt igyekszik aktívan tematizálni a magyarországi közbeszédet, elsősorban a budapesti Pride nyújtotta lehetőségeken keresztül, annak ellenére, hogy a rendezvény elsődleges célja – a pozitív társadalmi folyamatok katalizálása – számos esetben a szándékkal ellentétes, kontraproduktív eredményre jut. Ennek legfőbb forrása a rendezvényt záró utcai felvonulás, mely több esetben a helyi lakosság ellenszenvéhez és ellentüntetések szervezéséhez vezetett. Ez egyfelől rámutat a rendezvény társadalmi támogatottságának csekélységére, másfelől jelzi a kezdeményezés lobbitevékenység jellegét, melyet elsősorban nagyvállalatok szponzorálnak. A magyar jogszabályi környezet változása elsősorban a keresztény-nemzeti érdekeket reprezentálja. Ennek ellenére számos példa van arra, hogy magyar politikusok szimpátiájuknak adtak hangot az LMBTQ-követelésekkel kapcsolatban, azonban ezek a törekvések nem jutottak messzebbre egy-egy zászló kifüggesztésénél. A fentiekkel együtt kijelenthető, hogy ha kevésbé sikeresen is, de mindenképpen vannak olyan magyarországi LMBTQ-szervezetek, amelyek egyaránt képesek eljuttatni a magyar társadalomhoz és a politikához az igényeiket.

Egyes kritikák szerint a magyar fiatalok sokkal súlyosabb veszélyekkel kell, hogy szembe nézzenek ma, mint a meleglobbi. Fontos figyelnünk a közélet minden szereplőjére, aki tömegeket képes megmozgatni, és különösen azokra, akik kritikátlanul, dogmatikus módon hirdetnek egy-egy eszmerendszert. A fiatalok életében igenis jelen van számos LMBTQ-mozgalomhoz köthető tartalom. Ha az LMBTQ-lobbi természetes velejárója az alkotmányos demokráciáknak, akkor sem érdemes elbagatellizálni politikai és kulturális jelentőségüket. 

Különösen igaz ez akkor, ha a megfogalmazott célok egy jelentékeny része potenciálisan kártékony a jövő generációjára nézve.

A fiatalok fejlődésének számos olyan vonatkozása van, ahol napi szinten érintkezésbe kerülnek LMBTQ-tartalmakkal, melyeket, ha nem is korlátozni, de figyelemmel kísérni mindenképpen érdemes. TikTokon Jeffree Star (ismert transz influencer), a Netflixen a Sex Education (sorozat) és az Instagram algoritmikus hashtagjei napi kapcsolatba hozzák a fiatalokat az LMBTQ-lobbi által képviselt nézetekkel. Az elhessegetés rossz választás. Felelős konzervatívként reflektálnunk kell a hagyományos értékeinket érő támadásokra.