A lakosság jelentős részének, nehézségei vannak az élet mindennapi kihívásaival szembeni megküzdéssel és ellenállással. Ugyanakkor egyre fokozódik az elidegenedés, az emberek egyre kevésbé figyelnek oda egymásra. Ez mind arra vezethető vissza, hogy nemzetközi összehasonlításban, a magyar emberek mentális állapota elmarad az ország gazdasági helyzete alapján elvárt szinttől (Tőzsér, 2019).
A mentális állapot javítása érdekében kiemelt szerepet játszik a prevenció és a költséghatékony, közösségi alapú mentális szolgáltatások biztosítása (Nagy és Túri, 2021 idézi WHO, 2019). Ennek érdekében elterjedt az integrált pszichiátriai ellátás gyakorlata, amely különböző szereplők együttes szolgáltatásnyújtásán alapszik, és az egyén közösségen belül történő felépülését támogatja (Nagy és Túri, 2021). A megfelelő hatás elérése érdekében egy jól szervezett finanszírozási rendszerre és célzott programok létesítésére van szükség, amelyek ösztönzik a beruházásokat.
A mentális egészségbe fektetett beruházások elősegítik az emberi jogok védelmét, csökkentik az egészségkárosodás miatt elvesztett életévek számát, megelőzik a termelőerő-kiesést, költséghatékony prevenciós és kezelési intézkedéseket eredményez, végül pedig azok számára is lehetővé teszi az ellátáshoz való hozzáférést, akik saját erőforrásból nem képesek fedezni a költségeket (WHO, 2019 alapján).
A mentális egészség hagyományos finanszírozási modelljei
Az egészségügy finanszírozása minden ország esetében valamilyen rendszerben történik, alapulhat például magánbiztosításra, társadalombiztosításra vagy az állami egészségügyi szolgálatra (Böröcz, Kisapáti és Nagy, 2019), a gyakorlatban pedig ezek ötvözött változata is megjelenik. A mentális egészségügyi rendellenességek kezelése jellemzően az egészségügy pénzügyi keretein belül történik, a világon kevés olyan modell van, amelyben a kettőt egymástól elkülönítve kezelik (WHO, 2003).
Az állami egészségbiztosítás esetében a betegségek megelőzésére és kezelésére fordított összegek az állam nemzeti költségvetéséből kerülnek elkülönítésre, emiatt pedig ezek az alapok az oktatásra, közlekedésre, mezőgazdaságra és hadászatra szánt pénzügyi alapokkal versengenek. A kormány többféle forrásból is szert tehet a szükséges keretösszegre. Bevételei származhatnak adókból, felhasználói díjakból, befektetői alapokból vagy hitelből. A mentális egészségügy finanszírozása világszinten kb. 60,2%-ban adóbevételekből, 18,7%-ban kötelező társadalombiztosításból, 16,4%-ban pedig fogyasztói zsebből történik. A fennmaradó részarányt a magánbiztosítások és külső felektől érkező egyéb támogatások teszik ki (WHO, 2003).
Egy korszerű finanszírozási lehetőség
Világszerte új finanszírozási modellek terjedtek el, mint például a társadalmi hatású befektetések, melyek egyik népszerű formája a siker utáni vagy sikeralapú kifizetés (PFS, pay for success). Eszerint a modell szerint a kormány az elért társadalmi célokért vállal fizetési kötelezettséget (Nagy és Túri, 2021), mint például szociális ellátóhelyek megnövelt férőhelykapacitása. A folyamatban a kormányzati, nonprofit és forprofit szektor résztvevői más-más szerepeket betöltve mind részt vesznek. A kormányzat jelöli ki a megoldandó problémát, melyre egy közvetítő kiválasztja a legígéretesebb programot. Ez után kapcsolódnak be a befektetők, akik biztosítják a program pénzügyi megvalósíthatóságát. A kormány teljesítménycélokat tűz ki, illetve megállapít egy sikerdíjat, amelyet a célok elérése esetén a befektetett tőke visszatérítésén felül fizet ki a befektetőnek. Sikertelenség esetén viszont a befektető, a szerződési kereteknek megfelelően részleges vagy semmilyen kifizetésben nem részesül (Nagy és Túri, 2021).
Nemzetközi szinten ezek a programok jellemzően intervencióra, betegkezelésre épülnek. Jelentős szerep jut a résztvevők közösségi életbe való integrálásának, valamint egy támogató szociális háló kialakításának. A PFS programok előnye az, hogy lehetőséget teremt mind a kormányzati, mind a nonprofit vagy magánszolgáltatók kapacitásainak fejlesztésére, illetve elősegítheti az interszektorális együttműködések létrejöttét (Nagy és Túri, 2021 mentén).
A mentális egészség finanszírozása Magyarországon
Magyarországon jelenleg az egészségügyi ellátás a kettős finanszírozás modellje szerint történik. Az Egészségügyi Alapból fedezik az intézmények működési költségeit, azaz a vizsgálatokat, betegellátást, dolgozói béreket, illetve a kezeléshez szükséges gyógyszereket. Ezen kívül a fejlesztések, beruházások és eszközpótlás költségei a fenntartóra hárulnak, melyeket különböző adományokból tudják fedezni. Hazánkban nincsen elkülönített költségvetés, amely kizárólag a mentális megbetegedések megelőzésére és kezelésére fordítható. A pszichiátriai ellátással a járóbeteg, illetve a fekvőbeteg szakellátás foglalkozik.
Az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. (III. 3.) Korm. Rendelet szerint az egészségügyi szolgáltató havi 2.000.000 Ft fix díjra jogosult, az ezt meghaladó költségvetés pedig a 2016. november 1-én lekötött kapacitások (óra) függvénye. Az intézetek eszerint hat kategóriába sorolhatók, és havi 50.000 Ft és 20.000.000 Ft között terjedő fix díjas kifizetésben részesülhetnek. A 2022. évi előirányzat egy 199,76 milliárd Ft-os keret.
A fekvőbeteg ellátás esetében az ellátó egészségügyi intézmény az egészségügyi szakellátás társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló 9/1999. (IV.2) NM rendelet alapján a betegségcsoportokhoz rendelt súlyszámok alapján részesül díjazásban. Emellett a rendeletben meghatározásra kerül a betegségek kezelésének normatív ápolási ideje és határnapjai is. A mentális betegségek esetében a kezelés normatív ideje 6 és 20 nap között terjed. A fekvőbeteg ellátásra fordítható kiadások 2022. évi előirányzata összesen 661,58 milliárd Ft. A pontos mentális egészségügyre fordítandó jelenlegi részarányok sem a járóbeteg, sem a fekvőbeteg ellátás esetében nem ismertek.
Az intézmények fejlesztéseire, beruházásokra és eszközpótlásokra az elmúlt években különböző támogatási programok jelentek meg. Ezek közé tartozik a magyar Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program, mely társadalmi beruházási projektként működik. Ez jellemzően a társadalmi felzárkózás, a szociális integráció, az oktatásfejlesztés és az esélyegyenlőség előmozdítását állítja célkeresztbe, viszont ezek mellett a mentális egészségügy területén felmerülő problémák is fókuszba kerülnek. Az EFOP-1.8.20-17 „Az alapellátás és népegészségügy rendszerének átfogó fejlesztése – népegészségügyi helyi kapacitás fejlesztése a mentális egészség területén”, az EFOP-2.2.6-VEKOP-16 „Pszichiátriai ellátórendszer strukturált fejlesztése” az EFOP-1.2.4-VEKOP-16 „Kríziskezelő szolgáltatások fejlesztése”, az EFOP-2.2.5-17 „Intézményi ellátásról a közösségi alapú szolgáltatásokra való áttérés fejlesztése 2023-ig”, illetve az EFOP-2.2.2-17 „Intézményi ellátásról a közösségi alapú szolgáltatásokra való áttérés fejlesztése – intézményi férőhely kiváltás” programok célkitűzései közt mind a mentális egészségfejlesztés az elsődleges szempont. A programokon belül megvalósítható tevékenységek kapacitásbővítési lehetőségeket, képzéseket, kommunikációs tevékenységet, humánerőforrás bővítést és érzékenyítést, tudásátadást teszik lehetővé. Ezen programok teljes keretösszege a 2016-2019 pályázási időszakban 84,61 milliárd Ft, és legalább 49, legfeljebb 260 egyedi projekt megvalósítására fordítható. Egy egyedi projekt támogatásként elszámolható összköltsége 0,40 és 7,55 milliárd Ft között terjed.
Jövőkép egy hatékonyabb finanszírozási modell reményében
Egy jó lehetőség a mentális egészségügy fejlesztésére a közösségű alapú ellátóhelyek támogatása (WHO, 2003). Ez ugyan megvalósulhat PFS alapon, viszont szükséges lehet egy állandó elkülönített mentális egészségügyre fordítható alap is, melyekből az egészségügyi ellátásba integrált szolgáltatásokon kívül eső tevékenységek is finanszírozhatók.
Ezen kívül további önálló támogatási programokra, projektekre van szükség, melyek lehetővé teszik az ellátóintézmények létesítményeinek fejlesztését és dolgozóik képzését, ezáltal pedig az ellátás minőségében is javulás érhető el. Hazánkban ebből a szempontból szerencsésnek mondható a helyzet. Jelenleg az „Egészséges Magyarország 2021-2027” Egészségügyi Ágazati Stratégia mentén történik a szakágazati döntéshozatal. Ezen belül meghatározásra került a Nemzeti Mentális Egészségügyi Program, melynek általános célja, hogy a mentális egészségügyi népegészségügyi mutatókban javulás történjen. A program öt fejlesztési területet foglal magába: (1) mentális egészség fejlesztés, családközpontú szemlélettel, (2) pszichiátriai ellátórendszer fejlesztése, beleértve a közösségi-, a fekvő- és a járóbeteg ellátást, (3) addiktológiai ellátórendszer fejlesztése, (4) gyermek- és ifjúságpszichiátria fejlesztése, (5) pszichoterápia fejlesztése és jobb elérhetőségének biztosítása (EMMI, 2021).
A megfelelő finanszírozás mellett a célok könnyedén elérhetők. A korábban bemutatott operatív programokhoz hasonlóan az EMMI a következő pályázatokat írja ki a 2021-2027-es időszakra: Humánfejlesztési Operatív Program (HOP), Versenyképes Magyarország Operatív Program (VMOP), Digitális Megújulás Operatív Program (DIMOP). Ezek lehetőséget adnak arra, hogy a mentális egészségügy hosszú távon is kitartó fejlődésen menjen keresztül. A megvalósítást követően érdemes a programok hatását alaposan megvizsgálni, és az eredményeket figyelembe véve további ágazati célokat, fejlődési irányokat kitűzni.
Források
Böröcz I., Kisapáti A., Nagy L. (2019): Elemzés az egészségügy finanszírozásáról. Állami Számvevőszék EL-1250-005/2019
Emberi Erőforrások Minisztériuma (2021): „Egészséges Magyarország 2021-2027” Egészségügyi Ágazati Stratégia. Egészségügyért Felelős Államtitkárság, Budapest
Nagy L., Túri G. (2021.): A mentális betegeket célzó szolgáltatások hatékonyságának fejlesztési lehetőségei két komplex nemzetközi program tükrében. Magyar Pszichológiai Szemle, 76. kötet 1. szám, 157-171.
Nemzeti Lelki Egészség Stratégia 2014-2020 (2014)
Tőzsér A. (2019): A magyar társadalom mentális egészségi állapotának bemutatása. Polgári szemle, 15. évf. 4-6. szám, 370-382.
World Health Organization (2003): Mental health financing. Mental Health Policy and Service Guidance Package. Geneva
World Health Organization (2019): Making the Investment Case for Mental Health: A WHO/UNDP Methodological Guidance.
