Átlagos vasárnap délután Budapesten. Közeleg a tavasz és a színek újra visszatérnek a régi fővárosba. A nap megvilágítja a Nyugati pályaudvart. Előtte, a mindennapok terhe alatt rohanó tömeget. Mindenki a napi dolgaival foglalkozik, miközben pár perc sétára egy teljesen más világ tűnik fel.

A pályaudvarra belépve egy három nyelvű tábla látható. Rajta ukránul, angolul és magyarul a humanitárius segítség helyének megjelölése. A hely kaotikus és tömött. A segélyszervezetek asztalai két oldalt állnak. Közöttük az Ukrajnából vonattal érkezők sétálnak fel és alá. Néhányan csomagjaikkal a vonatra várnak, hogy tovább utazzanak a következő nagyvárosba.

A kezdeti káoszt, azonban mára a magyar hatóságoknak sikerült felszámolni. Jelenleg már a menekültek szervezett körülmények között a SYMA csarnokban és sok más helyen vannak elszállásolva. Itt ugyanúgy jelen vannak a segélyszervezetek, tolmácsokkal önkéntesekkel stb. 

Kint másmilyen kép fogad. A tavaszi napsütés fénye úgy tűnik reményt visz a reménytelenségbe. Sátrak állnak itt is, önkéntesek élelmet és tisztálkodó szereket kínálnak. Azonban a tempó itt kevésbé feszített, többen várnak és csak beszélgetnek egymással. „Több ezer ember jön nap mint nap reggel 9 és este 10 között” – mondja egy magyar önkéntes, aki emellett tartalékos törzsőrmester a Magyar Honvédségben. „Szerintem ez csak a kezdet és sokkal nehezebb lesz” – folytatta.

Állítását az ENSZ adatai is megerősítik. Április 4-ével bezárólag közel 4 millió 300 ezer ember menekült el Ukrajnából. Ha a konfliktus tovább folytatódik, ez a szám az 5 milliót is elérheti. A menekülők első számú célpontja az Európai Unió, kb. 92 százalékuk keresi itt a menedéket. Ezen belül Lengyelország az, ahova a legtöbben mennek. Számuk már a 2 és félmilliót közelíti. Emellett Magyarországra is nagy számban érkeznek. A jelenlegi adatok szerint hamarosan elérik a 400 ezret is. Április 4-ével még „csak” 394 ezernél járnak. 

Kiemelendő, hogy több ukrán menekült eddig Magyarországra, mint a „testvéri” Oroszországba és Belaruszba együttvéve. Számuk egyelőre a 380 ezret sem éri el. Vlagyimir Putyin orosz és Alekszandr Lukasenka belarusz elnök álláspontja, miszerint az ukránok vágynak a „felszabadítására a nyugati és a náci elnyomás alól”, nem találkozik a valósággal.

Ukrán források szerint – már-már a „málenkij robothoz” hasonlóan – erőszakkal visznek ukránokat Oroszországba. Ezt azonban még nem erősítették meg hivatalos források, nehéz kiigazodni a háborúval párhuzamosan futó információs és propaganda harcok közepette

Az említett statisztikai adatok mögött ártatlan emberek története húzódik. Köztük olyan álmoké, melyeket az orosz bombák és a nagyhatalmak geopolitikai játszmái zúztak szét.

Ilyen Olga is, aki egy fiatal 29 éves ukrán nő. A háború előtt tetováló szalonja volt, amit sok más dologgal együtt hátra kellett hagynia. Ő is ott áll a tömegben fekete kabátjában. Mellette a babakocsiban 6 éves kisfia egy plüssnyuszival játszik. Olga kitűnik a tömegből, ahogy fekete haját a napfény megvilágítja.

„Csugujevből származom. Ez egy katonai város Harkov közelében, szóval egyik fő célpontja volt az oroszoknak” – kezdi történetét.

„Sok katonai eszköz volt ott: repülők, harckocsik, lőszerek stb., de az oroszok mindent lebombáztak, köztük a lakóházakat is. Harkovban 500 épületet semmisítettek meg, az emberek most a metróban élnek. Az élet szörnyűvé vált, nincs élelem és fűtés, ezért úgy döntöttük, hogy eljövünk. Mindenki menekül.”

Időközben Moszkva megkezdte csapatai visszavonását Kijev térségéből. Az ukrán haderő több helyen visszaállította a kormány szuverenitását a korábban megszállt területek felett. Azonban ezalatt egy újabb lehetséges atrocitás jutott napvilágra.

Ukrán álláspont szerint az orosz erők civil lakosokat gyilkoltak meg Bucsa városában. Az orosz fél ezt tagadja és provokációnak gondolja. Egyelőre nem lehet tudni, hogy igaz-e a hír, vagy csak ez is az információs hadviselés része. Manapság már beszédeket is lehet hamisítani. 

A beszélgetés közben hirtelen egy férfi jelenik meg Olga mögötte. Kiderül, a férje is el tudott menekülni, ritka, hogy ez sikerül. Ukrajnában ugyanis teljes a mozgósítás: 18 és 60 év között egy férfi sem hagyhatja el az ország területét. Olga hamar magyarázatot ad a jelenségre.

„Gyermekünk beteg, ez az oka annak, hogy férjem itt lehet velünk. Oda kellett adnunk a határőröknek a fiunk orvosi papírjait, így átengedték a férjemet.” 

Az ukrán narratíva szerint Putyin „nácimentesítése” éppen csak, hogy megerősítette az oroszellenességet és az ukrán nemzet identitását. Olga történetéből is ez jön ki, azonban azt látni kell, hogy egy információs háború zajlik nem csak orosz részről, hanem ukrán részről – sikerrel – az emberek elméjéért. Nem szabad mindent kézpénznek venni tőlük. Vannak ukrán menekültek, akik éppen, hogy az ukrán kormányt teszik felelőssé a történtekért. De térjünk vissza Olgához.

„Régen minden más volt. Sok családi kötődésünk van Oroszországhoz. A bácsikám Szaratovban él és a családommal többször jártunk nála. Azonban ennek vége. Az oroszok nem férfiak a szememben. Nőket erőszakolnak és gyerekeket ölnek. Miért teszik ezt velünk? Mi nem bántottuk az övéiket. Ezek után már nem a barátaink” – düh és kétségbeesés keveredik a hangjában.

Ezeket a vádakat az ukrán miniszterelnök-helyettes, Olha Sztefanisinya a Sky News-nak adott interjújában megerősíti. Az oroszok ezt tagadják, és ukrán dezinformációként minősítik, mivel bizonyítékok erre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre.

„Kívül rendben vagyunk, de belül nem” – folytatta Olga és hangja elcsuklik, könnyek jelennek meg zöld szemében.

„Nagyon szereti a nyuszit, amit a magyarok adtak neki” – mutat a játszó gyerekére. Közben egy kis mosoly jelenik meg az arcán, de látszódik rajta az elkeseredettség.

„Mindenki nagyon barátságos, amit köszönünk, de hiányzik az otthonunk. Az otthon az otthon” – és a könnyek újra megjelennek zöld szemeiben.

A járókelőket sem hagyja hidegen a háború: „Nagyon fáj ez nekem. Az emberiség annyi szép dolgot kreált a művészetekben, irodalomban és építészetben. De ezzel megsértettünk mindent, amit eddig létrehoztunk. Megsértettük a történelmet” – mondja egy fiatal magyar hölgy.

Annak ellenére, hogy Olga és sok más ember története megmutatja a háború borzalmait, nem szabad, hogy az érzelmek elragadjanak. Egy intenzív információs háború zajlik jelenleg a két fél között. Egyértelműen Ukrajna áll nyerésre, mivel a volt színész Zelenszkij profi módon használja képességeit. A legfontosabb az ukrán vezetésnek, hogy megnyerjék maguknak a közvéleményt bármilyen eszközzel.

Ukrajna – Oroszország mellett – több hazugságot terjesztett már a háború alatt: Kígyó-szigete, Kijev szelleme és a hamis videó az Eiffel-tornyot bombázó oroszokról. Utóbbival csak hangulatot akartak kelteni, hogy megkapják az áhított „no-fly” zónát.

Ez nem menti fel Putyint, azonban be kell látni, hogy a világ nem fekete-fehér. Ez nem a jó és rossz harca. Ez az érdekek harca. Ukrajna az Egyesült Államok és Oroszország játszóterévé vált. 

Fotó: Ficsor Márton