A közel-keleti arab országot krízisek sora sújtja –egy folyamatos gazdasági és pénzügyi válság, amelyet tovább mélyített a COVID-19 világjárvány, a szíriai menekültválság (a becslések szerint jelenleg 1,5 millió szír tartózkodik Libanonban) és a bejrúti kikötőben 2020. augusztus 4-én történt robbanás is. A Libanon Economic Monitor szerint a libanoni gazdasági és pénzügyi hanyatlás a világ legsúlyosabb recessziói közé tartozik. Az ország GDP-je a 2018-as 55 milliárd dollárról 2021-re 20,5 milliárd dollárra esett vissza. Az ilyen jelentős zuhanások általában konfliktusokhoz vagy háborúkhoz kapcsolódnak. Mindezekből kiindulva az elemzés megvizsgálja az arab államban bekövetkezett pénzügyi válságot, az egyre súlyosbodó élelmiszerhiányt és a libanoni államcsőddel összefüggésben hozott intézkedéseket, valamint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) ezzel kapcsolatos tervét.
A libanoni font (LBP) folyamatosan veszít értékéből, mivel az infláció továbbra is két számjegyű. Az inflációs hatások erősen regresszív tényezők, amelyek aránytalanul érintik a szegényeket és a középosztályt. Az amúgy is súlyos társadalmi hatás katasztrofálissá válhat. A szegénységhez hasonlóan a munkanélküliség is növekszik. Libanon az alapvető szolgáltatások drámai összeomlásának volt elszenvedője, amit a devizatartalékok kimerülése, valamint az élelmiszerekre, üzemanyagokra és gyógyszerekre nyújtott devizaimport-támogatások magas költségei okoztak. Az akut üzemanyaghiány áramkimaradásokhoz vezetett országszerte, továbbá a gyógyszerekből is jelentős hiány van, és az egészségügyi szolgáltatások színvonala is jelentősen csökkent.
Libanon súlyos pénzügyi válsággal néz szembe a devizahiány közepette. Az ország gazdasági szakértői azzal vádolták a kereskedelmi bankokat, hogy magas kamatok fejében helyezték el az ügyfelek devizabetéteit a Libanoni Központi Banknál. Eközben a jegybank az ügyfelek betéteit használta fel a libanoni font árfolyamának stabilizálására és az állam költségvetési hiányának finanszírozására – közölték szakértők.
Libanon helyzetét tovább nehezítette, hogy George Kordahi információs miniszter 2021-ben a szaúdi vezetésű jemeni katonai akciót kritizálta, ami komoly diplomáciai válságot idézett elő. Szaúd-Arábia megtorlásként kiutasította Libanon nagykövetét, visszahívta bejrúti küldöttét, és betiltotta az importot, ami évi 240 millió dolláros kárt okozott Libanon számára. Az Öböl-menti szövetségesek is hasonló büntető lépéseket tettek. Szaúd-Arábia hagyományos támogatója Libanonnak, de regionális rivalizálása Iránnal és az Irán által támogatott Hezbollah miatti nyugtalanság egyértelműen rontotta a két ország közötti kapcsolatokat.
További probléma az országban az egyre súlyosabbá váló élelmiszerhiány, amire az orosz-ukrán háború is komoly hatással van. A Közel-Kelet és Észak-Afrika országai elsősorban Ukrajnától és/vagy Oroszországtól függenek élelmiszerimportjaik, különösen a búza tekintetében. Oroszország és Ukrajna a világ legnagyobb gabonaexportőrei között vannak, 2020-ban az előbbi a világ búzaexportjának 18,7%-át, míg az utóbbi 9,1%-át adta. Az Ukrajnából származó búza- és kukoricaexport 40%-a a közel-keleti térségbe kerül. Libanon rendkívüli módon érintett a válságban. 2020-ban az arab ország teljes búzaimportjának mintegy 80%-a Ukrajnából, további 15%-a pedig Oroszországból származott a hivatalos vámadatok szerint. Február 25-én a libanoni gazdasági miniszter közölte, hogy az ország búzatartaléka mindössze egy hónapra elegendő, mivel a fővárosi kikötőben 2020. augusztus 4-én bekövetkezett robbanás következtében megsemmisültek a korábban négyhavi búzatartalékot biztosító bejrúti gabonasilók. Az ipari miniszter március 5-én Twitter-üzenetében közölte, hogy Libanon megkezdi a búza adagolását, és más alternatív ellátási források után kutatnak. A miniszter azt is közölte, hogy ez nem speciálisan libanoni, hanem egy egész világot érintő válság, továbbá az is elhangzott, hogy a kormány Kanadából, Ausztráliából és az Egyesült Államokból próbál búzát importálni.
Hivatalos források szerint jelenleg tárgyalások folynak Libanon és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) között egy olyan megállapodásról, amely segíthet az országnak kilábalni a pénzügyi válságából. A megbeszéléseken szó esik a bankszektor szerkezetátalakításáról, a gazdaságélénkítési tervről, a költségvetés elfogadásáról, valamint a tőkekontroll-tervezetről is. E tárgyalások előzménye, hogy Libanon miniszterelnök-helyettese április elején kijelentette: a libanoni állam és a központi bank csődbe ment. A hivatalos közlemény szerint a veszteségeket megosztják az állam, a Libanoni Nemzeti Bank, valamint a különböző bankok és a betétesek között. Libanon gazdasági összeomlása 2019 októberében kezdődött és mára érte el csúcspontját. A Világbank a jelenleg kialakult helyzetet a világ egyik legsúlyosabb gazdasági és pénzügyi válságának nevezte az 1800-as évek közepe óta. A libanoni valuta 90%-ot veszített az értékéből, ami miatt az emberek nem tudnak hozzáférni az alapvető javakhoz és szolgáltatásokhoz, beleértve az élelmiszert, a vizet, az egészségügyet és az oktatást, miközben az üzemanyaghiány miatt gyakoriak az áramkimaradások. Ezenkívül a fizetések elvesztették vásárlóerejüket, a dollár elérhetetlenné vált, és az árak is az egekbe szöktek egy olyan országban, ahol szinte mindent importálnak. Az Egyesült Nemzetek Szervezete szerint a lakosság 82%-a jelenleg szegénységben él, míg a munkanélküliséget 40%-ra becsülik.
Ezzel szemben Rijád Szaláma, a Libanoni Központi Bank elnöke tagadta, hogy a bank csődbe ment volna, jelezve, hogy a veszteségek „feldolgozás alatt állnak”. Szaláma a közleményében kijelentette, hogy azokat az információkat „amelyeket a Központi Bank csődjével kapcsolatban terjesztettek, helytelenek”.
Akármi is az igazság, az Öböl-menti Együttműködési Tanács (GCC) országai a libanoni kormány csődbejelentésére azonnal jelezték, hogy gazdasági támogatást nyújtanak Libanonnak. Emellett az arab ország kormányának kérésére a Nemzetközi Valutaalap (IMF) Ernesto Ramirez Rigo vezetésével áprilisban Bejrútba látogatott, hogy megvitassák az IMF Libanonnak nyújtott támogatását és a hatóságok átfogó gazdasági reformprogramját. A látogatás végén Ramirez Rigo a következő nyilatkozatot tette: „Libanon példátlan válsággal néz szembe, amely drámai gazdasági visszaeséshez, valamint a szegénység, a munkanélküliség és a kivándorlás jelentős növekedéséhez vezetett. Ez a válság annak a mély és tartós sebezhetőségnek a megnyilvánulása, amelyet a sok éves fenntarthatatlan makrogazdasági politikák generáltak.”
Az IMF szerint a libanoni kormány felismerte, sürgősen szükség van egy sokrétű reformprogram végrehajtására, hogy megbirkózzanak a kihívásokkal, visszaállítsák a bizalmat és a gazdaságot a fenntartható növekedési pályára, erősebb magánszektorbeli tevékenységgel és munkahelyteremtéssel. Ebben a tekintetben tervük öt kulcsfontosságú pilléren nyugszik:
- a pénzügyi szektor szerkezetátalakítása annak érdekében, hogy helyreállítsák a bankok életképességét,
- költségvetési reformok végrehajtása,
- az állami tulajdonú vállalatok reformja, különösen az energiaszektorban,
- korrupció és a pénzmosás elleni küzdelem/terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem,
- hiteles és átlátható monetáris és árfolyamrendszer kialakítása.
Erősen kérdéses, hogy az említett reformkísérletek megteszik-e hatásukat, és az sem egyértelmű, hogy Libanon képes lesz-e kilábalni hosszú évek óta tartó gazdasági és szociális kudarcaiból. Ez utóbbi érdekében egy felelős és következetes gazdaságpolitika, modernizáció, valamint az időnként fellángoló, Izraellel folytatott harcok befejezése elengedhetetlen.
