40 évvel ezelőtt, 1982. május 2-án a brit haditengerészet elsüllyesztette az argentin General Belgranocirkálót. Az Amerikai Egyesült Államoktól vásárolt második világháborús veterán Belgrano-t egy nukleáris tengeralattjáró semmisítette meg. A támadás a brit flotta első válaszcsapása volt a szigetcsoport megszállása miatt.

A Falkland-szigetek egy 12 000 négyzetkilométeres szigetcsoport több, mint 200 apró és két nagyobb szigettel félezer kilométerre Argentína keleti partjaitól. A szigeteken a folyamatosan hűvös és szeles időjárás miatt nem túl változatos a növényzet, fák ritkán láthatóak, leginkább csak fű nő. Egyetlen őshonos szárazföldi emlős lakója, a Darwin által felfedezett izgalmas eredetű falklandi róka már a 19. században kihalt. Gazdasága leginkább juhtenyésztésre és halászatra épült. 

A terület európai felfedezését egy angol navigátornak, John Davisnek tulajdonítják. Viscount Falkland brit tengerésztisztről nevezték el, és bár elsőként brit telep létesült rajta, később mégis francia, majd spanyol kézre került. Ezt követően a Buenos Aires-i argentin kormány Spanyolországtól függetlenedve magának követelte, és csak 1833-tól kaparintotta meg a brit korona. A 19. század végére kb. 1800 fős brit közösség alakult ki a szigeteken, amelyeket egy kormányzó irányított Argentína rendszeres tiltakozása mellett.

A háború a frissen hatalomra jutott diktátor, Leopoldo Galtieri tábornok rövid uralma alatt következett be.

Az USA által is támogatott antikommunista Galtieri fontos politikai ígérete volt a Falkland-szigetekre vonatkozó történelmi igény felélesztése és érvényesítése. Argentínát több évtizede katonai junták irányították, amelyek uralmát rendszeresen keretezték véres leszámolások. Galtieri tábornok az argentin emlékezetben élénken élő Falkland-szigetek elvesztését használta ki amikor 1982. április 2-án megtámadta a szigetek brit helyőrségét. A hónap végéig közel 10 000 argentin katona érkezett a terület teljes megszállására. Az argentin lakosság a Galtierinek kedvezően reagált, hatalmas tömeg gyűlt össze az elnöki palota előtt a tábornok támogatására. 

A háború Nagy-Britannia első női miniszterelnökének hivatali ideje alatt tört ki. Margaret Thatchert, a „Vaslady”-t éppen szorongatott helyzetben találta a konfliktus. Szigorú gazdasági megszorító politikája miatt ellenfelei és saját pártjának tagjai között is bőven akadtak kritikusai. A háború ezzel szemben sokkal kedvezőbben befolyásolta Thatcher karrierjét, mint Argentína olasz származású diktátorának sorsát.

Thatcher az emlékirataiban így emlékszik az eseményekre:

"Amikor háborúban állsz, nem engedheted meg, hogy a nehézségek uralják a gondolkodásodat: vasakarattal kell elindulnod, hogy legyőzd őket. És különben is, mi volt az alternatíva? Hogy egy közember vagy kerti diktátor (garden dictator) uralkodjon a királynő alattvalói felett, csalással és erőszakkal győzedelmeskedjen? Nem, amíg én voltam a miniszterelnök."

Habár a háború gyors sikert hozott az argentin hadsereg számára ezt csupán a brit hadihajók távolsága tette lehetővé. A több mint 100 hajóból álló brit flotta már az argentin támadás hetében megindult a parlament jóváhagyását követően. A harcok az égen, a tengerben és a szárazföldön egyaránt dúltak. A francia és amerikai régebbi gyártmányú repülőkből álló argentin légierő jelentős veszélyt jelentett a brit flottára. A brit hajók védelmében két repülőgép anyahajó, az Hermes és Invincible (Legyőzhetetlen) vettek részt. A támadó argentin repülőgépek több brit hajót, egyebek mellett a Sheffield rombolót is elsüllyesztették az összecsapások során, de ez jelentős veszteségekkel járt a dél-amerikai állam légiereje számára is, amely 30 repülőt vesztett.

A 10 hetes háború végül a szárazföldön dőlt el. Az elszánt argentin katonák hiába telepítettek több, mint 13 000 aknát a tengerpartra, a partaszálló brit tengerészgyalogosok és ejtőernyősök elsöpörték őket. A védekezést nehezítette a terület sík, kevés fedezéket biztosító természete is.

A brit hadsereg több hosszú csatában keveredett felül Galtieri katonáin, győzelmet arattak Goose Greennél, majd elfoglalták Port Stanley-t, a szigetek központját.

Az összecsapások 74 napja során 255 brit és 650 argentin katona vesztette életét. Emellett a britek jelentős számú, 11 400 hadifoglyot ejtettek, akiket később szabadon bocsátottak.

A háború Leopoldo Galtieri bukását hozta el: három nappal a június 14-i vereség után lemondatták és hadbíróság elé állították.  A tábornokot társaival együtt több alkalommal és számtalan emberi jogok megsértését érintő pontban megvádolták, 12 éves börtönbüntetést kapott, de 1989-ben elnöki amnesztiával szabadult. Ezzel szemben a háború a győztes Margaret Thatcher népszerűségének radikális emelkedéséhez, és 1983-as újabb választási győzelméhez vezetett.