Moszkva különösen az elmúlt évtizedben jelentős lépéseket tett a nemzetközi befolyásának megerősítése és növelése céljából, ám Oroszországot és a Nyugat-Balkánt a puszta nagyhatalmi érdekek mellett számos történelmi, vallási és kulturális kapocs fűzi össze, amelyek gyakran erős hangsúlyt kapnak az orosz nyilvános diplomáciában is. Emellett fontos kiemelni a régió geopolitikai és stratégiai jelentőségét is. A Közel-Kelet viszonylagos közelsége, valamint a régiót határoló Fekete- és Földközi- tenger is kiemelt jelentőséggel bír az orosz kül- és biztonságpolitikai elképzelésekben.
A régióban jelentkező valós orosz befolyás elsősorban a nyugat-balkáni államok energetikai és gazdasági kitettségének köszönhető. Oroszország gyakran és aktívan megnyilvánul a régió fő politikai és biztonsági kérdéseiben, úgymint az észak-macedón–görög névvita, a Koszovó státuszát rendezni hivatott Belgrád-Pristina dialógus, illetve ide sorolható a 2016-os montenegrói puccskísérlet is. Az orosz diplomácia emellett előszeretettel használja ki a térséggel kapcsolatos amerikai elképzelések között megjelenő ellentmondásokat.
A február végén az áprilisi választásora készülő Szlovénia és Janez Janša kormánya azonnal elítélte az orosz agressziót. Míg több városban Ukrajna melletti szimpátiatüntetések kezdődtek, a kormány gépkarabélyok és lőszer szállításáról szavazott Ukrajna támogatására. Az anyagi támogatások mellett mind Borut Pahor köztársasági elnök, mind pedig Janez Janša miniszterelnök több fórumon kiállt Ukrajna mellett, utóbbi lengyel és cseh vezetők kíséretében Kijevbentárgyalt Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel. Szlovénia esetében a diplomáciai manőverek mellett fontos kiemelni az ukrán menekültek befogadását, valamint az energiafüggőség feloldására bevezetett lépéseket.
Horvátország esetében már az orosz csapatösszevonások során feszültségek mutatkoztak meg az országot 2020 februárja óta vezető szociáldemokrata Zoran Milanović elnök és a jobbközép kormányfő Andrej Plenković között. Milanović szerint az USA és a NATO tehető felelőssé az eszkalációért, egy esetleges konfliktus esetén pedig visszahívná a horvát katonákat. Emellett Milanović kiemelte, hogy véleménye szerint Európa békéje és stabilitása elképzelhetetlen Oroszország nélkül, emiatt pedig visszautasította a találkozót az országba látogató Ben Wallace brit védelmi miniszterrel. Az elnök kijelentéseiért Andrej Plenkovic miniszterelnök kért elnézést Ukrajnától. Az orosz támadást követően azonnal országszerte Ukrajna párti tüntetések kezdődtek, a kormány pedig egy rendkívüli kormányülés során 16 millió eurós védelmi támogatást szavazott meg Ukrajna számára. A horvát kormány teljeskörű támogatásáról biztosította Ukrajnát, valamint az Európai Unió által kivetett és kivetni tervezett szankciókat.
Az ukrajnai események a horvát-magyar kapcsolatokat is próbára tették, amikor március 10-én egy szovjet időkből származó Tu-141-es katonai drón Magyarország felől belépett a horvát légtérbe, majd pedig csapódott be Zágráb belvárosában. Az eset következményeként az olaszországi Pelso légibázison állomásozó amerikai F-16-osok támogatják a horvát légvédelmet. Horvátország a konfliktus humanitárius vetületében is aktívan részt vállal, hiszen február 24-e óta több mint 15 000 ukrán menekültet fogadtak be. Az ország a közelmúltban ismételten Milanović elnök miatt került a nemzetközi politikai diskurzus homlokterébe, amikor is bejelentette, hogy elutasítja Finnország és Svédország NATO csatlakozását, amíg nem kerül átalakításra Bosznia-Hercegovina választási törvénye. Azonban, mivel az elnöknek a NATO-t érintő kérdésekbe nincs beleszólása, ezért kijelentésével valószínűleg a Szábor (a horvát parlament) képviselőire kívánt nyomást helyzeni.
Vjosa Osmani koszovói elnök szerint az ukrajnai események komoly biztonsági kockázatot jelentenek a Nyugat-Balkán számára, ami indokolttá tenné Koszovó és Bosznia-Hercegovina gyorsított felvételét a NATO-ba. Albin Kurti miniszterelnök szerint Koszovó fő célja a regionális és nemzetközi biztonság erősítése. Az ország kormányabejelentette, hogy csatlakozik az EU és az USA által kivetett szankciókhoz, valamint a térség stabilitása érdekében célszerű lenne az ország gyorsított felvétele az Európai Unióba. Koszovó helyzetét külön érdekessé teszi az orosz vezetés által gyakran hangoztatott narratíva, amely Koszovó függetlenedését hasonlítja a Krím-félsziget annektálásához és a jelenlegi ukrajnai eseményekhez. Az ehhez hasonló kijelentések azonban komoly feszültségeket okozhatnak Oroszország és Szerbia kapcsolatában.
Szerbia esetében az Ukrajna elleni orosz támadás komoly külpolitikai kihívást jelent, nem csak Koszovó kérdésében. A hagyományosan négy erőközpont (USA, EU, Kína, Oroszország) között egyensúlyozó szerb külpolitika bármiféle egyértelmű oldalválasztás esetén egyértelműen szövetségeseket veszítene. Ez magyarázza Ukrajna területi egységének támogatását és közben az Oroszország ellen kivetett szankciók elutasítását. A hivatalos külpolitika által mutatott kettősség megfigyelhető a szerb sajtóban is, míg a háború kezdetén az Oroszországot támogató írások voltak többségben, addig Putyin Koszovóval kapcsolatos megszólalásait követően több kritikus írás is megjelent. A szerb külpolitikai álláspont változását szemlélteti Aleksandar Vučić elnök és Christopher Hill újonnan kinevezett amerikai nagykövet megbeszélése, valamint Jadranka Joksimović miniszterelnökhelyettes kijelentése a Szerbia és az EU közötti kapcsolatok továbbfejlesztéséről.
Ami Bosznia-Hercegovinát illeti, már február 24-én döntés született az országban állomásozó EU művelet, az Althea létszámának növeléséről. A döntést Christian Schmidt boszniai ENSZ-főképviselő az országban tapasztalható instabiliással magyarázta. Milorad Dodik, a hármas elnökség szerb tagja szerint Bosznia-Hercegovinának semlegesnek kell maradnia az ukrajnai eseményekkel kapcsolatban. Ezzel szemben az elnökség további két tagja, illetve Sifet Podžić védelmi miniszter a NATO-tagságot tekintenék védelmi garanciának. A NATO-csatlakozás felvetése különböző reakciókat szült, ugyanis Igor Kalabukhov, Oroszország boszniai nagykövete bejelentette, hogy Bosznia-Hercegovinának joga van csatlakozni a NATO-hoz, ám ebben az esetben számíthat az orosz válaszlépésre. Ezzel egyidőben Gordan Grlić-Radman horvát külügyminiszter bejelentette, hogy Horvátország kész támogatni az ország NATO-tagságát, amennyiben a szarajevói vezetés kész javítani az országban élő horvátok hátrányos helyzetén.
Montenegró esetében az Ukrajna elleni orosz támadás szinte egybeesett az országot irányító törékeny kormánykoalíció felbomlásával, ennek köszönhetően pedig a reakciók széles skálája volt megfigyelhető. Míg Milo Đukanović elnök elítélte az orosz agressziót és Cetinjében szimpátiatüntetéseket tartottak Ukrajna mellett, addig a korábbi kormánypárt Demokratikus Front Oroszország mellett szervezett tüntetést a fővárosban, Podgoricában. A belpolitikai nehézségek jelentősen megnehezítették a kormányzati intézkedéseket is. Bár Montenegró bejelentette csatlakozását az EU által Oroszország ellen meghozott szankciókhoz, a MANS NGO jelentése szerint a gyakorlatban nem hajtja végre azokat. Végül az április elején hivatalba lépett Dritan Abazović vezette kisebbségi kormány léptetett életbe szankciókat Oroszország ellen, ám ezek pontos mibenléte továbbra sem ismert. Az ország emellett jelezte csatlakozási szándékát a magyarországi NATO harccsoporthoz.
Észak-Macedónia az orosz támadást követően a kormány bejelentése szerint felkészült az összes lehetséges kimenetelre, valamint bejelentette csatlakozását az EU által kivetett szankciócsomaghoz. Miután Szergej Lavrov orosz külügyminiszter megkérdőjelezte az ország NATO tagságának értelmét, az észak-macedón külügyminiszter bekérette az orosz nagykövetet, a kormány pedig Ukrajnának küldendő katonai eszközökről határozott. Az észak-macedón kormány szerint az ukrajnai konfliktusnak kevés hatása lesz az országra, ám a jelenlegi biztonsági helyzetben az EU bővítésének megtorpanása komoly problémákhoz vezethet.
Albániában Edi Rama miniszterelnök és szocialista kormánya a kezdetektől elítélte az orosz agressziót, több szimpátiatüntetést is tartottak Ukrajna mellett, valamint az orosz nagykövetség utcáját Tiranában átnevezték Szabad Ukrajnára. Albánia is csatlakozott az Oroszország elleni szankciókhoz, emellett pedig a parlament határozatban állt ki Ukrajna területi integritása mellett. A szankciókra válaszul az orosz külügyminisztérium bejelentette, hogy a továbbiakban nem biztosít vízumot albán állampolgárok számára. Olta Xhaçka külügyminiszter úgy nyilatkozott, a jelenleg ENSZ BT-tag Albánia számára az ukrajnai helyzet megoldása kulcskérdés.
Összességében elmondható, hogy a Nyugat-Balkán államai az orosz-ukrán háború által felvetett kérdésekre külpolitikai orientációjuknak és érintettségi szintjüknek megfelelően reagáltak. Bár az ukrajnai háború hozzájárult több regionális kérdés erőteljesebb megjelenéséhez, valamint komoly kihívások elé állítja az országok gazdaságait, az egyes szakértők és politikusok által vizionált háború kirobbanásának esélye azonban valójában csekély.
