Örökké vitás kérdés, amely évezredek óta megosztja a társadalmat, hogy van-e jogunk dönteni az életünk felett, illetve, hogy az államnak ebbe milyen beleszólása van, és milyen kötelezettségei vannak annak védelmében. Amerikában jelenleg az emberi élet kezdete egyre erőteljesebb alkotmányos védelmet élvez, a „méltó halál” (death with dignity) pedig – 2021-es adatok szerint, és csak egyes formáiban – mindössze 10 államban megengedett. A világ számos más országában, s így Európában is, egyre inkább terjed az eutanázia kiterjesztésének, „liberalizációjának” gondolata. Ahogy Amerikában is, úgy Ausztriában 2021 óta legális az asszisztált öngyilkosság egy alkotmánybírósági döntés nyomán, Olaszországban a múlt héten hajtották végre az első állami asszisztenciával kísért eutanáziát, Hollandiában pedig rendelet készül az 1-12 éves gyermekek eutanáziájának lehetőségéről.
A kegyes halált azoknak a betegeknek engedélyezhetik, akik állandó, szinte elviselhetetlen, kevéssé csillapítható fájdalommal járó, gyógyíthatatlan betegségben szenvednek, és az eutanáziát cselekvőképes állapotban, még teljesen tiszta tudatállapotban, írásban kérelmezik ismételten. 2021-ben rekordot ért el az eutanáziás esetek száma az országban, a Regionális Eutanázia Felülvizsgáló Bizottság (RTE) adatai alapján egészen pontosan 7666 beteg személy részesült eutanáziában, ami tíz százalékkal több, mint az előző évben. A betegek többsége rákos betegségben szenvedett, de azok száma is emelkedett, akik időskori demenciára hivatkozva folyamodtak a kegyes halálhoz.
Hollandiában az elmúlt években jelentős változásokon ment keresztül az eutanáziát érintő szabályozás és több kutatás és felmérés is megállapította, hogy a hollandok egyre nagyobb része támogatja a kegyes halált. 2020-ig a holland szabályok értelmében lehetőség volt az önkéntes eutanázia végrehajtására a halálos betegségben szenvedő újszülöttek (1 éves korig) esetében, ha ezt az édesapjuk és édesanyjuk kérte, valamint a 12 évesnél idősebb kiskorúak esetében, a szüleik és saját maguk beleegyezésével, továbbá a 16-18 évesek számára a szüleik beleegyezése nélkül is. A törvény kizárólag az 1-12 éves korosztályról nem rendelkezett, azonban 2020-ban kiterjesztették az eutanázia lehetőségét a 12 évnél fiatalabb, végső stádiumban levő gyermekek részére is. Az egykori egészségügyi miniszter, Hugo de Jonge azzal magyarázta a döntést, hogy a kormány által megbízott szakértői csoport szerint ez évente mindössze néhány esetet jelent, kb. 5-10 gyermeket –, akiknél nem elegendő a palliatív kezelés a szenvedéseik enyhítésére, ezért lehetővé kell tenni a gyermekorvosok számára, hogy büntetlenül alkalmazzák az eutanáziát ezeken a gyermekeken. 2021-ben pedig irányelvek módosításával tették lehetővé azt, hogy az orvosok olyan demens betegeknek is nyújthassanak eutanáziát, akik előzetesen, még beszámítható tudatállapotban kérték azt.
A legújabb fejlemények néhány nappal ezelőtt láttak napvilágot az eutanáziával kapcsolatban Hollandiában, amikor Ernst Kuipers egészségügyi miniszter a parlamentnek írt feljegyzésben bejelentette, hogy egy rendelet
A rendelet részletei várhatóan októberben kerülnek majd nyilvánosságra, azonban már most meghatároztak hét olyan gondossági kritériumot, amelyeknek teljesülnie kell az 1-12 éves gyógyíthatatlan beteg gyermekek eutanáziája során. Eszerint a kezelőorvosnak meg kell győződnie arról, hogy a gyermek elviselhetetlenül szenved, és nincs mód a fájdalmak enyhítésére, mindezt pedig egy második, független szakértőnek is meg kell erősítenie. A kezelőorvosnak "teljeskörűen" tájékoztatnia kell a gyermek mindkét szülőjét a diagnózisról és a prognózisról, illetve azt a gyermekkel is közölnie kell a "felfogóképességének megfelelő módon". Ennek a megbeszélésnek ki kell terjednie arra, hogy az élet megszakítása az egyetlen észszerű lehetőség a szenvedés megszüntetésére. Ezen kívül az orvosnak meg kell győződnie arról, hogy az eutanázia nem a gyermek akarata ellenére történik, és mindkét szülőnek bele kell egyeznie. Bár láthatóan növekvő tendenciát mutat azoknak a száma, akik támogatják és igénylik az eutanáziát Hollandiában, mégis számos csoport, köztük a katolikus egyház is harcba szállt az új fejlemények ellen. Willem Eijk bíboros, Utrecht érseke levelében, felhívással fordult a kormányhoz.
Az elmúlt hetekben nemcsak a holland rendelet híre járta be a világot, de az olasz Federico Carboni búcsúlevele is nagy port kavart. Federico Carboni az első olyan ember, akin végrehajtották az első állami asszisztenciával kísért eutanáziát Olaszországban. A 44 éves férfi tizenkét évvel ezelőtt bénult le egy autóbaleset következtében, és ezt követően hosszadalmas jogi küzdelmet vívott a kegyes halálhoz való hozzáférésért. Carboni nevét egyébként csak a halála után hozták nyilvánosságra a hatóságok, egészen addig Mario néven ismerte a közönség. Az olasz jogszabályok továbbra sem engedélyezik az aktív, önkéntes eutanázia lehetőségét, azonban egy 2019-es alkotmánybírósági döntésmegengedhetőnek ítélte a kegyes halált bizonyos korlátozott körülmények között, ezért kerülhetett sor végül mégis Carboni halálára. Ez az eset kiemelt figyelmet kapott a római katolikus egyházban is, és maga Ferenc pápa is felszólaltaz ügyben. A katolikus egyház határozottan ellenzi az eutanázia minden formáját, és az az álláspontja, hogy mivel az ember élete Isten ajándéka, Isten a szerzője, ezért az ő jogában áll afelől is dönteni, hogy mikor érjen véget. Továbbá a tízparancsolat is tiltja az emberölést, és Ferenc pápa szerint ezek a szituációk ebbe a kategóriába sorolandóak. Az eutanázia kérdése igen régóta foglalkoztatja az olasz társadalmat. A Luca Coscioni Egyesület tavaly nyáron népszavazást kezdeményezett az eutanázia legalizálásáról, és rövid időn belül 750 000 aláírást gyűjtött össze. Idén februárban azonban az olasz Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélte meg a népszavazási kezdeményezést, mivel„nem lett volna biztosított az élet alkotmányosan előírt minimális védelme, főleg a gyenge és sérülékeny személyek esetében”.
Az viszont kétségtelen, hogy az elmúlt évtizedekben egyre nő azoknak a nyugati országoknak a száma, ahol az eutanázia valamely formája legális. Korábban hosszú ideig csupán a világ három országában volt ez így az aktív eutanázia tekintetében; Belgiumban, Hollandiában és Luxemburgban, de az elmúlt évek során ezen országok köre bővült Kanadával, Kolumbiával és Spanyolországgal. Kanadában 2016 óta van életben az eutanáziáról szóló törvény, tavaly pedig a legfelsőbb bíróság megállapította, hogy alkotmányellenes az, hogy a fogyatékossággal élők nem lehetnek jogosultak az eutanázia kérelmezésére. Jelenleg arról zajlik vita egy parlamenti bizottságban, hogy kiterjesszék-e az aktív eutanázia kérelmezésének lehetőségét a gyerekekre és a mentális betegséggel élőkre. Spanyolországban 2021-ben született törvény az aktív eutanázia engedélyezéséről, a szomszédos Portugáliában pedig szintén több alkalommal is napirendre került már az aktív eutanázia legalizálásának kérdése a Parlamentben Egy 2019-ben készült közvélemény-kutatás szerint a megkérdezett spanyolok 87 százaléka támogatta az eutanázia engedélyezését.
Alapvetően az önkéntes, aktív eutanázia továbbra is nagyon idegen a közép-európai jogrendektől, és a legtöbb európai államban – így Magyarországon is – csak az önkéntes, passzív eutanázia engedélyezett. Érdekes látni azt a tendenciát, ami az elmúlt évek során volt figyelhető meg az eutanázia szabályozások kapcsán; az, hogy folyamatosan nő azon államok száma, ahol szabad utat kap az élet végének önkéntes döntésen alapuló meghatározása. Mivel sem az Európai Unió szupranacionális joga, sem az Emberi Jogok Európai Bírósága nem tiltja azt, hogy az államok legalizálják az aktív eutanáziát, ezért az államok jelentős döntési szabadságot élveznek az életvégi döntésekkel kapcsolatos szabályozás terén.
