2021 őszén és 2022 tavaszán két nagy tekintélyű szakmai közösség, a Nemzetközi Történelemdidaktikai Társaság (ISHD) és az EuroClio – Európai Történelemtanárok Szövetsége is nemzetközi konferenciát szervezett. Előbbi esemény a Why history education? (Miért tanítunk történelmet?), utóbbi a What is history for? (Mire való a történelem?) címet viselte. A Luzernben, illetve Bolognában megrendezett konferenciák címválasztásai egyértelműen a történelemtanítás szerepének és céljainak vitatott és útkereső természetét hangsúlyozták – az előadások pedig kísérletet tettek a felmerülő dilemmák feloldására. A továbbiakban egy figyelemfelkeltő példa után ezeket tekintjük át.
A svájci Luzern egyik leghíresebb nevezetessége a Löwendenkmal, azaz oroszlán emlékmű, amely a híres svájci gárda katonáinak állít emléket. A szobron a „Helvetiorum Fidei ac Virtuti” felirat szerepel, amely „a svájciak hűségére és bátorságára”, a svájci gárda tagjaira utal. Évente 1,4 millió turista látogatja meg a Luzern hősi halottai előtt tisztelgő szobrot, fotókat készít vele, de nem ismeri a hátterét.
A szobrot Karl Pfyffer von Altishofen, egy gárdista parancsnok állíttatta bajtársai halálára emlékezve. A gárdatiszt épp eltávozáson volt a Tuileriák 1792-es ostromakor, ezért túlélte a francia királyi palota ostromát. A támadásban a sziklába vájt dombormű római számokkal jelzett tanúsága szerint 760 sorkatona és 350 svájci tiszt esett el. A gárdatiszt megbízásából 1821-ben egy spanyol szobrászművész készítette el az emlékművet.
Luzern oroszlánjának példáját Prof. Kathrin Krammer, a Luzerni Tanárképző Egyetem rektora ismertette, aki rámutatott, hogy egyetlen műalkotásban is tetten érhető számos történeti perspektíva.
A szobor az USA déli államaihoz, vagy az Egyesült Királyság számos emlékművéhez hasonlóan szélsőséges álláspontok ütközési tere is lehet. A hatékony történelemtanítás során összetett történelmi kérdéseknek is meg kell jelenniük. A luzerni domborműhöz fogható történeti csomópontokban érhető tetten, hogy mit jelent a történelmi tudat, miért fontos a többnézőpontú szemlélet és az állampolgári nevelés.
Az oktatási rendszer fontos társadalmi funkciói között találjuk a politikai rendszer legitimálását, amelyben a történelemtanításnak is kiemelt szerep jut. A kontinentális Európában a felvilágosult abszolutizmus megjelenését követően az állam belépett és hangsúlyosan jelen is maradt az oktatás világában.
A történelemtanítás egyik célkitűzése ennek fényében a magyarázó-iránymutató szerep. Ez a tradicionális irányzat elsősorban segítséget kíván nyújtani az életben való eligazodáshoz. Ezen megközelítés alapja szerint a történelmi múlt megismerése jelentős hatást gyakorolhat a fiatalokra, befolyásolja a szemléletüket, identitásukat. A tananyag meghatározza a tanulás során felmerülő témákat, kérdésköröket, amelyek általános normákat közvetítenek. A diákok ezek alapján viszonyulnak a nemzethez, valláshoz, etnikumokhoz, társadalmi szerepekhez. A gyakorlatban ez történelmi források, interpretációk kiválasztásában, kiemelésében és a tanári elbeszélésben is megjelenik. A központi kerettanterv témái, fogalmai és az ezekhez illeszkedő tankönyvek mellett tehát a pedagógus értékrendje és preferenciái is meghatározóak.
Az Alfa generáció – a 2010 után születettek – előtt álló globális problémákat és nehézségeket középpontba állító megközelítés elsősorban Nyugat-Európában nyert teret. Luzernben a történelemdidaktikát megalapozó történelemfilozófus, Jörn Rüsen professzor tartott előadást a jövőorientált megközelítésről. A szemlélet történeti eseményeken keresztül emel fókuszba egy-egy társadalmi problémát. Általános trendnek tekinthető az environmentalism és a decolonisation ideológiák oktatási elterjedése. Mindkét kifejezés nehezen fordítható magyarra, előbbi a környezet és környezettudatosság kérdéseit, utóbbi pedig a gyarmati múlt emlékezetét felülvizsgáló mozgalmakat mutatja be a diákoknak. A környezeti nevelés történeti kontextusa egy divatos kifejezés, az antropocén köré szerveződik. Az antropocén egy földtörténeti korszakot nevez meg, amely az emberiség bolygónkra gyakorolt számottevően káros hatását jelöli. Kezdetéről különböző álláspontok alakultak ki, általánosságban az első ipari forradalmat tekintik kiindulópontjaként.
Egy szintén Nyugat-Európában, illetve Amerikában gyökerező irányzat a történelem dekolonizációja, azaz a gyarmatosítás emlékezetének felülvizsgálása. A kultúrharc célját kitűző irányzat elsősorban vitatott történelmi személyiségek emlékezetének új narratíváit alakítja ki. Ennek leggyakoribb aktivista és szimbolikus formája a gyarmati múlthoz köthető személyiségek emlékműveinek lebontása, megrongálása. Híresebb példái között találjuk Cecil Rhodes, Kolumbusz Kristóf, Horatio Nelson, II. Lipót belga király múltját és szobrát, de a mozgalom keleten – például Grúziában – is megjelenő formájában Sztálin és Lenin emlékezete is mérlegre kerül.
Az iránymutató történelemtanításhoz kapcsolódva újabb célként jelent meg a történelmi tudat(Geschichtsbewusstsein) fejlesztése. A történelmi tudat a tanulók a múlt eseményeihez fűződő személyes viszonyára utal, amely alapján következtetéseket vonhatnak le a jelenre és jövőre vonatkozóan. A történelmi tudat fejlesztésének lényege, hogy egy készen kapott történelmi kép, vagy elképzelés helyett a diákok mérlegelnek, a hagyomány egy részét elsajátítják, más részével nem azonosulnak. Ezt a gyakorlatban a többnézőpontúság segítheti.
A történettudomány eszköztárába sorolható többnézőpontú szemlélet érvényesüléséhez ugyanakkor elengedhetetlen, hogy a tanár alapos ismerője legyen az adott témának, rendelkezésére álljanak eltérő álláspontú források és kellő mennyiségű idő.
A történelemtanítás céljai közé sorolható a gondolkodásfejlesztés is, amelyet foglalkoztató-cselekedtető, vagy feladatközpontú megközelítésnek is nevezhetünk. A történelmi gondolkodás egy olyan kompetencia – azaz tudás és képességek összetett használata – amelynek része a múltról szóló ismeretek összegyűjtése, megértése, szintetizálása és alkalmazása. Emellett olyan kulcsfogalmak megértése, mint az ok-okozat, állandóság és változás. A történelmi gondolkodás különböző nehézségű és komplexitású feladatokkal fejleszthető.
Egy példával szemléltetve; a diákok elolvasnak egy sor előre összeállított tankönyvi forrásrészletet, vagy megnéznek egy videót az első világháború kitörésének okairól. A forrásokból összegyűjtik az eseményeket, résztvevő feleket, eltérő álláspontokat. Ezt követően rendszerezik az ismereteket például egy táblázat, vagy ábra segítségével. Egy ideális feladatsorban egymás mellé állítják, összehasonlítják és összefésülik az információkat, végül pedig elemeznek, értékelnek, saját narratívát, önálló véleményt alkotnak. Utolsó és nagyon jelentős lépésként az eredményt prezentálják, megvédik mások előtt.
A hatékony történelemtanítás gyakorlatában különböző neveléstudományi és módszertani célok egyszerre is érvényesülhetnek. Természetesen számtalan egyéni céllal egészíthető ki a lista a tanulók figyelmének felkeltésétől a legújabb történettudományi kutatások eredményeinek megosztásán át az empátia fejlesztéséig.
Végül jelentős szempont az egyensúly kialakítása és fenntartása. Figyelmet szükséges fordítanunk nemzetközi trendek követése mellett a nemzeti hagyományok megőrzésére, az ismeretek közvetítése, illetve a gondolkodásfejlesztés arányára. Ezzel közelebb juthatunk a 600 iskolai történelemóra átgondoltabb tervezéséhez.
