Hatalmas mérési-értékelési, vizsgáztatási, felvételi és kiválasztási rendszerek működnek (méregdrágán), hogy mindenki eljuthasson a teljesítményének megfelelő helyre és a társadalmi elit gyermekei is bejuthassanak az egyre szűkülő bemenetű elitképzésekbe. A COVID-19 járvánnyal új lendületet kapó digitalizáció azonban széttörte a szűkösséget: a világ legjobb egyetemei sorra teszik ki a netre a tanterveiket és kurzusaikat, globális tanulási platformok (MOOC) keletkeznek és egyre többen kapcsolódhatnak rá a korlátok nélküli, élethossziglani tanulás hálóira. A hagyományos oktatási rendszerek zavartan figyelik a DNA-juktól gyökeres különböző változásokat, a bőség gazdaságtanának (economics of abundance) kibomlását. (Akit e paradigmaváltás mélyebben izgat, annak Wolfgang Hoesschele alapmunkáját ajánljuk. A két működési elv távolsága akkora, hogy egyre erősebben merül fel a kérdés: mi lesz a hagyományos iskolákkal és egyetemekkel?

A vízió

A cél az, hogy minél többen legyünk képesek arra, hogy élethossziglani tanulási igényeihez megfelelő információhoz és kínálathoz jussunk, beleértve a digitális és hibrid képzéseket is. 2030-ra mindenki számára elérhetővé válhatnak azok a helyi, regionális és globális finanszírozási és kommunikációs lehetőségek, amelyek használatával bárhol, bármikor, bármivel minőségi tanulásba kapcsolódhat.

A képzési kínálat olyan szerkezetben épüljön fel, ami elismeri a korábbi tanulmányokat, beszámítja a gyakorlati munkatapasztalatot és rugalmasan alkalmazkodik a dolgozó és/vagy családot nevelő emberek időbeosztásához. A fentiek eredményeképpen a tanulás súlypontja a dolgozó felnőttek felé mozduljon el.

A képzési kínálat – részben állami támogatásra, hitelezésre és olcsó digitális megoldásokra támaszkodva – teremtse meg a tanulás világában a bőség gazdaságát, és szakítson a szűkösség gazdaságát jellemző szelekciós, kizárásos megoldásokkal. 

Ez a vízió már nem intézmények megteremtéséről és épületekről szól, hanem a meglévő rendszerek és technológiák olyan felhasználóbarát integrálásáról, amely a magyar munkaerő versenyképességéhez szükséges tudást elérhetővé teszi mindenki számára.

A váltás lépései

Az alábbiakban néhány – a teljesség igénye nélkül - globális trendeket vázolunk, melyek a bőség gazdaságtana felé mozdítanák el a tömegoktatás világát.

1. A COVID alatt felhalmozódott tapasztalatok nyomán néhány intelligens oktatási kormányzat széleskörű hibrid oktatási kísérletezést indított el önként jelentkező iskolákkal. A szülői támogatással kísérletező középiskolák olyan hibrid innovációkat halmozhatnak fel, amelyek később az egész közoktatásra kiterjeszthetők lesznek. Az olyan államok, amelyek az iskolák kinyitása után teljes restaurációt hajtanak végre, 1-1,5 év alatt elfelejtik a lezárások 2 éve alatt megtanult új pedagógiai és digitális kompetenciákat. Más államok (pl. Hollandia) kifejezetten törekednek a kísérletezésre és evidensnek veszik, hogy a COVID-hoz hasonló vészhelyzetek a jövőben ismétlődni fognak.

2. A COVID iskolalezárásai idején a lezárt épületekbe szorult be az elmúlt évtized összes infrastrukturális fejlesztése (PC-k, szaktantermek, MS szoftverek, wifi hálózatok, okostáblák stb.). Egy olyan fordulatra van szükség, amely a pedagógusok és a diákok saját digitális eszköztárát és hálózati kapcsolódását fejleszti. Ilyen akciók már elindultak, de 2025-ra célszerű lenne

 minden pedagógust és diákot ellátni laptoppal és internet-előfizetéssel.

 A vasút, reptér és autópálya-fejlesztésre költött erőforrások töredékéért hajtható végre ez az áttörés. 

5. Világszerte egyre sürgetőbbé válik

 a gyakorlatban szakmában dolgozó, de végzettséggel nem rendelkezők egyénre szabott, hibrid képzése és végzettséghez juttatása. 

 A végzettség nélküliek nem hirdethetnek, nem vállalhatnak önálló munkát és nem alapítanak saját céget. A számukra kínált állami szakképzés 3 éves és jórészt kontakt-oktatás, azaz elérhetetlen dolgozó emberek számára. A cél az, hogy az EU-ban már kialakult gyakorlat szerint a szakképző centrumok értékeljék, validálják a jelentkezők szaktudását, és személyre szabott (részben online) képzést ajánljanak nekik. Amennyiben a program sikeres, társadalmi mobilitási hatása és politikai haszna is kiemelkedő lehet. A program indításához a jelenlegi jogszabályi keretek (enyhe) továbbfejlesztése szükséges, aminek elméleti megalapozását már elvégezte az OECD és az Európai Unió.

A bolognai folyamat során, a tagállamok többsége igényeitől is eltekintve, a legegyszerűbb felkínált végzettségi alapsémát (Bachelor, Master és PhD) vette át. Holott ekkor már világossá vált, hogy a gazdaság és a hallgatók egy 1,5-2 éves rövidebb felsőfokú végzettséget is tömegesen igényeltek volna. Ez az Egyesült Államokban honos Associate Degree-nek megfelelő, gyakorlatias és rövid felsőfokú végzettségnek felelhet meg. A hollandok 2005-2011 között végzett kísérletek után be is vezették a saját rendszerükbe. Magyarországon pl. az un. „felsőfokú akkreditált szakképzés” alakult ki ebben a vákuumhelyzetben. Ennek súlya jelentéktelen, munkaerőpiaci reputációja szerény, állami finanszírozása csekély. Felsőfokú akkreditált szakképzés helyett olyan kísérleti képzések indítása szükséges, amely már Associate Degree-t kínálnak (pl. az IT, gyógyszerészet, az egészségügy, sport és pénzügyek területén). Így a felsőoktatás további- EU által is előírt – kinyitása rövid, hatékony és a gazdaság által is támogatott formában valósulhat meg. Az Associate Degree megszerzése után állásba menők a későbbiekben, modulárisan egymásra épülő módon szerezhetik meg alap/mester és doktori fokozatukat.  

A következő évek oktatáspolitikájában felértékelődik majd az 

egyéni tanulási számla rendszer kidolgozása és feltőkésítése,

az ehhez kapcsolódó kínálati piac megteremtésével. Az egyéni tanulási számla (individual learning account) az OECD egyik slágertémája és az EU oktatásfejlesztési ajánlásainak egyike. Kétféle típusa van: (a) egy pénznélküli nyilvántartás, amely a legkisebb tanulási eredményeket (microcredentials) is rögzíti és beszámítási rendszeren keresztül hordozhatóvá teszi a munka és az oktatás világában, (b) a nyilvántartást kiegészítő   pénzügyi keret – hitel vagy támogatás – amellyel az állampolgár bevásárolhatja a tanulmányaihoz és életéhez szükséges képzéseket. 

Magyarországon – a fenti vízió megvalósítása érdekében – egy olyan vegyes rendszer (mix) létrehozása szükséges, ahol a nyilvántartás mellett állami feltőkésítés (csak oktatási szolgáltatások megvásárlására alkalmas digitális forint) és a létező diákhitelek együttese jelenik meg. A 16 éves kortól igénybe vehető, élethossziglan használható, inflációkövető digitális „pénz” végül a szakképző és felsőoktatási intézményekbe vándorolna, ahol az állam ezt kiegészítő költségvetési támogatássá váltaná át; azaz valódi pénzzé).

A tankötelezettség utáni oktatás egészében világszerte elindult a mikrovégzettségek rendszerének kialakítása. A bőség korának egyik legfontosabb eleme, hogy a magukat folyamatosan fejlesztő egyének el tudják ismertetni – többnyire rövid és gyakorlatias – tanulmányaik eredményeit, és építkezni tudjanak rájuk. Ezt a konkrét tanulási eredményeket (bizonyított új tudás és kompetenciák) tartalmazó mikrovégzettségek (micro credentials) tartalmazzák. A szakképzésben a szakképesítéseken belüli un. részszakmák meghatározása, a felsőoktatásban pedig a mikrovégzettségek kísérletei (pl. BME) már ebbe az irányba mutatnak, de nem helyettesítik egy szektorfüggetlen nemzeti rendszer kiépítését.

Amikor a Paradicsom kapuja zárva

A bőség gazdaságtana nincs híján buktatóknak. A konfliktusok immár nem államilag támogatott férőhelyek, könyörtelen versenyvizsgák vagy vitatott oktatási tartalmak körül zajlanak majd, hanem az egyének szintjére (mikroszint) süllyednek és erősen mentális színezetet nyernek.  A hibrid tanulás nagy része magányos tevékenység: önfegyelmet, érdeklődés, időgazdálkodást és céltudatosságot követel. Azaz a középosztály kultúrájára kódolódik. Iskolákra („kőházakra”) továbbra is szükség lesz, hiszen a bőség világéba nem tud belépni

  • aki minimális alapokat sem sajátított el a közoktatásban,
  • aki önmaga – legalább időszakos - irányítására mentálisan képtelen,
  • aki legkézenfekvőbb érdekeit sem ismeri fel, ezért tanulásra motiválhatatlan,
  • aki semmilyen értelemben nem hitelképes,
  • aki nem beszél idegen nyelvet és nem kezel számítógépet.

A közoktatás fejlesztésének arra kell összpontosítania, hogy minél több ember számára háruljanak el a bőség gazdaságtanéba való belépés akadályai.