Augusztus 20-a éjjelén Moszkva közelében merénylet áldozata lett Darja Aleksandrovna Dugina. Orosz hírforrások szerint a valódi célpont Alekszandr Dugin filozófus lehetett, aki egy szombati eseményről tartott hazafele, és az utolsó pillanatban döntött úgy, hogy külön utazik a lányától. Az ügyben gyilkosság miatt indult eljárás. Maria Zakharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője úgy nyilatkozott, amennyiben a nyomozás során fény derül ukrán szálra, akkor a merénylet egy Kijev által végrehajtott állami terrorista cselekedet. Zelenszkij elnök tanácsadója visszautasította az incidensben való ukrán részvétel vádját: „Ukrajnának természetesen semmi köze ehhez, mert mi nem vagyunk bűnöző állam, mint az Orosz Föderáció, és még kevésbé terrorista állam".

A néhai Darja Dugina nacionalista hírszerkesztő, aki Darja Platonova álnevet használva dolgozott a Tsargrad és a Russia Today nevű tévéadóknak. Erőteljesen támogatta Ukrajna február 24-i lerohanását. A brit és az amerikai hatóságok megnyilvánulásai miatt – ilyen például az a kijelentése miszerint „az ukrán civilek elleni, orosz hadsereg által elkövetett, gyilkosságok megrendezettek voltak” – szankciókkal sújtották. A nyugati hatalmak szerint a zsurnaliszta aktívan részt vett abban az online dezinformációs kampányban, amely az Oroszország által indított inváziót próbálta tisztára mosni.

Idén tavasszal adott interjújában a publicista az ukránok elleni háborút a „civilizációk összecsapásának” nevezte.

Dugina a Moszkvai Állami Egyetem filozófiai karán filozófiatörténetből diplomázott, témája a kései neoplatonizmus politikai filozófiája volt. Tevékenységéről annyit mondott még, hogy a Nemzetközi Eurázsiai Mozgalom politikai megfigyelője és a nemzetközi kapcsolatok szakértője, tevékenységi területe az európai politika és a geopolitika elemzése. A szervezet után nézve, rájövünk, hogy a „Putyin agyának” nevezett apja által alapított társulásról van szó. A 2001-ben alakult politikai mozgalom, a neoeurázsiai ideológiát követi, amely az orosz patriotizmus, az ortodox hit, az antimodernizmus és még néhány bolsevik eszme eklektikus keveréke. A szervezet ellenzi az olyan „amerikai" értékeket, mint a liberalizmus, a kapitalizmus és a modernizmus.

De pontosan mi is az az eurázsianizmus? Az eurázsiai gondolat az orosz októberi forradalom utáni emigráció köreiben keletkezett, és nem volt más, mint az orosz geopolitikai törekvések megalapozása. Az eszme Oroszország történelmi rendeltetésének és küldetésének a bemutatásán túl, a politikában, a vallásban, társadalmi berendezkedésben is aktív szerepre tőr.  Nyikolaj Trubeckoj által 1925-ben felvázolt eurazsianista világnézet főbb jellemzői: 

  • „plurális (amely elismeri a kultúrák sokféleségét); 
  • antirasszista és antikolonialista (amely elutasítja valamennyi civilizáció igényét a felsőbbrendűségre); 
  • nyugatellenes (mivel az egyetemesség igénye a gyakorlatban napjainkban a római- germán világtól indul ki); 
  • konzervatív (amely elismeri a népi kultúrák, a nyelv, az etnosz, a hagyomány stb. mélyén található örök értékeket); 
  • birodalmi (mivel úgy tartja, hogy Eurázsia etnoszai a saját identitásukat csak az „állam-világ”, vagy az „Eurázsiai Birodalom” erőteljes, stratégiailag integrált alakulatában fejleszthetik); 
  • oroszbarát (amely kitart az eredetiség és az orosz népi hagyományok megőrzése, megerősítése és újjászületése mellett); 
  • forradalmi (amely követeli az Oroszországban korábban népszerű ideológiák elutasítását, mind a nyugatosokét, és az importáltakat: a liberalizmust, a szocializmust, a marxizmust, és a sajátosan oroszországiakat: cárizmust, reakciót, rendi monarchiát stb.)”.
A Szovjetunió és a bipoláris világ megszűnése után az eurázsianizmus eszméje feltámad neoeurázsianizmus néven, „Putyin Raszputyinjának” nevezett Alekszandr Dugin gondozásában. 

Az idén 60 éves filozófus világképe szerint Oroszországnak újra meg kell teremtenie egy új kétpólusosság kialakításának feltételrendszerét. De „az új kontinentális szövetségnek vagy egész Európát magába kell foglalnia az Atlanti-óceánig, valamint Eurázsia déli partvidékének néhány fontos szektorát ‒ Indiát, Iránt, Indokinát stb., vagy biztosítani kell ezeknek a térségeknek a baráti semlegességét, azaz ki kell vonni őket az atlantizmus kontrollja alól.” A neoeurázsiai iskola azt vallja, hogy újra meg kell határozni Oroszország viszonyát a négy szomszédos civilizációhoz. Nyugaton a latin-germánhoz, Keleten az iszlámhoz, a hinduhoz és a kínaihoz. Ugyancsak ennek a célnak és stratégiának a megvalósítása érdekében az Eurázsia tengelyét alkotó pravoszláv civilizáció országainak újra kell osztaniuk egymás között a befolyási övezeteket Kelet-Európában, Németország és Oroszország között. Dugin álláspontja szerint Oroszország elképzelhetetlen birodalom nélkül. Ebben a keretben kell tehát értelmeznünk a 2014 tavasza óta kirobban ukrán konfliktust is.

Az atlantizmus és az USA által vezérelt globalizmus elleni küzdelemben Dugin szerint központi szerepet játszik az Eurázsia Gazdasági Unió létrehozása. A filozófus nevével fémjelzett „moszkvai iskola” foglalkozik mélyrehatóbban Oroszország eurázsiai jellegével, a négypólusú világrendszerrel, a befolyási övezetek újrafelosztásával. Az eurázsiai felfogás képviselői következetesen a többpólusosság elvét vallják, de az új világ pólusainak minőségében nem a hagyományos értelemben vett államok, hanem új, integrált civilizációs formák, mint a „nagy térségek” jelennek meg.

A neoeurázsianizmus eszméje rendszerint Nagy-Oroszországra vonatkozik, vagyis annak egyfajta szovjet reinkarnációjára. A kifejezés inkább politikai, kulturális és ideológiai, mintsem csupán földrajzi. Alapja az orosz politikai dominancia, követői szerint, Oroszországnak jut a legnagyobb feladat a régió stabilizálásában, a béke fenntartásában. Ennek köszönhetően megbízhatóbbá válhat az energiaellátás, és a befagyott konfliktusok is nagyobb esélyt kaphatnak a megoldásra.

A neoeurázsianizmus gondolatának számos orosz kritikusa akad. Mikola Rjabcsuk tanulmányában így fogalmaz: 

„a kifejezést sikerrel sajátították ki az orosz konzervatív, imperialista, valamint kriptofasiszta erők, és ezáltal sajátos ideológiával és politikai vonatkozásokkal vált terheltté”.

Szerinte akármi is legyen a kifejezést használó szándéka, az eszme fenntartások nélkül támogatja Ukrajna, Fehéroroszország, Moldova, Grúzia és Örményország az európai politikai és kulturális projektből való kizárását, majd az orosz érdekszférához rendeli őket.

Néhány kortárs orosz valóban hisz a neoeurázsianizmusban, de sokan „cinikus opportunisták”, akik úgy akarnak élni, mint az európaiak, miközben úgy uralkodnak, mint a középkori mongolok. Tény azonban, hogy az európai életszínvonal és a horda uralma kizárja egymást. Előbb-utóbb a rendszer hibái aláássák az eurázsiai politikai elit jólétét, amely ismét választás elé kerül, hogy melyik gazdasági és politikai fejlődési modellt valósítsa meg. Az, hogy ez a választás miként születik meg, nagyban függhet attól, hogy maga a Nyugat jó politikai döntéseket hoz-e Oroszországgal szemben. 

Alekszandr Dugin ugyan nem tölt be hivatalos kormányzati pozíciót, de az orosz elnök közeli szövetségese. Ezért őt is sújtják nyugati szankciók, főleg a Krím orosz annektálásában való állítólagos részvétele miatt. Egy elemzés szerint„Putyin gurujának” ideológiai útját követve Oroszország újabb tragikus hibát követ el. Ahelyett, hogy egy képzeletbeli hagyomány illúzióit követné, az orosz vezetésnek fel kellene ismernie, hogy a szabad kapitalizmuson kívül nem lesz sem szabadság, sem jólét. Ha a nyugati hatalmaknak nem sikerülne Oroszországot integrálniuk egy közös biztonsági rendszerbe, Oroszország Ázsia felé fog fordulni, Kína, India és Irán irányába.

Habár a közösségi médiában egy teljesen ismeretlen Putyin-ellenes csoport magára vállalta a merénylet elkövetését, gondolhatjuk, hogy az ügy ennél sokkal komplikáltabb. 

Két nappal a vérontás után az orosz biztonsági szolgálat egy ukrán nőt gyanúsított meg Darja Dugina meggyilkolásával.

Csak abban bízhatunk, hogy a merénylet és a hozzá hasonló események nem vezetnek a háború további eszkalációjához. Márpedig az ilyen incidensek, illetve amelyek a Krímen történnek, iszonyatosan dühítik a moszkvai tisztviselőket.