Előbbi az energiáról, utóbbi a vízről, illetve annak hiányáról szól, azonban a kettő nem teljesen független egymástól. A víznek az energetikában is komoly szerep jut hazánkban és a világ minden részén.
Ez a szerep közvetlen és közvetett is lehet. Közvetlenül a különböző vízerőműveken keresztül hasznosítjuk, közvetve pedig más energiaforrások kiaknázásához van rá szükség. Először vizsgáljuk meg az előbbit.
Vízerőművek
A vízenergia közvetlen hasznosításában Magyarország az EU sereghajtói közé tartozik, ami nem meglepő, figyelembe véve természeti adottságainkat. Egész Európában egyedül Hollandiának alacsonyabb az egy négyzetkilométerre jutó vízenergia-potenciálja mint hazánknak. Ennek ellenére folyik Magyarországon vízenergia-termelés, ami évente 150-200 GWh körül alakul.
Összehasonlításként, a világ legnagyobb áramfogyasztója, Kína évente 8300 TWh áramot használ (2020), melyből 1355 TWh-t vízerőművekkel állít elő (ez utóbbi a magyar értéknek közel nyolcezerszerese). Azonban a megtermelt mennyiségnél talán fontosabb, hogy az az adott ország energiaszükségleteinek mekkora hányadát fedezi. Ebben Norvégia az egyik éllovas. Az ország népessége hazánkénak alig több mint felét teszi ki, mégis a területén lévő közel 1700 vízerőmű együttesen 136 TWh energiát termel egy átlagos évben. Kína esetén még „csupán” az áramtermelés 16%-át fedezte a vízenergia, Norvégiában azonban az összes megtermelt energia 90%-át vízerőművek állítják elő. A világ második legnagyobb energia-felhasználója, az USA egyébként arányaiban és így mennyiségben is gyengébben teljesít Kínánál: a vízenergia itt a teljes áramtermelés 6,3%-át (a megújulókból származó áramtermelés 31,5%-át) biztosítja.
Norvégia példája a legtöbb ország számára utópisztikus, hiszen kevés ország rendelkezik olyan természeti adottságokkal és olyan tőkével, mint a skandináv királyság. Ezzel együtt a mi régiónkban is akadnak olyan államok, melyek a miénknél nagyobb vízenergia-potenciállal- és termeléssel rendelkeznek. Romániában egy átlagos évben 50-55 TWh energia származik vízerőművekből, ami az ország áramszükségleteinek 30%-át elégíti ki. Ennek ellenére rengeteg itt a kiaknázatlan lehetőség, keleti szomszédunk potenciálja ugyanis elérhetővé tenné ennek az értéknek a 2,5-szörösét is. Bár nem olyan mértékben, mint Románia, de Szlovákia is jóval jelentősebb vízenergia-termeléssel- és potenciállal bír hazánknál. Északi szomszédunk 4,7 TWh energiát termelt vízerőművekkel 2017-ben, teljes potenciálja pedig 6,7 TWh-t is lehetővé tesz. Előbbi érték, azaz a megtermelt mennyiség a Magyarországon előállított vízenergiának még mindig 27-szerese.
Jól látszik tehát, hogy a világ számos pontján sokkal kedvezőbbek a feltételek, így sokkal jelentősebb a vízenergia alapú áramtermelés is, mint hazánkban.
Egyéb hasznosítási módok
A folyók vizét számos fosszilis energiahordozóval működő erőmű blokkjainak hűtésére használják világszerte. Magyarországon azonban a paksi atomerőmű a legjelentősebb ebből a szempontból. A négy blokk hűtésére másodpercenként 100 köbméter vízre van szükség, ami a valaha mért legalacsonyabb vízállás esetén a Duna paksi vízhozamának nyolcada. A folyó vizének hűtésre való használatára természetvédelmi előírások vonatkoznak, melyek kimondják, hogy „a kibocsátási ponttól folyásirányban számított 500 m-en lévő szelvény bármely pontján a befogadó víz hőmérséklete nem haladhatja meg a 30 °C-ot”. Ezt a szabályozást figyelembe véve nehéz helyzetbe kerülhet az erőmű, mivel a Duna jelenleg eleve 25 oC körüli hőmérsékletű a Paks közeli szakaszon és a blokkok lehűtése után ezt az eleve sem hideg vizet nehéz visszahűteni 30 fok alá, mire visszaömlik a folyóba. A legtöbb európai országban egyébként hasonló jogszabályok 28 oC-os értéket írnak elő, tehát a magyar szabályozás még megengedőnek tekinthető. De a szén- és lignittüzelésű erőművek, sőt a földgáz-tüzelésű erőművek is igényelnek hűtővizet, nem is keveset. Ráadásul ez utóbbiak közül a három legnagyobb kapacitásút – a Gönyűi, a Dunamenti és a Csepeli Erőművet – szintén negatívan érinti a Duna alacsony vízállása.
Nem csak azon országok energiaellátása kerülhet veszélybe aszályos időszakban, melyeknek energiamátrixában fontos szerepet játszanak az atomerőművek. A jelentős kőolajkitermelést folytató államok gazdasága is megsínyli a száraz periódusokat. Egy olajfúró kút egy átlagos munkálatához 18 millió liter víz szükséges, mivel ezek az eszközök gyakran hidraulikusan működnek. Hogyha az adott területen aszály van, azzal drágább lesz a kitermelés, mely nem csak a kitermelő országot érintheti érzékenyen, hanem azokon a területeken is komoly áremelkedést okoz, ahová az olajat exportálják. Ez komoly gondot okozhat egy olyan ország számára, mint Magyarország, mely kőolajának döntő többségét importálja.
A hidraulikus kéregrepesztéshez is elengedhetetlen a nagy mennyiségű víz használata. Ennek komoly szerep jut a földgáz és a palagáz kitermelésében. A hidraulikus kéregrepesztés során legtöbbször homokot tartalmazó vizet fecskendeznek nagy nyomással a fúrólyukakba, melynek hatására a mélyben található kőzetréteg megreped, így kiáramlik a földgáz. A vízben lévő homok (vagy egyéb támasztóanyag), a hidraulikus nyomást kialakító víz távozása után nyitva tartja a repedéseket. A vízhiány egy ilyen rendszerben is hasonló problémákat eredményezhet, mint a kőolajfúrás esetén: a kitermelés drágulását, így az árak emelkedését az importőrök számára.
Emellett, ha víz és energetika kapcsolatáról beszélünk, nem feledkezhetünk meg a jövő egyik legígéretesebb technológiájáról, a hidrogéntechnológiáról. Az elemi hidrogén előállításának egyik legkézenfekvőbb módja a víz elektrolízise ahol villanyáram hatására hidrogénre és oxigénre bomlanak a vízmolekulák. A hidrogéntechnológia felhasználása és hatékonysága napjainkban kísérletek tárgya, így nehéz megmondani, hogy egy autó hajtásához, vagy egy hűtőgép működtetéséhez mennyi hidrogénre és így mennyi vízre lenne szükség. Az azonban egyértelműnek tűnik, hogyha a technológia meghódítja a világot, akkor temérdek víz felhasználásával fog járni. Ennek megfelelően a vízzel való okos gazdálkodás és a súlyos aszályokat előidéző emberi tevékenységek visszaszorítása elemi érdekünk és feltétlenül szükséges a hidrogéntechnológia tömegessé válásához.
A víz energiáját talán régebben fogja munkába az emberiség, mint bármely más megújuló energiahordozóét, napjainkra pedig energetikai felhasználása sokrétűbb, mint valaha. Ebből kifolyólag felértékelődik a szerepe és egyre okosabban kell vele bánnunk, hiszen a vízhiány magában is komoly problémája még összetettebb nehézségekbe gyűrűzhet át.
