Az 1990-es rendszerváltást követően a közép- és délkelet-európai államok többségéhez hasonlóan a politikai életet a kommunista párt utódszervezeteként működő Bolgár Szocialista Párt (BSP), a jobboldali pártokat tömörítő Demokratikus Pártok Uniója (SDS), valamint a liberális Nemzeti Mozgalom a Stabilitásért és Fejlődésért (NDSV). Az SDS-t övező botrányok következtében jelent meg a volt tűzoltó és Belügyminisztériumi vezető Boyko Borisov által alapított Polgárok Bulgária Európai Fejlődésért (GERB) elnevezésű párt. Emellett fontos kiemelni az ország török és roma kisebbségére építő Mozgalom a Jogokért és Fejlődésért (DPS) pártot is. A szocialista kormányokhoz kötődő korrupciós ügyek, a BPS belháborúi, valamint Borisov koalíciókötési képességeinek eredményeképpen 2009-től kezdődően, folyamatos GERB vezetésű kormányzatról beszélhetünk, a 2013-as év kivételével.
A Borisov vezette kormányokkal kapcsolatban a nemzetközi közösség alapvetően a magas szintű korrupciót, valamint a médiaszabadság helyzetét emelte ki. Emellett az Európai Unió többször is megfogalmazta aggályait a 2019-ben a kormány támogatásával kinevezett Ivan Geshev főügyésszel kapcsolatban is. A belpolitikai szintéren pedig a 2016-ban szocialista támogatással elnökké választott korábbi tábornok Ruman Radev egyre élesebben szembehelyezkedett a jobboldali pártok alkotta kormánykoalícióval.
A GERB -jelenlegi- bukását végül két eseményre vezethető vissza. Elsőkét említhetjük a miniszterelnökről megjelent fotókat, amelyek több kötegnyi euróval, illetve egy pisztollyal ábrázolták. A kép megjelenését követően Borisov a képeket az ellenzéki pártok és Ruman Raedev által készített lejárató anyagként jellemezte. A következő eset sokkal erősebb társadalmi reakciót váltott ki egész Bulgáriában. A GERB korábbi igazságügyminisztere Hristo Ivanov vezette Igen Bulgária párt aktivistái a pártelnök vezetésével megkísérelték ellenőrizni, hogy a DPS korábbi elnöke Ahmed Dogan által lakott burgaszi villáját körülölelő közterületek, valóban megőrizték-e közterület jellegüket. Az aktivisták megérkezését követően a villát őrző testőrök, majd később a támogatásukra kiérkező rendőrök megkísérelték eltávolítani őket a villa közeléből. Az esetet követő vizsgálat során napvilágra került, hogy a villát őrző testőrök valójában az állami méltóságok védelmével megbízott Nemzeti Védelmi Szolgálat munkatársai, akik jogellenesen látták el Dogan védelmét.
A fenti két nagy horderejű esemény hatalmas hullámokat vetett a korrupciós ügyektől hagyományosan terhelt bolgár közéletben. A kibontakozó csaknem egy éves tüntetéssorozat fő kitűzései között szerepelt mind Borisov, mind pedig Ivan Geshev főügyész lemondása is. A tüntetéssorozat 282. napján Boyko Borisov bejelentette a kormány lemondását.
A tüntetéseket 2021 áprilisában előrehozott választások követték, amely során mind a GERB, mind pedig a váltópártnak tartott szocialisták érzékeny veszteségeket szenvedtek. Emellett az új választással új, a politikai élet megtisztítását ígérő pártok is megjelentek. Ezek közül érdemes kiemelni a Stanislav „Slavi” Trifonov turbófolk előadó által vezetett Van egy ilyen nép (ITN) elnevezésű pártot. Azonban a választást követően a korrupcióellens pártok. A választást követően a BSP, a GERB és az ITN is megkísérelt kormányt alakítani, ám nem járt sikerrel, ezért Ruman Radev államfő egy újabb, júniusi előrehozott választást jelentett be. A júniusi választás során újfent sikertelenül kíséreltek meg kormányt alakítani a parlamenti pártok, ennek köszönhetően egy harmadik választás is szükségessé vált.
A legújabb szavazáson, azonban megjelent egy új politikai erő, a Kiril Petkov és Asen Vasile Harvardon végzett közgazdászok vezette Nyugatbarát, korrupcióellenes Folytatjuk a változást (PP). A harmadik választás nyertesévé váló PP nehéz koalíciós tárgyalások árán végül a Trifonov vezette ITN-nel, a szintén korrupcióellenes Demokratikus Bulgáriával (DB), valamint a szocialistákkal alakított új kormányt.
A Kiril Petkov vezette kormány, már hivatalba lépésekor minden tekintetben komoly nehézségekkel nézett szembe, a bel- és külpolitikai fronton egyaránt. Emellett a legfontosabb nehézségek közé sorolhatók a koalíciót alkotó négy párt közötti ideológiai törésvonalak. Míg a PP és a DB az Európai Unió tömbjéhez igyekeztek közeledni, addig a szocialisták továbbra is igyekeztek fenntartani és az állami politika részévé tenni orosz kapcsolataikat. Az ITN által képviselt és ezáltal politikai szintre emelt identitáspolitika pedig tovább késleltette a Észak-Macedónia tagjelölti státuszának elfogadását, ezáltal pedig a Nyugat-Balkán európai integrációját. Az orosz-bolgár kapcsolatok kérdése az orosz-ukrán háború következtében a pártok között fennálló ideológiai ellentét helyett a Petkov kormány teljes működését meghatározó kérdéssé vált.
Az ukrajnai események alapjaiban rázták meg a két fő kérdésen (történelmi kapcsolatok, energetika) alapuló orosz-bolgár kapcsolatokat. Az országban a XIX. század óta jelen lévő oroszbarát nosztalgiát a Petkov kormányban is szerepet vállaló BSP képviselte leginkább, ám a február 24-én kitört háború jelentősen megváltoztatta a bolgár közvélemény Oroszországról alkotott képét. Egy a Globsec által készített kutatás szerint az Oroszországot stratégiai partnernek tekintő bolgárok száma mindössze egy hónap alatt 45%-ról 30%-ra csökkent. A Vlagyimir Putyin orosz elnökről kedvezően vélekedők száma pedig ugyanennyi idő alatt 70%-ról 29%-ra csökkent. A kapcsolatok másik fő ágaként megjelenő energetika kérdése jelentős bolgár kitettséget mutat Oroszország irányába. Az országba érkező gáz csaknem 90%-át a Gazprom biztosította a TurkStream gázvezetéken keresztül, a Lukoil tulajdonában áll az ország egyetlen olajfinomítója, emellett a tervezett Belene atomerőmű esetében pedig a Gazprom tűnt biztos befutónak.
A háború kérdésében Kiril Petkov külpolitikai szempontból az Európai Unióval összhangban cselekedett. A balti és közép-európai államokkal összhangban támogatta Ukrajna azonnali felvételét az Európai Unióba, valamint ellenezte, hogy a kormány tagjai a különleges katonai művelet kifejezést alkalmazzák az Ukrajnával kapcsolatos nyilatkozatok esetében. Az utóbbi kitétel vezetett a korábbi tábornok, a Petkov beiktatásáig az ügyvivő kormányfői tisztséget is ellátó Stefan Yanev védelmi miniszter menesztéséhez. Emellett a kormány, valamint a bolgár civil társadalom jelentős terheket vállalt magára az ukrán menekültek ellátásával.
A Petkov kormány politikájára válaszul Oroszország bejelentette, hogy felfüggeszti Bulgária számára a földgáz szállítását. Ám a szófiai vezetés a kieső gázmennyiséget Azerbajdzsánból, valamint a görög LNG terminálokon keresztül pótolja. Emellett az orosz atomenergiától való függetlenedés jegyében a Belene atomerőmű megépítése helyett, a kormány az aktív Kozloduy erőmű nyugati technológiára való átállása mellett döntött.
A belső problémáktól terhelt Petkov kormányzat számára a bukást azonban nem a világpolitikát kirobbanása óta meghatározó orosz-ukrán háború hozta el, hanem Észak-Macedónia kérdése. Még a kommunista bolgár vezetés alatt terjedt el a nézet, amely szerint a macedónok a bolgár nemzet egy etnikuma, nyelvük pedig a bolgár egy dialektusa. A terhelt kapcsolat az elmúlt évek során erősödött meg újra az észak-macedón csatlakozási tárgyalásokat meggátló bolgár vétók következtében. Az egyre erősödő európai nyomás következtében a bolgár parlament június 24-én feloldottatárgyalásokkal kapcsolatos vétóját. A vétó visszavonását Tirfonov már kezdettől fogva ellenezte, Észak-Macedónia kérdését ürügyként használva visszavonta pártját a koalícióból, ezáltal pedig a kormányzat elvesztette többségét. A kormányból való kilépés az ITN-en belül is komoly törést okozott. A bejelentést követően egy volt miniszter és több képviselő is távozott a pártból. Trifonov pártja ezt követően támogatta az ellenzék által benyújtott bizalmatlansági indítványt is, aminek következtében a Petkov kormány megbukott, a PP pedig több próbát követően sem tudott új kormányt felállítani.
Emellett fontos még szót ejteni a Ruman Radev elnök által kinevezett jelenleg hivatalban lévő ügyvivő kormányról, amely a Gazprommal való megállapodást szorgalmazza, illetve maga az elnök is több alkalommal adott hangot az Oroszország melletti szimpátiájának. Azonban az ügyvivő kormány politikáját nem lehet egyértelműen oroszbarátnak titulálni, hiszen megtagadták a háború ellen tiltakozó orosz állampolgárok kiadását, valamint jelentősen megemelték az orosz állampolgárok vízumköltségeit.
Pontos jóslatokat nehéz megfogalmazni az október 2-án megrendezésre kerülő negyedik választással kapcsolatban, ám a friss közvéleménykutatások adatai szerint sem a GERB és tradicionális szövetségesei, sem pedig a PP és a további korrupcióellenes, nyugati orientációjú pártok sem számíthatnak többségre. A „királycsináló” szerepre azonban 3 párt is vállalkozhat a közvetve a politikai válság kirobbanásában közvetett szerepet kapó stabilan 10%-on mért DPS, Trifonov 12%-ra mért pártja, valamint a 16% fölé mért szocialisták. Több mint két héttel a választásokat követően kijelenthetjük, hogy Bulgária következő kormányának összetétele jelenleg erősen kérdéses. Az azonban biztosnak mondható, hogy a következő bolgár kormány erőteljesebb nyugati figyelemre számíthat, mivel az ország érintett a Nyugat-Balkán és a Fekete-tengeri régió biztonsági folyamataiban.
