A 20. század utolsó harmadától az információs technológia fejlődése olyan magas szintet ért el, amelyet a kortárs társadalomfilozófiai megközelítések forradalomként, méghozzá az internet információs forradalmaként aposztrofálnak. Parti Katalin szerint e jelenségnek a fő jellemzőit az internet világméretűvé válása, illetve a kommunikációs kultúra megreformálása mellett az új bűncselekmények és az új elkövetési alkalmak megjelenése, továbbá az ún. kibertér kialakulása jelentik.
A fentihez társul a digitális konvergencia, amely lényegében azt jelenti, hogy az interneten keresztül egyesülnek azon attribútumok, melyek korábban csak külön-külön, a távközlés, illetve a hagyományos média igénybevételével voltak megvalósíthatók. Így az adatok feldolgozását, azok átvitelét, továbbá a tartalom előállítását és közvetítését már az internet önmagában egyesíti, azaz konvergálja. Ez Parti Katalin kriminológus szerint tulajdonképpen annyit jelent, hogy ami korábban három különböző szolgáltató feladata volt, az az interneten egyesül. Ehhez pedig véleménye szerint csak hozzájárul az, hogy az internetnek köszönhetően a pornográfia tömegjelenséggé tudott válni. Ennek hátterében nagy mértékben áll az, hogy az ilyen tartalmakra vágyó személynek már nem kell elmennie az ez ügyben keresendő eladóhoz, elegendő csak rákeresnie a számítógépén az általa kívánt tartalomra. A harmadik személlyel történő személyes találkozásnak a visszatartó ereje ezáltal megszűnt.
Szintén kihívásként jelentkezik a digitalizáció felgyorsulása. Ennek a klasszikus fogalma az ontológiai jelenségek számítógépek által olvasható felírt formában való átalakítását foglalta magában, mára azonban a „digitális” szó tulajdonképpen egy olyan gyűjtőfogalmat jelöl, amely lefedhet bármilyen interakciót, amely a kibertérben, többnyire az interneten keresztül zajlik. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a digitalizációval egyfelől létrejöttek új bűncselekmények, másfelől pedig egyes, a technológiai fejlődés előtt is létező bűncselekmények is megjelentek a kibertérben.
A gyermekpornográfia tényállásának korszerűsítése
A gyermekpornográfia bűncselekményének a cikk elkészültekor hatályos szabályozását a 2021. évi LXXIX. törvény a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról (továbbiakban: Ptv.) iktatta be a Büntető Törvénykönyvbe, 2021. július 8-i hatálybalépéssel. A Ptv. a céljának megvalósítása érdekében nemcsak a büntető anyagi jogot, hanem a gyermekek védelmét biztosító más jogterületekről származó törvényeket is módosított.
A legfontosabb, a büntető anyagi jogot érintő módosítása a Ptv-nek a gyermekpornográfia elkövetési magatartásaihoz kapcsolódó büntetési tételek megemelése volt. Így az alapesetekben eddig irányadó 3 évig, 1-5 évig, illetve 2-8 évig terjedő keretek egy fokozattal súlyosabbá módosultak, azaz – az előbbi sorrend szerint – 1-5 évig, 2-8 évig, továbbá 5-10 évig terjedő szabadságvesztésre emelkedtek. Módosultak és kiegészültek a minősített esetek is, amelyeknek a büntetési tétele a 5-20 évig terjedő szabadságvesztést is elérheti.
A Ptv. a Btk. Különös Részében még a zaklatás tényállását módosítja, amelynek megalkotja a 222. § (4) bekezdése alatt súlyosabban minősített esetét, amely akkor kerül kifejtésre, ha a bűncselekményt tizennyolcadik életévét betöltött személy követi el tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére. Szintén módosításra kerül a szexuális erőszak tényállása is, melynek a tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett legsúlyosabb minősített esetének a büntetési tétele kerül megemelésre.
További szigorítások kerültek bevezetésre a gyermekpornográfiával kapcsolatban a Btk. Általános részébe is. Így amennyiben a sértett a bűncselekmény elkövetésekor még nem töltötte be a tizennyolcadik életévét, az elévülés határidejébe nem számít bele az az időtartam, amíg a huszonnegyedik életévét be nem tölti vagy be nem töltötte volna.
Kizárttá válik a feltételes szabadságra bocsátás is annál, akit tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett, nyolcévi vagy súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett nemi élet szabadsága és nemi erkölcs elleni bűncselekmény miatt ítéltek végrehajtandó szabadságvesztésre.
Szigorodtak a foglalkozástól eltiltás szabályai is, melynek alapján végleges hatállyal el kell tiltani azt a személyt bármely olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végezné, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban állna, amennyiben korábban nemi élet szabadsága és nemi erkölcs elleni bűncselekményt tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére követett el, vagy gyermekpornográfia elkövetője volt.
Kiszélesítésre került a pártfogó felügyelet kógens alkalmazása is, így pártfogó felügyelet alá kerül az, akit tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett nemi élet szabadsága és nemi erkölcs elleni bűncselekmény miatt ítéltek szabadságvesztésre, de a szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggesztették.
Új technológiák, új kihívások
Az első generációs informatikai bűncselekmények közé tartoznak azok a bűncselekmények, amelyekben egyszerűen csak számítógépet használtak eszközül, vagy az internetet a bűncselekmény elkövetéséhez csak kommunikációs felületként jelent meg.
A második generációhoz azok a bűncselekmények tartoznak, amelyeknél az internet globalitása új alkalmat teremtett a hagyományos bűncselekmények elkövetéséhez.
A harmadik generációhoz tartoznak azok a bűncselekmények, amelyek az internet és a fejlett technológiák nélkül nem létezhetnének, sine qua non jellemzőjük a globális hálózatiság.
A gyermekpornográfia, mint bűncselekmény, már az internet megjelenése előtt is létezett, így ebben a tekintetben besorolható az első generációba. Mindazonáltal figyelembe kell venni azt, hogy az internet megjelenésével nem csak egy új felületet kapott a szóban forgó bűncselekmény az elkövetésre, hanem annak megjelenései új formát öltöttek, illetve természetükben is megváltoztak. Ebben a tekintetben célszerűbb tehát inkább a második generációba sorolni a gyermekpornográfiát az informatikai bűncselekmények sorában.
Ambrus István 2021-ben megjelent Digitalizáció és büntetőjog c. tanulmánykötetében az említett bűncselekményeket – amelyeket ő digitális bűncselekménynek nevez, kifejezésre juttatva ezzel, hogy azok nemcsak az interneten, hanem más hálózatokon keresztül is megvalósíthatók – további szempontok alapján csoportosíja. Felosztása szerint vannak az ún. szoros értelmű, vagy sajátképi digitális bűncselekmények, amelyek elkövetése kizárólag a virtuális térben, elektronikus formában, illetőleg eszmeileg létező tárgyak és eszközök kapcsán lehetséges; illetve e mellett vannak a tágabb értelmű, vagy nem sajátképi digitális bűncselekmények, amely kategória azokat az offline módban is létező bűncselekményeket öleli fel, amelyek elkövetése a 21. században inkább áttevődött a gyorsabb, könnyebb és nagyobb volumenű elkövetést biztosító online térbe.
Az gyermekpornográfia internetre való átterjedése komoly kérdések elé állítja a büntetőjogot. Nemcsak anyagi jogi, hanem eljárásjogi kérdéseket is felvet, hiszen a felvételek terjesztése ma már nem nyílt csatornákon keresztül, hanem fájlcserélő szolgáltatások útján, kereskedelmi vagy felhasználói honlapokon, vagy éppen chatszobákon keresztül történik. Külön kiemelendő a terjedés kérdésében a speciális TOR nevű alkalmazás által elérhető, ún. Darknet, ahol több csoportosulás is létrejött a gyermekpornográf tartalmak cseréjére és az azokkal való kereskedésre. A Darknet által okozott nehézséget az említett TOR alkalmazás jelenti, ami azáltal, hogy rejtve tartja az IP címeket, komoly nehézséget okoz a felderítésben.
Pornográfia és a fiatalok
Parti Katalin a 2009-ben megjelent, már többször hivatkozott Gyermekpornográfia az interneten c. kötetében külön alfejezetben foglakozott a tizennegyedik életévét betöltött, de tizennyolcadik életévét még be nem töltött elkövetők speciális helyzetével a gyermekpornográfia – akkor még tiltott pornográf felvétellel való visszaélés – vonatkozásában. Az akkor hatályos tényállásnak véleménye szerint hiányossága, hogy nem tartalmaz az említett korosztályra vonatkozóan privilégiumot. Álláspontja szerint erre azért lenne szükség, mivel a szóban forgó elkövetői körnek nem azonosak a céljai a felnőtt korosztályéval. Külön kiemeli, hogy a kutatása alapján a fiatalkorú elkövetők esetében a szexuális vágyak kielégítésének célzata hiányzik, a magatartásuk inkább hírnévszerzésre irányul. Emellett felhozza, hogy tipikus elkövetési mód volt még az említett korosztály körében a kölcsönös beleegyezéssel létesített szexuális kapcsolat részeként egymásról készített felvételek átadása. Ezek alapján Parti Katalin arra az álláspontra jutott, hogy indokolt volna a 14-18 év közötti korosztály kiemelése az elkövetői körből azét, hogy a saját magukról készített felvételeket átadó tizenévesek az átadásért, mint elkövetési magatartásért ne legyenek büntethetők.
A jogalkotó 2012. évi C. törvény megalkotásával a gyermekpornográfia tényállásának szabályozásakor nem vette figyelembe a tizennegyedik életévét betöltött, de tizennyolcadik életévét még be nem töltött korosztály speciális helyzetét, rájuk vonatkozóan nem tartalmazott privilégiumot. A dekriminalizációt érintő vita azonban a 2021. évi módosítás vonatkozásában újból felmerült.
Gyurkó Szilvia részéről érkezett a részleges dekriminalizációt érintő olyan javaslat, amely szerint dekriminalizálni kellene azokat az eseteket, amikor például két, egymással jogszerű szexuális kapcsolatban lévő 17 éves magáról küld „vágykeltő” képeket a másiknak. Véleménye szerint ugyanis a jogalkotó szándéka nem az volt, hogy ezeket az eseteket büntesse.
Ambrus István a fentivel szemben ellenvéleményre helyezkedett. Álláspontjában felhozta a 2011/92/EU Irányelvet, amely nem tesz különbséget az elkövetők között az életkor tekintetében. Felhozta azonban az Irányelv 8. cikkét, amely a beleegyezési korhatárra való kivételt tartalmazza. Ennek ellenére sem javasolja azonban a dekriminalizálást, mivel véleménye szerint ebben az esetben a tizennyolc éven aluli személy semmiképpen sem lehetne partnere kapcsán a gyermekpornográfia bűncselekményének a tettese. Ez pedig szerinte egy létrehozna egy olyan helyzetet, ahol fennállna annak a veszélye, hogy a gyakorlatban büntetlenséget élvezne például az a 17 éves személy is, aki zaklatást helyez kilátásba a szintén 17 éves párjával szemben, amennyiben az nem küld magáról pornográf képet. Ambrus ezek alapján a megoldást a törvénynek a teleologikus értelmezésében látja, mely szerint amennyiben a jogalkotó célja nem lehetett a konkrét ügy kriminalizálása, akkor a bíróság jogosult a Btk. 4. § (2) bekezdése alapján felmentő ítéletet hozni a társadalomra veszélyesség hiányában.
A 2021. évi szabályozás a felsorolt álláspontok között egy köztes megoldást jelenített meg. Nem dekriminalizál a szóban forgó korosztály tekintetében, azonban privilegizált esetként enyhébben bünteti azon eseteket, amikor a pornográf felvételeken szereplő személy a tizennegyedik életévét már betöltötte, de a tizennyolcadikat még nem; illetőleg, ha ilyen személyt vagy személyeket pornográf felvételen való szereplésre felhív; feltéve, ha egyik esetben sem állapíthatók meg a 204. § (2) b)-e) pontjaiban felsorolt minősítő körülmények valamelyike. Ugyanezeket a szempontokat érvényesíti a 204/A. § alatt szabályozott pornográf műsorral kapcsolatos bűncselekményre is.
