Semmi sem ingatagabb, mint egy forradalmi nagygyűlés. A francia történelem erre szolgál ékes példával. 1789 és 1793 között a XVI. Lajos király által összehívott rendi gyűlés dühödt diktatúrává, polgárháborúvá és Európa ellen meghirdetett háborúvá alakult. 1792. április 20-án a király hadat üzen "Csehország és Magyarország királyának". A pokolba vezető út jó szándékkal volt kikövezve, és ez a pokolba vezető lejtő a nemes szándékú kijelentések mentén haladt. Haladás, egyenlőség, szabadság, emberiesség.
230 évvel később Strasbourgban a történelem bohózatként és miniatűrben megismétli önmagát a Magyarország elleni támadásokkal. A párhuzam nem egészen helytálló.
Először is adjuk meg a jelenlegi helyzetnek a megfelelő perspektívát. Harminc hónapja az európai történelem egy tragikus fejezete íródik a szemünk előtt. Úgy tűnik, hogy most tör a felszínre az összes ellentmondás, amit Amerika fénykorának elmúlt harminc éve alatt a Nyugat magában hordozott … Már a népek és kultúrák semmibe vétele is a migráció elszabadulásban csúcsosodott ki; az ember semleges, a saját nemét maga meghatározó egyénként való egyenlősítése a modern egyenlőség csúcspontjának tűnt. 2020 márciusától kezdve a COVID rávilágított nemcsak a Nyugat kereskedelmi függőségére a feltörekvő országoktól, hanem a millenarista félelmekre és a tömegek engedelmes mivoltára is. A gazdaság időszakos leállása és a hatalmas adósságok tüneti kezelése recessziót és inflációt hoz. A kelet-ukrajnai feszültségek kiéleződése 2022 februárjában háborúhoz vezetett. Az Oroszországgal szembeni sebtében meghozott szankciók politikája miatt pedig elkerülhetetlennek tűnik az európai gazdaság összeomlása.
Az Európai Parlament által 2022. szeptember 15-én elfogadott Delbos-Corfield-jelentést ezeknek a rendkívüli körülményeknek a kontextusába kell elhelyezni. Ez egy egyszerű időközi jelentés "az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikke (1) bekezdésének megfelelően az Unió alapértékeinek Magyarország általi súlyos megsértése egyértelmű kockázatának megállapításáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról". Az ember azt gondolná, hogy egy tényszerű helyzetjelentést fog olvasni, de aztán kiderül, hogy valóságos pergőtűzről van szó.
Nyílt háború Magyarország ellen
A jelentés 2. cikke a magyarországi helyzetet összességében az EU-Szerződés 2. cikkében említett értékeket veszélyeztető „rendszerszerű fenyegetésként” írja le. Ez a homályos fogalmazás az EU-Szerződés 2. cikkének homályosságára rímel, amely egyszerűen kimondja, hogy
„Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.”
Konkrét bizonyíték nincs a vád alátámasztására, a jelentés 2. cikke „tényekre és tendenciákra [...] „összességében véve” hivatkozik. A vád az EU-Szerződés 2. cikkének túlságosan elfogult értelmezésén alapul, ezért az állítólagos jogsértéseket messze nem ismeri el valamennyi tagállam.
Az Európai Parlament kétségbe vonja az EU Tanácsának előjogait. A jelentés 3. cikke kimondja, hogy nincs szükség a Tanácsban egyhangúságra ahhoz, hogy „azonosítsa az uniós alapértékek súlyos megsértésének az egyértelmű kockázatát”, és ahhoz sem, hogy „konkrét ajánlásokat intézzen az érintett tagállamokhoz, és határidőket tűzzön ki ezen ajánlások végrehajtására”; Az EU Tanácsát még azzal is vádolják, hogy megsértette a jogállamiságot, amikor nem szankcionálta Magyarországot. Végül a Parlament azt állítja, hogy valódi gyámságot gyakorol a Tanács felett: ez az egyik uniós társjogalkotó puccskísérlete a másik felett. Könnyű belátni, hogy az EU intézményközi egyensúlyát „rendszerszerű veszély” fenyegeti.
A 4. cikk azonban Magyarországot vádolja a jogállamiság „rendszerszintű felszámolásával”. Ez az általános kritika illuzórikussá teszi, hogy a célzott „ajánlások” végrehajtása véget vethet a konfliktusnak. A jelentés utal „az értékek [...] különböző megsértései közötti kölcsönhatásra”. Magyarország tehát gyógyíthatatlannak tűnik. Ha van valahol napjainkban zavaró rendszerszintű folyamat, akkor az kétségtelenül a Brüsszel és Washington által osztott liberális ideológia totalitárius egyhangúságának megmerevedése. Ez a rendszer nem engedi, hogy ellenálljanak neki.
Az 5. cikk felszólítja a Bizottságot arra, hogy valóságos gazdasági háborút indítson az engedetlen Magyarország ellen: fagyassza be strukturális alapokat és utasítsa el a magyar gazdaságélénkítési terv jóváhagyását. Ezek a források az európai adófizetők - így a magyar adófizetők pénzéből -, illetve az EU-tagállamok közös hitelfelvételéből származnak. A gazdasági helyzetre való tekintettel a források elapadása komoly hátrányt jelent a magyar embereknek, csak mert azokat választották meg, akiket. Azt sem szabad elfelejteni, hogy bár Magyarország nettó haszonélvezője az EU költségvetésének, ez a többlet csak részben kompenzálja azt a tőkejövedelmet, amelyből a külföldi vállalatok a magyar munkaerőnek köszönhetően évente profitálnak. Magyarország tehát nettó hozzájárulást jelent a kontinens jólétéhez.
A magyarsággal szembeni valós ellenségeskedés álcázása érdekében a jelentés (6. cikk) a „” támogatására szólít fel. Ez utóbbit úgy határozhatjuk meg, mint a közvéleménynek a nemzetközi liberális elit kritériumai szerint jóváhagyott kifejeződését. A Bizottságot felkérik, hogy „támogassa” a civil társadalmat, nevezetesen a „Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” programon keresztül. Az Európai Parlament tehát ösztönzi a közpénzek átpolitizált felhasználását egy nem választott testület, az Európai Bizottság vezetésével. Az Európa jövőjéről szóló konferencia az Európai Parlament által támogatott „keretek közé szorított demokrácia” ékes példája. A Parlament a 25. javaslatra hivatkozva hangsúlyozza a jogállamiság fontosságát. A Bizottság tehát az európai polgárok százmillióinak nevében összegyűjtött javaslatokat tetszése szerint megszűri, és azt állítja, hogy az európai emberek ezzel szabad kezet adtak neki a választott kormányokkal szemben.
Törékeny és fellengzős jogalap
A jelentés jogalapját nem kevesebb, mint 14 hivatkozás adja, amelyek közül néhány több szövegre is hivatkozik („tekintettel az Egyesült Nemzetek és az Európa Tanács nemzetközi emberi jogi szerződéseire”). Ez a bőség általában jellemző a parlamenti jelentésekre. Azonban úgy tűnik, mintha ez a rengeteg hivatkozás Magyarországot a civilizáció, az emberiség, az egyetemes lelkiismerettel állítaná szembe, miközben a szöveg kifejezetten csak az EU-Szerződés 2. cikkére és 7. cikkének (1) bekezdésére támaszkodik. Megfigyeltük továbbá, hogy milyen mértékben visszaélnek ezeknek a cikkeknek a felhasználásával. Olyan ez, mint Aladdin lámpája: csak meg kell dörzsölni akármelyik elvont és rejtélyes jogi szöveget, hogy megtaláljuk a dzsinnt, ami aztán kimeríthetetlen lehetőségek tárházát kínálja a józan ész és a valóság ellen.
Semmi sem ártatlan e hivatalos cikkek síkján. Minden nemzeti egyediséget, minden politikai különlegességet, mindent, ami eredeti formát és lázadó energiát mutat, el kell pusztítani.
A jogi hivatkozásokkal a Parlamentet egyetemes bírónak kívánják beállítani, és Magyarországot, mint kitaszítottat elutasítani.
Brüsszel elszabadult ideológiája
A jelentés legtanulságosabb elemei azonban a cikkek motivációját tartalmazó preambulumbekezdések. Az EU ideológiai sodródásának teljes spektrumát lefedik.
Válogatás
H. A Parlament úgy véli, hogy amennyiben az EU „értékei” forognak kockán, a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozó dolgok az Európai Unió hatáskörébe tartoznak. Más szóval, egy egyszerű trükköt alkalmazva a tagállamoknak már nincsenek kizárólagos hatáskörei.
M. Az Európai Parlament magától értetődően vallja a multikulturalista doktrínát: „a különböző etnikai csoportok békés egymás mellett élése pozitív hatással van a nemzet kulturális gazdagságára és fejlődésére”. És mit gondolnak az európai emberek?
N. A Parlament a 2. cikket az ukrajnai háborúval összefüggésben az Oroszország elleni szankciókhoz kapcsolja. Így az a cikk, amely szerint az EU (többek között) a szabadságra, a toleranciára és az igazságosságra épül, hirtelen olyan gazdasági, katonai és energetikai intézkedéseket feltételez, amelyek rendkívüli következményekkel járnak két Unión kívüli ország közötti konfliktus esetén.
O. A rendkívüli állapotot kifejezetten magyarországi valóságként, és nem pedig – legalábbis az amerikai Patriot Act2001-es bevezetése óta – nyugati strukturális fejleményként tartják számon. Ez megint csak kettős mérce. Ezen túlmenően számos országban a végrehajtó hatalom hatalmának növekedésével párhuzamosan a nem választott intézmények befolyása és a nemzetközi ellenőrzés is növekszik. Ez különösen igaz az EU-ban, a tagállamok által közösen vállalt adósságok és a strukturális alapok kifizetésének feltételrendszere miatt. Az Európai Parlamentnek ez a szigorúbb ellenőrzés nem tűnik fel.
R. A kirívó vakság példáival ellentétben a jelentés komikus alaposságról tanúskodik, amikor azon sajnálkozik, hogy egy bizonyos magyar törvény indoklása „mindössze három oldalas”. Ami a lényeget illeti, a parlamenti képviselők aggasztónak tartják, hogy „a veszélyhelyzeti hatáskörök végrehajtó hatalom kezében való összpontosulását, ami nem tekinthető biztató jelnek". A politikai döntéshozatal hatékonysága gyanús, különösen, ha az irányultsága konzervatív; a nemzeti államok sorsa logikusan nem lehet más, mint a tehetetlenség és a közömbösítés.
S. 2021-ben az Európa Tanács egyik szerve, a Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa kifogásolta a magyarországi települések helyi önkormányzatiságának mértékét. Az önkormányzatiság pontos mértékéről szóló tanulmány hiányában a Parlament ezt a véleményt veszi alapul amikor a túlzott központosítás veszélyére figyelmeztet. Az érvelés relevánsabb lenne, ha a katalóniai helyzettel vagy a franciaországi végrehajtó hatalomnak a prefektusokon keresztül gyakorolt jelentős hatalmával hasonlítanánk össze. A jelentésnek többek között ez az eleme is azt mutatja, hogy az Európai Parlament mindent bevet amikor a látszólagos precizitást a következetesség és a tisztesség hiányával vegyíti.
T. Parlamenti képviselők kifogásolják a magyarországi választási rendszert és a választási térképet. A kettős mérce itt is nyilvánvaló. Nyíltan rámutat valamennyi, a tömegdemokráciát jellemző választási rendszer formalizmusára. A magyar esettel ellentétben a választási „optimalizálás” általában azt teszi lehetővé, hogy visszaszorítsák a többségi társadalmi törekvéseket. Ezzel szemben Magyarországon a győzteskompenzáció nem egyszerű többséget, hanem konszolidált kétharmados többséget biztosít. Az eredmény pedig politikai stabilitás, amit eddig az egész politikai hagyományban üdvözlendőnek tartottak, ma pedig a legrosszabbat feltételezik róla.
Tizenöt preambulumbekezdés érinti a gender ideológiát, amit Magyarország bűnös módon nem támogat! Végtelenül hosszú és fárasztó lenne felsorolni a jelentésben szereplő összes hibát, hozzávetőlegességet, vagy ideológiai elfogultságot. Magyarország 2018-ban már megtette ezt, azért, hogy akkor a Sargentini-jelentésben szereplő összes megkérdőjelezhető elemet bemutassa az európai parlamenti képviselőknek. Úgy tűnik azonban, hogy az Európai Parlament ideológiai megszállottsága elérte azt a pontot, ahonnan már nincs visszaút.
A történelemből kilépő Európa és az az Európa, amelyre korunknak szüksége van
Egyszerre részletes és zavaros; megdöbbentő elfogultságot és rosszhiszeműséget mutat a jogi korrekció formáival szemben.
Az Európai Parlament Magyarország elleni offenzívája nem új keletű, de a körülmények megváltoztak. Az ukrajnai háború most sokkal nagyobb nehézségekkel szembesíti az európai országokat. Ez nem csökkenti az Európai Parlament büntető hevületét. A nehézségek nem szolidaritásra ösztönöznek, hanem arra szolgálnak, hogy nagyobb föderalista és progresszív nyomást gyakoroljanak a sarokba szorított nemzetekre. Ahogy Saint-Just a forradalom idején azt hirdette, hogy „nincs szabadság a szabadság ellenségeinek”, az uralkodó elit ma azt mondja, hogy „nincs jogállamiság a jogállamiság ellenségeinek".
Az ilyen hozzáállás mélyen gyökerező gonoszságra utal. Azzal, hogy Magyarországból elrettentő példát csinál, a Parlament Európa baljós karikatúráját adja, és az EU-ból is egy rettenetes képződményt csinál. Ez a tendencia lassan megfosztja az az EU-t legitimitásától, és alternatív modell keresésére szólít fel. Magyarország felelőssége óriási: példaként szolgáló magatartásán múlik egy alternatív európai modell időszerűsége. A történelem gyorsul, és az idő hamarabb eljöhet, mint gondolnánk.
