Ez a különböző elvek mentén kialakított hozzáállás segített céljaim elérésében, és ami még fontosabb, segített kitartani akkor is, amikor kudarcokkal, nehézségekkel és kétségekkel kellett megküzdenem. A bizonytalanság és a határozatlanság a tudományos élet része. Valójában ez a helyes választ arra a kétely nélküli, merev ideológiai felfogásra, ami úgy tűnik, hogy ma szilárd monopóliummal rendelkezik az igazság és a szabadság felett.
Nemrégiben úgy mutattam be ezeket a parancsolatokat, mint gyakorlati tanácsokat tehetséges fiatal tudósok számára.
- Tudományos tevékenységed végezd hivatástudattal
Nyilvánvaló különbség van aközött, hogy a tudományos pályát egyfajta megélhetési forrásként, vagy teljes hivatásként fogjuk fel. A hivatástudat révén azonosulni tudsz a szakterületeddel, felfedezheted és kibontakoztathatod saját tehetségedet, megvalósíthatod a benned rejlő lehetőségeket, és ami a legfontosabb, teljesebb emberré válhatsz. Az elhivatottság jóleső és maradandó érzést közvetít aközött amire elhívást kaptál, és amire képes vagy.
Ezért az elsődleges feladatod nem csupán az, hogy felkészülj egy munkára, hogy biztosítsd a napi betevőt és a családod jóllétét, hanem elsősorban az, hogy fel tudj magadban ébreszteni egy magasabb rendű életcél-érzést, egyfajta szellemi éhséget, és végsősoron az, hogy életedet a kutatói munkában való szenvedélyes részvételnek szenteld.
- Értékeld a teljesítményt és a kiválóságot
Az elmúlt több mint húsz évben támadás indult a tudományos élet elitista jellege ellen.
A tudósok identitását, etnikai és faji hátterét helyezték a teljesítményük elé.
Ahogy Simon Leys Kína-kutató és író az egyetem eszméjéről szóló cikkében rámutatott, az egyenlőség igényét teljes mértékben támogatni kell amikor a társadalmi igazságosságról van szó. De más területeken - a sportban, a művészetekben vagy akár a tudományban - nem lehet alkalmazni. Itt az eredmények minősége egyenlőtlen. A tudományosság "szemérmetlenül a kiválóságra irányul". Versenyorientált és igényes. A legjobb projektet, a legnagyobb teljesítményt és az eredmények legjobb alkalmazását kell elismernie, tekintet nélkül a szerző szexuális irányultságára, etnikai hovatartozására, vallására, fajára vagy nemzetiségére. Tudósként vissza kell utasítani az ideológiai konformizmusnak való megfelelést, és ellen kell állni az úgynevezett eltörlés kultúra romboló megnyilvánulásainak.
- Értékeld a szabadságot
Amikor szabadságról beszélünk, akkor a tudományos szabadságra gondolunk - a társadalmi, politikai, kulturális és vallási befolyástól való mentességre. Az egyetemeknek és a kutatóintézeteknek támogatniuk és ösztönözniük kell a nyílt vitákat, a szabad vizsgálódást, a különböző témákban folytatott, korlátoktól mentes kutatást a tisztelet és a kritikus vizsgálódás szellemében.
Hogy miért kell megbecsülnünk a szabadságot? A kutatókat gyakran elvárják, hogy alkalmazkodjanak az aktuális társadalmi és gazdasági szükségletekhez, és hogy e szükségletekhez igazodva alakítsák ki kutatási projektjeiket.
Igaz, aligha elképzelhető, hogy a mai kutatók teljesen kivonhatják magukat a társadalmi gondok alól. Vannak olyan égető társadalmi problémák - például az erőszak, az energia, a szegénység és a migráció -, amelyek komoly kutatásokat igényelnek. Mindazonáltal ezeket a problémákat a függetlenséget szem előtt tartva kell kezelniük, és értékelniük kell a kutatás és a vita szabad terét. A kutatási terveidet és teljesítményed nem szabad politikai céloknak és ideológiai elvárásoknak alárendelni.
- Vállalj felelősséget a közösség iránt
Szabadnak lenni nem azt jelenti, hogy kényed-kedved szerint bármit megtehetsz. Kutatói és tudományos munkád során bizonyára rá fogsz találni arra az útra, amin kibontakoztathatod egyéni adottságaidat és tehetséged, de tudatában kell lenned a számodra szabadságot és jóllétet biztosító közösséged iránti felelősségednek,
A társadalom- és bölcsészettudományi területeken végzett kutatói és tudományos munka szükségszerűleg közösségi életünk különböző aspektusaira - az intézmények, a politikai döntések és az emberi kommunikáció javítására, valamint egy igazságosabb, kulturáltabb és egészségesebb társadalom megteremtésére - összpontosít. Egy jó kutatóintézetnek a közjót kell szem előtt tartania, és így a társadalmi interakciókat nem pusztán az önfenntartás eszközeként kell értelmeznie. Egy eredményes, a - személyes vagy online - emberi kapcsolatokra vonatkozó kutatási program valószínűleg arra fog irányulni, hogy hogyan lehet elősegíteni az együttműködést, a kölcsönös segítségnyújtást, az érdekek összehangolását, az együttérző segítségnyújtást és a kölcsönösségen alapuló önmegvalósítást.
- Ismerd meg az emberi természetet
A tudományos kutatás attól is függ, hogy jól körülhatárolt, vagy homályosan meghatározott elképzeléssel rendelkezünk-e az emberről - a beszéd képességével, az időérzékkel, a racionális gondolkodással és egyéb adottságokkal rendelkező lényről. A tudósok emberről alkotott filozófiai elképzelése a kutatásaikat relevánsabbá teszi minden más konkrét tevékenységet illetően, legyen az üzlet, várostervezés, gazdaságfejlesztés, építészet, egészségügy stb. Az emberi lényről alkotott határozott vagy kevésbé határozott elképzelés megmutatkozik az oktatás gyakorlatában, a jogi berendezkedésben, és az etikai megítélések közötti különbségekben. Ez az elképzelés egyfajta kritikai mércét vagy normatív látásmódot jelent, ami megvédi a kutatókat az elhamarkodott cselekvéstől és értékítélettől, sőt a végzetes hibáktól és visszaélésektől is.
- Használd ki a véleltlen találozásokat
Az igazi tudósok tudják, hogy kutatási tevékenységük sohasem kizárólag tőlük függ. Nagy hasznukra vannak a különböző véletlen találkozások. Kezükbe kerül egy remek cikk, meghallgatnak egy hatásos előadást, olvasnak egy gondolatébresztő gazdasági elemzést, ellátogatnak egy külföldi intézménybe, vagy találkoznak egy inspiráló kollégával. Tapasztalatom szerint az inspiráló emberekkel való megismerkedésnek van a legtöbb hozadéka.
A szerencsésebb kutatókkal előfordulhat, hogy találkoznak idősebb tudósokkal, akik maradandó hatást gyakorolnak tudományos munkájukra, és példaképpé válnak számukra. Az a tudós válik példaképpé, aki az általa képviselt tulajdonságok, érték és teljesítmény révén mély és átalakító hatást gyakorol másokra. Egy ilyen tudóssal való találkozás révén egy életre szóló kutatási érdeklődés alakulhat ki.
Számos neves író hívta fel a figyelmet arra, hogy milyen sokat köszönhetnek idősebb kollégáiknak. A filozófus Karl Jaspers például hangsúlyozta, hogy milyen fontos volt számára a nagy német szociológus, Max Weber társasága. Nem meglepő, hogy Weber nem csak akkor bizonyult "csodálatos energiaforrásnak", amikor Jaspers fizikailag jelen volt, és "együtt gondolkodott vele", ahogy ő mondta, hanem akkor is, amikor már nem volt ott, hanem csak "rá gondolt".
- Gyakorold a beszélgetés művészetét
Egy jól működő oktatási intézményben a nyílt intellektuális viták, a tudósok közötti szabad dialógus és a diákokkal folytatott élénk eszmecserék a kutatási folyamat szerves részét képezik. A nagy tudósok helyesen vélik úgy, hogy ezekből a kötetlen eszmecserékből legalább annyit tanultak, mint az előadásokból, tudományos cikkekből, könyvekből és laboratóriumi kísérletekből. Alfred North Whitehead filozófus például matematika előadásokat hallgatott, és úgy vélte, hogy "az előadások csak a képzés egyik oldalát jelentik". "A hiányzó részeket, a barátokkal, egyetemi hallgatókkal vagy a munkatársakkal folytatott a beszélgetések pótolták".
A beszélgetés segít abban, hogy a beszélgetőtárs szemével, más nézőpontból lásd a dolgokat, és hogy ellen tudj állni a túlzott leegyszerűsítés és a kirekesztő gondolkodás folytonos kísértésének. Segít tisztázni és megfogalmazni az elképzeléseket, és ami talán még fontosabb, eredeti meglátásokkal előállni.
Emellett megtanulsz hallgatni, érvelni, jól és fesztelenül beszélni, egy problémát különböző nézőpontokból megragadni, az elvont gondolatokat az élő valósághoz rendelni, másokkal toleránsan és tisztelettel bánni, és a kéréseket tapintatosan megfogalmazni.
- Kapcsold össze a kutatást a tanítással és a tanítást kutatással
A tudósok állandó kísértést éreznek arra, hogy indokolatlanul nagy hangsúlyt fektessenek a kutatómunkára, a publikálásra szánt cikkek és könyvek elkészítésére, és ezzel egyidejűleg elhanyagolják a tanítást, különösen az alapképzésben részt vevő diákok oktatását. Ezek a tudósok rövidlátóak, és emlékeztetni kell őket arra, hogy a kutatási projekt befejezésének legfőbb értéke az, hogy a publikációkon keresztül bővítik más tudósok ismereteit, de az is, hogy tudományos munkájuk eredményeit felhasználhatják a diákjaiknak tartott előadások során.
Aki nem hajlandó tanítani, az nem lesz kapcsolatban a saját közösségével; aki a magas színvonalú kutatást hanyagolja el, az nem lesz kapcsolatban a saját tudományterületével.
Miközben előadásra készülsz, vagy előadást tartasz, gondold át a kiváló művészetelméletíró, Rudolf Arnheim szavait: "Arra a meggyőződésre jutottam, hogy a diákok elsősorban a tanítás mögötti hozzáállást tanulják meg tanáraiktól."
- Kellő önmérséklettel gondolkodj, beszélj és írj.
Az emberi cselekedetek általában kettősséget mutatnak, és e mögött két alapvető belső kényszer áll: az elismerés iránti igényből fakadó késztetés a közlésre, és a szerénységből fakadó késztetés a visszafogottságra.
Ezeknek az erőknek központi szerepet kell játszaniuk a tudományos életben. A bölcs tudósok nem próbálják ráerőltetni nézeteiket a másként gondolkodókra; inkább tisztességes és tiszteletteljes vitát folytatnak velük. Nem próbálják mindenáron megragadni a közvélemény figyelmét. Nem igyekeznek félkész kutatásokat úgy bemutatni, mintha végleges választ adnának egy problémára. Kritikai távolságot tartanak saját tehetségüktől, valamint nehezen elért eredményeiktől, és döntéseiket kreatív képességeik és ötleteik alapján hozzák meg. A visszafogottság, amelyet beszédük és írásuk során magukra erőltetnek, szabadságot, kompetenciát és a könnyedség érzését adja számukra. Michel Serres francia filozófus méltatta az alkotóerő féken tartásának és a visszafogottság gyakorlásának képességét: "Egy erő birtoklása és nem használata a bölcsesség kezdete. És a civilizáltságé."
- Hozz szabadságot és a kreativitást a világba
Northrop Frye kanadai irodalomkritikus és egyetemi rektor az egyetemet "a szabadság generátorának" nevezte. Ezt úgy értette, hogy " a szellemi energiáknak folyamatosan kell áramlaniuk az egyetemről a világba". Ez a kiáramlás testesíti meg azt, amit az egyetem a gazdasági és társadalmi korlátokkal szemben képvisel, és a végzett diákok ezt viszik magukkal a világba tudásukon, kreativitásukon és szenvedélyükön keresztül. Ez az energia ott van a művészek víziójában, a tudósok kísérleteiben, a tanárok óráiban, a politikusok politikájában, a mérnökök terveiben és a sebészek gyógyító kezében. Ha elhagyod az intézményt, és a tudományos munkának szenteled az életed, te is töltekezhetsz a szabadság és a kreativitás ezen energiájából, és az egész közösséged javára fordíthatod
