Csak idén a polgárháborús hangulattól és az orosz rendfenntartó erők behívásától a főváros újbóli átnevezésén át a demokratikus változást igénylő elsöprő többségig jutott a Moszkva és Peking között elterülő Kazahsztán. Így kijelenthető, hogy a világ kilencedik legnagyobb és Közép-Ázsia legfejlettebb országa történelmi fordulóponthoz érkezett, ami a politika iránt érdeklődőknek számtalan izgalmat hordoz.
Kazahsztán egy lenyűgöző és nagyon alulértékelt ország, változatos tájakkal, színes kultúrával és meglepően európaias mindennapokkal. Idén nyáron személyesen is volt szerencsém szűk két hetet Kazahsztánban tölteni, ahonnan fájó szívvel kellett eljöjjek. De miért? Hisz ez nem csak egy fura komcsi ország a Boratból? Természetesen nem, Kazahsztánban egyszerre vegyül az ázsiai, sztyeppei hagyomány és erkölcs, a selyemúti iszlám, a szovjet-orosz popkultúra, nyelv és építészet, de az európai, észak-atlanti cégek és globalizációnak köszönhetően a legújabb nyugati divat és korszellem is. Elsőre magának az őskáosznak hangzik, de a nomád népek bölcsessége határtalan és valahogy sikerült minden rájuk zúduló civilizációs hatásból a legjobbat kiszűrniük. A szovjet-ázsiai gyökerekből például kihagyták a teljes hierarchiát és diktatúrát; az iszlámból az értékrenden, erkölcsön és tradíciókon kívül a nők lealacsonyítását, vagy a szélsőséges harcos muszlim társadalompolitikát már nem tartották vonzónak; a nyugati, európai szokásokból pedig a kultúrán, technológián, tudáson és egyenlőségen túl a liberális demokráciák instabilitását és annak laza, morálvesztett szociokulturális viszonyait már nem tanulták el.
különösen az elmúlt tíz évben. Ez számok terén is megmutatkozik, emberi fejlettségi indexben (HDI) például 2021-ben Magyarország 46. helyezett, Kazahsztán pedig 56. Ez egyáltalán nem nagy lemaradás egy 18 éve uniós ország és egy posztszovjet közép-ázsiai ország közt. Sőt, a legnagyobb kazah város Almati fejlettsége 2019-es megegyezik a magyar átlaggal. A bérek noha 40%-kal magasabbak Budapesten, mint Almatiban, de a megélhetési költségek ott 30%-kal alacsonyabbak. Az ország energiagazdagsága miatti 120 forintos üzemanyagról és szinte nem létező rezsiköltségekről nem is beszélve. A végeredmény a mi szempontunkból aggasztó, egyáltalán nem jelent kiugró emelkedést életszínvonalban, ha egy kazah Magyarországra költözik. Röviden: Ne becsüljük alá Kazahsztánt!
Most – hogy kicsit megismertük az országot és egyetértünk abban, hogy érdemes figyelemmel követni – nézzük meg miről és hogyan szavazott a kazah nép vasárnap. Először is a formája azért előrehozott választás, mivel ezzel Kaszim-Zsomart Tokajev megkérdőjelezhetetlen bizalmat és legitimációt akart tudni reformjai mögött. Tokajev maga 2019 júniusában lett Kazahsztán elnöke, miután az országot csaknem 30 évig vezető Nurszultan Nazarbajev lemondott. Nazarbajev elnökről sok mindent nem érdemes tudni, a posztszovjet vezetők archetípusa. Tudniillik Közép-Ázsia kvázi összes országában a Szovjetunió széthullását követően a minisztertanácsban „elnök elvtársnak” és/vagy a kommunista pártban „első titkár elvtársnak” nevezetteket elkezdték demokratikus elnök úrnak hívni, majd ezzel a felhatalmazással az illető demokratikusan kormányzott haláláig vagy amíg meg nem unta. Ez történt Nazarbajevvel is, annyi különbséggel, hogy ő ténylegesen önként, racionális belátással mondott le, ami nagy meglepetésként is ért mindenkit. Saját állítása szerint „nehéz döntés volt”, de segíteni szeretne „a vezetők egy új generációjának a reformok véghezvitelében, amik az ország előtt állnak”. Vélhetően az akkor 78 esztendős, ex-kommunista, harminc éve elnökegyszerűen nem érezte (és valószínűleg tanácsadói, belső kihívói, ellenzéke sem) magát a megfelelő és hiteles arcnak az ország 21. századba való átvezetésére és a demokratizálódásra. Ekkora pole-pozícióból rajtolt az elnök bizalmasa, karrierdiplomatája, korábbi miniszterelnöke Tokajev, aki nyájas gesztussal egyből átneveztette a fővárost Asztanáról Nur-szultánra (ezt idén már vissza is nevezték Asztanáról, vélhetően ezzel jelezve Tokajev hatalmának szilárdulását). Az ügyvivő elnök se három hónappal azután, hogy kinevezték, előre hozott választásokat írt ki, amin 71%-os többséggel került megválasztásra 2019 júniusában, holott az ideiglenes mandátuma 2020-ig tartott volna. Valószínűleg a gyors legitimációszerzéssel a hatalmi konfliktusokat akarta elkerülni Nazarbajev köreivel, például a lányával. A kazah elnöki mandátum öt éves, így nem nehéz kiszámolni, hogy 2024-ben lett volna a következő menetrendszerinti elnökválasztás. Miért tartották akkor 2022-ben? Ennek elsődleges oka az ország alkotmányos életében hozott reformok és még inkább annak támogatottságának kiharcolása. Tokajev jogosan gondolhatta azt, ha egyszer már sikerült egy gyors választási győzelemmel megzabolázni bírálóit, akkor ez újból sikerülni fog. Bizonyára sikerülni is fog, hisz európai demokráciákat megszégyenítő 70%-os részvétel mellett a voksok 81,3%-át szerezte meg. Politikai kihívó legyen a talpán, aki ilyen eredmény után felvállalná vele a konfliktust.
Az első az elnöki mandátum meghosszabbítása 5 évről 7-re, azzal a korláttal, hogy ezt viszont csak egyszer lehet kitölteni (az újraválaszthatósági alkotmányos gát ugyanakkor önmagában nem garancia, Putyin elnök már kétszer is megkerülte ezt Oroszországban). A meghirdetett „új Kazahsztán” az elnök szerint egy igazságosabb, egyenlőbb, demokratikusabb ország lesz. Júniusban Tokajev népszavazást is kiírt minderről, és a parlamentet erősítő alkotmánymódosítások megerősítéséről. Ennek értelmében 2023-ban előrehozott parlamenti választások lesznek.
A reformokat lehet egy előremenekülésként is felfogni. Tokajev ugyanis nem olyan erős, mint a népakarat ezt sugallja. Egyszerre van a saját ellenzéke kutyaszorítójában, akik szerint továbbra is túlságosan a Nazarbajev-család befolyása alatt áll és a Nazarbajev-család is a fejére pályázik, akik vissza szeretnék venni tőle a hatalmat. Ilyen helyzetben jogosan véli úgy, hogy csak a teljes államberendezkedés felújításával, a hatalmi ágak biztosításával és a részvétel erősítésével tarthatja meg hatalmát. Mindeközben sokan további tüntetésektől „tartanak” (vagy inkább remélnek), amelyek januárban már több, mint 200 ember életét követelték (meg az almati elnöki palotát, amit felgyújtottak most pedig park lesz helyette). Mindezek mellett még számos figyelembeveendő tényező is szerepet játszik, mint Moszkva, vagy Peking akarata, a háború, az energiaválság és még lehetne sorolni. Mi, magyarok addig is kíváncsian várjuk kazah testvéreink sorsát.
