Lau asszony magyar kormányhoz való elutasító hozzáállása egyértelműen folyamatosan érzékelhető a cikk olvasása során. Sok esetben az egyszerű, sugalmazó üzenetek tárházából merít (például a szöveghez mellékelt képpel vagy a „boszorkányhegy” kifejezéssel). Mindazonáltal Mariam Lau nem elégszik meg a német médiából gyakran visszaköszönő, egyszerűen megfogalmazott Orbánnal kapcsolatos vádakkal – mint például a hatalom tekintélyelvű bebiztosítása, a korrupció, az Európa-ellenesség vagy Soros György ellenségképe – hanem rámutat a gyakorlatban megvalósított politikai modell jelentős vonzerejére is Európában. Úgy tűnik, hogy a magyarországi, némettől eltérő történelmi tudat és az, hogy Orbán „atyaként szól”, nyilvánvalóan elég számára, hogy megmagyarázza a magyar politika jelenlegi széles körű támogatottságát. Az Orbán-kormányok alatt elért gazdasági sikereket vagy a vonzó családpolitikát egy sorra sem méltatta. Szintén nem esik szó a gyenge lábakon álló magyar ellenzékről, viszont az MCC néhány diákjának testbeszédében felfedezni véli a bizonyítékát annak a feltételezésnek, hogy „Európa-szerte rendkívül kétséges” az Orbán-kormány legitimációja.
Úgy tűnik, hogy a média járulékos károkozásaként kell, hogy vállalja azt is, hogy ezzel az állítással adott esetben megsértheti a magyar választók és demokraták nagy részét, akik nem kevesebb, mint négy országos választáson kétharmados többséget szavaztak a Fidesz/KDNP-nek az országgyűlésben.
Nyilvánvalóan komoly nehézséget okoz számára helyén kezelni azt a tényt, hogy a modernségre nyitott, tehetséges fiatalok érdeklődnek Orbán politikája iránt. Egy német újságíró hölgynek bizonyára nem olyan egyszerű megérteni, hogy fiatalok nyíltan és meggyőződésesen konzervatívnak és hazafinak tekintik magukat. Látszólag éppen ezért lepődött meg azon, hogy az „MCC diákjait magáról Orbán Viktorról is közvetlenül” kérdezhette és hogy a történelemtudat a magyar diákok körében Magyarországon nagyon is „tetten érhető”.
A cikkből sugalmazásként az is kihallható, hogy szerzőjének véleménye szerint az Orbán-jelenség talán mégis általános és komoly kihívást jelenthet a bevett és főként Nyugat-Európában elterjedt politika-felfogással szemben. Az, hogy a cikk a magyar oktatásügy kormányzati támogatásából indul ki, szintén jelzésértékűnek tekinthető abban a tekintetben, hogy a szerző nézőpontja szerint a magyar kormány nem csupán a hatalom rövid távú biztosításán, hanem ezen túlmenően a nemzedékeken átívelő politikai megközelítésen és végeredményben a kereszténydemokrata és konzervatív politika megóvásán dolgozik. Mariam Lau itt már nem csupán Orbán személyéről ír, hanem egy nemzetközi politikai mozgalom kialakulásának lehetőségéről. Feltételezhetjük, hogy ennek tükrében értelmezendő a cikknek adott cím – „Orbánológia” – is. Véleménye szerint a konzervatív gondolati minták összegyűjtése és a hosszútávú politikai megvalósítás a két különlegessége a magyarországi politikai fejlődésnek. A szándék komolyságát hangsúlyozza, hogy a kormány hajlandó erre sok pénzt áldozni és hosszú távon az oktatásba fektetni – sőt a szerző szerint az MCC már a tízéveseknél tervezi megkezdeni az elitképzést.
Sikertelennek minősíthetjük azt a próbálkozást, hogy a kereszténydemokrácia és a konzervativizmus németországi képviselőit, mindenek előtt a CDU Keresztény-Demokrata Uniót és annak elnökét Orbán közelébe sodorják és ezzel a német közvélekedés szerint hiteltelenítsék. Annak megjelenítését, hogy az MCC együttműködik a Konrad-Adenauer-Stiftung-gal és a nagyhírű Rödder és Patzelt professzorokkal, polgári körökben inkább pozitívnak értékelik, hiszen a felelős pluralista beállítottságú politika feladata éppen az ilyen viszontagságos időkben az, hogy fenntartsa a pragmatikus és tényszerű szakmaisághoz igazodó párbeszédet. Éppen ebben az összefüggésben fontos és helyes az újságíró kitétele arról, hogy az MCC „távol tartja magát” az AfD-től.
Lendületes cikket olvashatunk, amely azonban nem üti meg a tudományossággal szemben állított követelményeket, amire kétségtelenül nem is törekedett. A magyarországi társadalmi élet felületes és egyoldalú bemutatása miatt a szöveg számos érdeklődő számára ugyan olvasmányos, de csorbítja a szükséges széleskörű éleslátást, a kiegyensúlyozottságot és a pontosságot. A cikk szövege ennek megfelelően tárgyi tévedéseket, kétértelmű megfogalmazásokat, illetve közismert merev előítéleteket és félreértelmezéseket is tartalmaz.
A cikk olvasókra gyakorolt hatása jelentős mértékben függ az olvasó alapvető politikai beállítottságától, mivel a saját értelmezési irányvonalai mentén a Magyarországról a németek körében kialakított kép pozitív és negatív vetületeit egyaránt tartalmazza.
Örvendetes, hogy Mariam Lau a cikk kedvéért elutazott Magyarországra. Bár a cikk mondanivalójának fajsúlyát számos tekintetben megkérdőjelezhetjük, kétségtelenül célravezető lenne kibővíteni az MCC részéről a német újságíróknak felkínált lehetőségeket a párbeszédre. Ez a cikk újabb tanúbizonyság arra, hogy mennyire fontos a személyes eszmecsere a félreértések leküzdésében és a hiányos ismeretek pótlásában.
Hasznosnak látom, ha a Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért továbbra is színteret biztosít a partnerek közötti eszmecseréhez és az egymásnak ellentmondó álláspontok megvitatásához. A polarizáció tompítása és a párbeszéd ösztönzése éppen a német-magyar viszony javításának tekintetében ér meg minden fáradtságot, sőt olykor némi homlokráncolást.
