Dugin a 90-es években írt geopolitikai témájú műveivel vált ismertté, több, mint negyven könyv szerzője és Oroszországon kívül talán a leghíresebb kortárs orosz gondolkodó. A nyugati sajtó olyan jelzőkkel illette az orosz ideológust, mint „Putyin agya” vagy „Putyin Raszputyinja”. Dugin kapcsolatát Putyinnal több szakaszra bonthatjuk, azonban általánosságban megállapítható, hogy geopolitikai elméletei hatással voltak eddig is a Kreml döntéshozatalára. Ennek következtében szankciós listákra is felkerült, 2015-től az USA és 2022-től az EU területére sem léphet be.
Dugin már a 2014-es krími annexió előtt megfogalmazta Ukrajna Oroszországhoz való csatolásának igényét. A részleges annektálást kevésnek és emiatt hibásnak találta, erősen bírálta Putyint döntése miatt. Emiatt kikerült a Kreml kegyeiből egészen 2022-es háborúig. Az orosz ideológus iránt tavaly augusztusban nőtt meg a világszintű érdeklődés, amikor Darja Dugina nevű lányát tragikus módon egy terrormerénylet következtében elvesztette. A kilenc nyelven beszélő Dugin különlegessége többek abban rejlik, hogy a világ nyilvánossága számára képes az orosz geopolitikai kényszereket és lehetőségeket tolmácsolni, kiválóan ismeri hazája hatalmi viszonyait, valamint személyesen az orosz elnököt is, akinek tanácsadója volt. Emellett tudományos jellegű aktivitásának hatására képes elméleti rendszerbe foglalni és magyarázatot nyújtani Oroszország és a Nyugat viharos viszonyára. Az elmúlt évtized során kiterjedt követői hálózatot épített fel a világhálón, akikkel szinte folyamatos interakcióban van, így terjesztve eszméit. Magyarul két könyve jelent meg, A negyedik politikai eszme című munkájának magyar nyelvű megjelenése alkalmából 2017-ben videóüzenetben köszöntötte új olvasóit.
Dugin az európai doktrínák közvetítőjeként és oroszországi továbbfejlesztőjeként komplex gondolkodóként értékelhető, akinek a megítélése akadémiai körökben igen változatos. Az európai doktrínákat különböző nézőpontokból vizsgálta meg, egyfelől ezoterikus (Guénon, Evola) szempontból, másfelől a német Haushofer nevével fémjelzett geopolitikai irányból, harmadrészt filozófiai (Heidegger) és negyedrészt a német konzervatív forradalom politikai hagyományának oldaláról. A geopolitikát totális-jellegű világnézetként kezeli, amit Ő a tudományok rendszerének nevez.
A hazájában filozófusként tisztelt ideológus a Szovjetunió alapításának századik évfordulója alkalmából adott interjút egy angol nyelvű orosz hírcsatornának, ahol az egykori kommunista szuperhatalom utóéletéről is kérdezték. Dugin kifejtette, hogy a Szovjetunió geopolitikai értelemben természetes utódja volt az Orosz Birodalomnak, azonban ideológia tekintetben teljesen ellentétes volt azzal. Az orosz gondolkodó szerint Szovjetunió Macinder világsziget koncepciójának klasszikus szárazföldi hatalmaként jelent meg. A geopolitika és geostratégia egyik alapító atyjának tekintett Sir Halford Macinder elméletében bolygónk legnagyobb egybefüggő földterülete (Eurázsia) feletti hatalomért a tengeri és a szárazföldi hatalmak folytatnak küzdelmet. A világsziget uralmához azonban ellenőrzés alatt kell tartani az úgynevezett kulcsövezetet, amit Halford 1904-es előadása szerint az akkori Oroszországgal lehetséges azonosítani. A világsziget uralmáért folytatott harcot a Szovjetunió 1991. december 30-ai felbomlásával az USA által vezetett szövetség, a tengeri hatalmak nyerték meg, tehát ez volt a szárazföldi hatalom nagy katasztrófája. Ezt az nyertes tengeri hatalmat és a szövetségeseit ma Dugin szerint más néven globális nyugati liberális civilizációnak is nevezhetjük.
Az orosz ideológus kifejti, hogy a kommunizmus, mint ideológia bukása elkerülhetetlen volt. Mindenképpen meg kellett szabadulnia az országnak a szovjet típusú dogmatizmustól. Ebből azonban még nem következett volna a Szovjetunió bukása. Ha a Szovjetunió valamilyen okból túlélte volna a harminc évvel ezelőtti szétszakadását, akkor egyfajta Eurázsiai Unióként, Szovjet birodalomként vagy akár egyfajta visszatérő klasszikus Orosz Birodalomként létezett volna tovább, stratégiai centralizmust követő többnemzetiségű államként.
Dugin szerint Moszkva jelenleg újra aktív geopolitikai szereplővé válik. Tehát az Oroszországi Föderáció szárazföldi hatalomként szervezi újjá magát, visszatér az elődjei által betöltött szerepéhez az úgynevezett kollektív Nyugattal szemben. Elmélete szerint a kollektív Nyugat a thalasszokratikus (tengeri hatalom, avagy olyan állam, mely hatalmát a tengerek feletti katonai és kereskedelmi uralmából nyeri) elitek uralma alá került. Most viszont Oroszország szárazföldi hatalomként rekonstruálja magát és vele együtt az általa uralni kívánt a geopolitikai teret is, mindezt viszont a szovjet kommunista ideológia nélkül teszi, birodalmi igénnyel, akár Eurázsiai Unió jellegű szövetség formájában.
Dugin „egy túlélő Szovjetunió” részére kínai forgatókönyvet is el tudott volna képzelni, ahol a kapitalizmusnak teret engednek viszont a kommunista állami berendezkedés megmaradt volna. Szerinte Kína levonta a fő tanulságot a Szovjetunió bukásából. Stratégiai kontrollt kell gyakorolni az ország és ezzel együtt az összes népcsoport felett. Oroszországhoz hasonlóan Kína is többnemzetiségű ország. Meg kell őriznie a központi hatalmat, hogy közben nem vész el az ország maga. Az orosz gondolkodó szerint lehetségesek a reformok, lehetséges politikai vagy gazdasági változás, azonban sosem szabad elveszíteni az ellenőrzést a geopolitikai tér fölött. Ehhez pedig az ideológiának is változnia kell. Ma Kína kommunista államhatalom, majdnem totalitárius berendezkedéssel, emellett konfucionista és uralja az egyre növekvő szabad piacgazdaságot. Kifejti, hogy Kína esetében nem adták meg a társadalomnak a szabadpiac mellé a liberális demokráciát. Ezzel őrizték meg a központi politikai egységet és annak rendelték alá a gazdaságot. Ez Dugin szerint Oroszország számára is példaértékű és talán ilyen lehetett volna egy „túlélő Szovjetunió” is. Tehát teljes kontroll a geopolitikai tér és központosított hatalom minden etnikum fölött, vegyes gazdasággal, keresztény és orosz értékrenddel. Ez működhetett volna, ahogy Kínában most is működik. Ebben az esetben ideológiai tekintetben meg lehetett volna akadályozni az 1991-ben végbement szétesést. Amikor a mai Oroszország vörös elődje szétesett, akkor a Macinder-féle magterület feletti kontroll is elveszett. Ez megjelent Vlagyimir Putyin 2005-ben elhangzott beszédében a Szovjetunió szétesését a „huszadik század legnagyobb geopolitikai katasztrófájának” nevezte.
A Szovjetunió szétesése az ideológus szerint lényegében egy központi öngyilkosság volt, amit a vezetők maguk követtek el Moszkvában. Arra a kérdésre, hogy lát-e most egyesítő ideológiát a modern orosz társadalomban a következőket válaszolta Dugin: „Hiába nő a népszerűsége a szovjet ideológiának, nincs lehetőség visszatérni a szovjet dogmatizmushoz. Ki van zárva. Messzebb kell mennünk ennél. Ötvöznünk kell a társadalmi igazságosság iránti igényeket a hagyományos értékekkel. Az új orosz ideológiának kívül kell állnia a nyugati hagyományokon, jóval oroszabb hagyományokat kell követnie.” „Ennek az ideológiának organikusnak, történelmi dimenzióval rendelkezővé kell válnia! Ezzel együtt frissnek és újnak is kell lennie, mi több, kreatívnak. Ennek pedig el kell utasítania a nyugati liberális hegemóniát, a nyílt társadalmával, liberális demokráciájával együtt, melyeket ránk akarnak erőltetni.” Ezzel szemben Dugin új ideológiája saját szavai szerint egy új eurázsianizmus, eurázsiai holizmus, ami a társadalmi igazságosság és tradíció egyvelege lenne.
A többpólusú, avagy multipoláris világrenddel kapcsolatban Dugin elmondta: Jelenleg a bipoláris világrend maradványában vagyunk, az egyik pólus eltűnt, a másik megmaradt. A Nyugat úgy viselkedik, mintha megmaradt volna ez a hidegháborús, kétpólósú világ. Oroszországot pedig a Szovjetunió utódjának tekinti, akivel harcolni kell.” „A multipolaritás maga a kétpólusú világrend vége. A nyugati hegemónia és univerzalizmus nem tudja elviselni, hogy már nem a két nagy egyike, hanem csak egy a sok hatalmi pólus közül. A Nyugat globalizmusának ez a reprovincializálódása, határok közé szorítása. Oroszország jelenlegi háborúja az egypólusú világrend ellen nem csak Oroszország küzdelme, hanem a többi hatalmi pólusé is (Kína, India, Iszlám világ, Latin-Amerika). Tehát ez most az első multipoláris háború Ukrajnában.”
Utóbbi gondolatában megjelenik az a mitikus, ezoterikus szerep, amit Dugin Oroszországnak tulajdonít. Az ideológus szerint a posztmodern nyugati világot Oroszország tudja egyfajta „geopolitikai megváltóként” karanténba szorítani. Ezt a szerepet és a vele járó küldetést interjúja utolsó mondataiban a következőképpen foglalja össze: „A Nyugat mindenáron meg akarta őrizni hegemóniáját. Ebből fakad a bipoláris elképzelése is, az Oroszországgal szembeni hatalmas gyűlölete is. Tehát Oroszország harcol azért a jogért, hogy a különböző civilizációk a saját inherens értékeik alapján működhessenek. Nincs univerzalizmus a multipoláris világrendben. Relatív, részleges univerzalizmusok léteznek csak (kínai univerzalizmus, orosz-eurázsiai, iszlám, afrikai). Ezek együtt létezhetnek, egymás mellett és joguk van saját politikai, kulturális, gazdasági rendszereiket megalkotni és működtetni. Ez a civilizációk pluralitása. Ez ellen küzd a multipoláris világ, a Nyugat ellen, ami ezt nem akarja megengedni. A Nyugat pedig egyedüli és modellértékű akar lenni, amely mindent meg akar határozni. Nincs egyetlen univerzális modell sem, amely megmondaná, hogy milyennek kell lennie egy civilizációnak. Ez az a harc, ami most Ukrajnában zajlik.”
Bármennyire is elfogadjuk vagy elutasítjuk Dugin eszméit, geopolitikai következtetései eddig találóak voltak. Az ukrajnai háború borzalmának valósága további óvatosságra int. Magyarország modernkori történelme során túlságosan sokszor került kultúrák, civilizációk, eszmék és nagyhatalmi érdekek véres kereszttüzébe, ahol a legtiszteletreméltóbb hősiessége ellenére is csak az ágyútöltelék sorsa jutott osztályrészül. Most Ukrajna kapta ezt a szerepet a háborúk nagy rendezőjétől.
