A konferencia egyrészt Gazsó Ferenc személye, másrészt az őt leginkább foglalkoztató téma, az oktatás helyzetének alakulása körül körvonalazódott. Gazsó Ferenc volt az 1981-ben megalakult Oktatáskutató Intézet első igazgatója, aki azon fáradozott, hogy a magyar oktatási rendszerben ne a családi háttér határozza meg a fiatalok eredményeit. Oktatói munkássága miatt pedig tanári szemszögből is rálátása volt az oktatási rendszerre.
A konferencia résztvevői az oktatásban felmutatott magasfokú szakmaiságát emelték ki. A felvezető beszélgetés során megemlékezett róla: Stumpf István (volt alkotmánybíró; egyetemi tanár, Széchenyi István Egyetem), Laki László (szociológus), Harcsa István (szociológus, társadalomstatisztikus) és Gazsó Dániel (a GFTT elnöke, tudományos munkatárs, Nemzeti Közszolgálati Egyetem; diaszpórakutató, Nemzetpolitikai Kutatóintézet).
„[Gazsó Ferenc] Úgy vélte, hogy a társadalom legfőbb problémája nem a jövedelemkülönbségek növekedéséből adódik, hanem az egyének státusmobilitásához szükséges erőforrások hiányából. Rávilágított arra, hogy a ... zárványosodás, a társadalmi zártság kialakulása egyes régiókban lényegében predesztinálja az oda született fiatalok társadalmi integrációját. Erre a problémára a jó minőségű oktatás kialakításában látta a megoldást.” – összegezte Gazsó Dániel.
Gazsó Ferencet legfőképp a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése foglalkoztatta, hogy miképpen hat a családi háttér az oktatásban. Ifjúságkutatással kapcsolatos munkásságában a fiatalok újkapitalizmusban elfoglalt helyének és választói magatartásának vizsgálata volt kutatási fókuszában.
Gazsó Ferenc nevéhez kötődik az oktatás decentralizálásához szükséges törvénykezés. A konferencián a korabeli közoktatásról beszélgetett Halász Gábor (ELTE professor emeritus és a Tanuláskutató Intézet vezető kutatója), Bíró Gyula (GFE Szarvasi Gyakorlóintézmény igazgatója) és Kozma Tamás (Debreceni Egyetemen professor emeritus), Hegedűs Roland (gyógypedagógus, egyetemi docens, Eszterházy Károly Katolikus Egyetem) moderálásában. Egyetértettek abban, hogy az 1985-ös közoktatási törvény érvényesítésében nagy szerepe volt Gazsó Ferencnek, aki 1983 és 1989 között művelődésügyi miniszterhelyettesként tevékenykedett. A törvény által lehetőség nyílt az oktatási rendszer átformálására. Az intézményeknek engedélyezték a lokális tervezést és megoldásokat, valamint saját működési szervezet kialakítását (saját működési szabályzattal). A decentralizációt ugyanakkor költségmentesen végre lehetett hajtani, valamint kedvező példával szolgáltak azok a nyugati országok, ahol ezt már korábban bevezették a hatékonyság érdekében. Magyarországon ez a törvény az oktatás demokratikussá tételének egyik építőkövévé vált.
Az ifjúságkutatásra fókuszáló panelbeszélgetésben részt vett Fekete Mariann (a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa) és Székely Levente (a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa és az Ifjúságkutató Intézet vezetője), akik a generációs újratermelődésről beszélgettek Szabó Andrea (igazgató, ELKH-TK Politikatudományi Intézet) moderálásában. Többek között arról esett szó, hogy az oktatásban trendszerű a családi státusz továbbörökítése. Habár az (ezredforduló előtti) oktatási expanzió hatására adódtak esélyek a felfelé mobilitásra, azonban ez csak a középosztályban volt így, a legalacsonyabb és legmagasabb státuszúak jellemzően újratermelték magukat. Ennek hatására pedig tovább mélyültek a társadalmi egyenlőtlenségek.
Az ezredforduló utáni kutatások eredményei arra is rávilágítottak, hogy a magyar fiatalság a tanulás helyett inkább a munka felé fordul. A fiatalok egyre jellemzőbben hagyják el az oktatás területét, valamint csökkent a továbbtanulási szándékuk. Ennek egyik oka lehet a diploma presztízsvesztése a munka világában. Erre a következtetésre jut Fekete Mariann, szegedi egyetemistákról készült kutatásában, aminek keretében megkérdezték a fiatalokat, hogy mire van szükség manapság a társadalmi érvényesüléshez. A három leggyakoribb választás a kapcsolatok, az anyagiak és a digitális készségek voltak, míg a diploma az első tízbe sem került bele.
Gazsó Ferenc az értelmiségnek kritikai szerepét látta a problémák feltárásában és bemutatásában. Az értelmiség kinevelése mindenkori fontos szempontként van jelen, azonban a felsőoktatásból már jelentősen kiszorulnak egyes társadalmi csoportok. Az eseményen, a felsőoktatásról Hrubos Ildikó (Budapesti Corvinus Egyetemen professor emeritus), Fábri György (ELTE habilitált egyetemi docense) és Deli Gergely (Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora) beszélgettek, Ceglédi Tímea (szociológus, adjunktus, Debreceni Egyetem) moderálásában. A felsőoktatásban szintén jelen vannak az egyenlőtlenségek, hiszen a színvonalasabb szakok és intézmények magas felvételi pontszámait sokszor csak a jó szociális háttérrel rendelkezők érik el. Az egyik esélyegyenlőséget segítő kezdeményezés volt, hogy az állam támogatásával 25 év alatt ingyenessé tették az első nyelvvizsgát, így a nehezebb helyzetű, de jó nyelvtudással rendelkezők is esélyt kaptak a felvételi többletpontok megszerzésére. 2024-től a felsőoktatási intézmények maguk dönthetik majd el a szakok felvételi pontszámát. Ez a döntés lehetőséget teremt azoknak, akik a hagyományos iskolarendszerben önhibájukon kívül nem tudtak megfelelő eredményeket elérni, azonban olyan kimenetelt is okozhat, ami még jobban mélyítené a már fennálló különbségeket egyes szakok és intézmények között.
Gazsó Ferenc emléke arra ösztönöz bennünket, hogy esélyt teremtsünk olyan fiatalok számára, akik az oktatásban hátrányba kerülnek a családi hátterük miatt. Ahogy mi Gazsó Ferenc személyére emlékezünk, úgy fognak emlékezni arra, ha mi is bátrak és kitartóak vagyunk abban, ami számunkra fontos.
