„Ön szerint ma Magyarországon mi az ifjúság legégetőbb problémája?” – ezt a kérdést tették fel a kutatók, amire a 15–29 éves magyarországi fiatalok válaszoltak. A kötet egyes fejezetei a legfontosabb tíz problémát fejtik ki hazai és nemzetközi környezetben, a fiatalok válaszaira alapozva. Míg egyes fejezetek a fiatalok életében felmerülő kézzel fogható problémákat fejtik ki, mint munkanélküliség, lakásproblémák, mások az olyan lelki/környezeti területekkel foglalkoznak, mint a bizonytalanság, a céltalanság.

A legégetőbb probléma, a bizonytalanság és kiszámíthatatlan jövő az utóbbi időben egyre feljebb került a problémakörök rangsorában. Székely Levente a nagymintás ifjúságkutatás vonatkozó adatait dolgozta fel, amiből kiderül, hogy a magyar fiatalok közvetlen, saját jövőjüket optimistán látják, a mai fiatalságét már borúsabban. A bizonytalanság életünk minden területén jelen van, a média pedig szenzációhajhász volta miatt jelentősen fel tudja ezt nagyítani. A jövő kiszámíthatatlanságára a fiatalok elsősorban a családi kapcsolatok erősítésében és az anyagiak javításában látják a megoldást.

Nemzetközi viszonylatban a fiatalság nincs túl jó helyzetben az elszegényedés terén, amit a koronavírus alatt felélt tartalékok és elvesztett állások tovább rontottak. Isépy Tamás, Képíróné Huber Judit és Koncz Péter tanulmánya a magyar fiatalok második legégetőbb problémájáról, az anyagi nehézségek és az elszegényedés témaköréről szól. Habár a fiatal korcsoport rendkívül érzékeny a változásokra, többségük az elszegényedéstől egyelőre távol áll.

Kollár Dávid és Pillók Péter a harmadik legégetőbb problémának, a fiatalok céltalanságának okait elemezték, ennek mentén pedig két modellt építettek fel a céltalanság tényezői és a céltudatos fiatalok „mentén”. Akik azt válaszolták a nagymintás ifjúságkutatásban, hogy van célja az életüknek, a szilárd keretek és a kreatív, autentikus döntéshozás nagyobbrészt voltak jelen az életükben, ha ezek hiányoztak a fiatalok életéből nagyrészt céltalannak érezték életüket.

A magyar fiatalok jellemzően magányosak és kevés társas kapcsolatuk van, amit a koronavírus időszaka is felerősített. Grúz László és Fekete Balázs a negyedik legégetőbb problémát, a közösségek hiányát vizsgálta a társas kapcsolatok pozitív hatásai mentén. A fiatal generáció jellemzően hat órát, de ennek akár a kétszeresét is az online térben töltheti. A közösségi média pozitív és negatív hatással is lehet a kapcsolatokra, ugyanis egyszerre bevonja és elszigeteli a fiatalokat.

Arnold Petra az ötödik legégetőbb problémát, az alkohol- és drogfogyasztást vizsgálta és, hogy mi okozza a nagymértékű alkoholfogyasztás 2011. utáni visszaesését. A magyar fiatalok ritkábban, de nagyobb mennyiségű alkoholt fogyasztanak, mint a korábbi években. Más országokhoz képest a fiatalok alkoholfogyasztása súlyosnak mondható, a szerhasználat már kevésbé. A szerző arra következtet, hogy az alkohol- és drogfogyasztás visszaszorulására nagy hatással van a növekvő egészségtudatosság, szülői kontroll, és a kevesebb személyes találkozó.

Bördős Katalin és Koltai Luca munkájában a hatodik legégetőbb problémát dolgozták fel, a munkaerőpiacot, ahol a fiataloké az egyik legsebezhetőbb korcsoport, valamint családi hátterük nagyban meghatározza a lehetőségeiket. A fiatalok körében jelentősebb az inaktivitás, a munkanélküliség és azok aránya, akik nem hagyományos keretek között dolgoznak. A szerzők szerint a megoldást bértámogatások vagy olyan munkaügyi képzések jelentenék, ahonnan a hátrányos helyzetű fiatalokat sem szelektálják ki.

Rosta Andrea a hetedik legégetőbb problémával a bűnözéssel foglalkozott, aminek rengeteg oka lehet, akár személyes, társadalmi vagy gazdasági jellegű. A magyar fiatalok 2010. óta egyre kevesebb bűncselekményt követnek el, leggyakrabban lopással kapcsolatosan kerülnek összeütközésbe a törvénnyel. A szerző meglátása szerint, bár a fő cél a fiatalok „jóra nevelése” lenne, mégsem rendelkezik ehhez megfelelő eszközökkel az igazságszolgáltatás. Szükség lenne új eszközökre, intézményekre, alternatív eszközökre, szakemberekre és továbbképzésekre. 

Kocsis János Balázs a nyolcadik problémakörrel, a lakásproblémákkal foglalkozott. Az utóbbi időben a lakáspiacot alacsony lakásmobilitás és magas lakásköltségek jellemezték, főleg Budapesten és a nagyvárosokban. „A gyermekvállalás előtt állók otthona átlagosan kicsi és kevés szobával rendelkezik” és ezen „fiatalok körében a legmagasabb a bérlés aránya, mely 27%.” A fiatalok nagyrészt saját lakást szeretnének, ennek eléréséhez családi támogatást vagy hitelt használnak fel. Azonban „az utóbbi időben jelentősen csökkent a magántulajdonú lakásban élő fiatalok aránya”. Csupán a nagyvárosokban van olyan rétegük, akik egyáltalán nem akarnak saját lakást.

Engler Ágnes és Pusztai Gabriella a kilencedik, családi élet problémakörét dolgozta fel. A magyar fiatalok számára fontos érték a család, azonban a párkapcsolat és gyermekvállalás az utóbbi időben bizonytalan több tényező miatt. Ezek között található a házasságok és a gyermekvállalás csökkenése, a családi struktúrák szétesése és a fiatalokra jellemző kapunyitási pánik. Erre megoldást jelenthet a kisközösségek támogatása és állami családtámogatások.

Kiss-Kozma Georgina és Ruff Tamás a kötet zárófejezetében a kivándorlást vizsgálták. A fiatalság jellemzően a leginkább mobil korcsoport, azonban a magyar fiatalok nagy része nem rendelkezik migrációs tervekkel, de még mindig körükben a legjellemzőbb ennek tervezése. A fiatalok véleményének, terveinek egyik nagy befolyásoló-ereje korábbi saját és ismerőseik kivándorlási tapasztalatai. Magyarországon 2015-ig megfigyelhető volt egy jelentős kivándorlási hullám, de a következő években egyre több volt a be- és visszavándorlás.

A teljes kötet az Ifjúságkutató Intézet oldalán érhető el, az alábbi linken.