A Mathias Corvinus Collegium (MCC) Nemzetközi Jogi Műhelye meg is teremtette erre a lehetőséget egy három napos luxembourgi tanulmányi út keretében. Az MCC erdélyi, budapesti és vidéki jogász hallgatói vehettek részt az utazáson. Az út kiinduló kérdése, dilemmája a következő volt: Az Európai Unió Bírósága (EUB) az európai örökség védelmezője vagy az integráció újítója? Mennyiben tekinthető közös európai jogi hagyomány őrének és mennyiben az uniós jog alakítójának és fejlesztőjének? Az MCC-s diákok maguk válaszolhatták meg ezt a kérdést, hiszen a három nap alatt megismerhették az EUB fejlődéstörténetét, összetételét, struktúráját, hatásköreit és emellett azokat a kérdéseket is, amelyek kihívást intéznek működésével szemben.
Az Európai Unió Bírósága (Court of Justice of the European Union) az Európai Unió központi bírósága. Feladatai közé tartozik az EU jogának értelmezése és egységes alkalmazásának, azaz autonómiájának, valamint a tagállami bíróságokkal történő együttműködésnek a biztosítása. Ennek érdekében az EUB végső döntéshozó az uniós jog értelmezése terén és határozatai ebben a körben kötelező erejűek.
Ennek megfelelően az Alapító Szerződésben meghatározott célok élérése érdekében saját maga kimunkálta a szupremácia elvét, ami az uniós jog érvényesülése terén abszolút elsőbbséget biztosít a tagállamok nemzeti jogával szemben. Ebben egy fontos mérföldkőnek nevezhető a közvetlen hatály doktrínája. Ezt az EUB a Van Gend en Loos ügyben mondta ki első ízben. Ezen elv értelmében az uniós jog nem csupán a tagállamok között hoz létre kölcsönös kötelezettségeket, hanem magánszemélyek is közvetlenül felhívhatják a tagállami hatóságok vagy bíróságok előtt, amely így olyan egyéni jogokat biztosít számukra, amelyeket a nemzeti hatóságoknak és bíróságoknak védelemben kell részesíteniük. A Costa kontra ENEL ügyben hozott határozat szintén az EUB mérföldkő jelentőségű döntése, melyben kimondták az európai jog elsőbbségét a tagállami jogszabályokkal szemben és ezt az elsőbbséget a nemzeti bíróságoknak is figyelembe kell venniük a döntéshozatalkor. Az EUB azóta is több ügyben érintette és megerősítette az elsőbbség elvét, amely arra garancia, hogy az uniós jogot a tagállamokban egységesen alkalmazzák és értelmezzék, vagyis autonóm módon működjön.
Ennek érdekében az EU számos eszközzel igyekszik biztosítani, hogy a tagállamok tiszteletben tartsák az európai jogot, és ebben játszik kulcsszerepet az EUB. Ha egy tagállam megsérti az európai jogot, akkor az Európai Bizottság felléphet vele szemben az EUB. Az EUB ítéletet hozhat, amelyben elrendelhetik a tagállamoknak a jogszabályok betartását, és ha szükséges a bíróság szankciókat is kiszabhat. Az EUB ítéletének végrehajtása azonban a tagállamok felelőssége, és az Európai Bizottság, mint a „szerződések őre” figyelemmel kíséri mindezt.
Azonban fontos megemlíteni, hogy az uniós jog szabályozási hatóköre az idő előrehaladtával jelentősen bővült és már jócskán túlmutat az integráció eredetileg elképzelést piaci-gazdasági jellegén. Így tehát, nem okoz meglepetést, hogy bizonyos kérdésekre a nemzeti felsőbíróságok más választ adnak a tagállam jog és alkotmány alapján, mint az EUB az Alapító Szerződések és uniós jog alapján. Ezen kérdéskörök magukba foglalnak olyan területeket, amely a tagállamok szuverenitását, és át nem ruházott hatásköreit is érinthetik, így többek között menekültügyi, nemzetbiztonsági, vagy a nemzeti identitáshoz kapcsolódó követelményeket. E körben nem hierarchia, hanem hatáskör alapján lehet rendezni a két bírói fórumrendszer viszonyát. Így, ha az EUB olyan kérdésben állapítja meg a hatáskörét, amelyben a tagállami bíróságok jogosultak eljárni és dönteni, úgy az EUB valójában az Alapító Szerződések szellemével ellentétes módon járna el, végső soron akár aláásva az európai integráció ügyét és rendeltetését, illetve azt a tagállamok közötti konszenzust, ami saját eljárását megalapozza.
Nagyon fontos tehát, hogy a jövőben az EUB és a tagállami bíróságok működése között nagyobb harmóniát biztosítsanak, megteremtve ezzel az tagállami szuverenitás és nemzeti identitás védelmét és épségének megőrzését. Az EUB határozott álláspontot képvisel abban, hogy az abszolút elsőbbség elve szükséges az uniós jog egységességének és autonómiájának biztosításához, azonban ez egyre inkább komoly kihívást jelent a tagállamok számára, akik az át nem ruházott szuverenitásuk, alkotmányos hagyományaik és önazonosságuk megóvására törekszenek. Európa jövőjéről zajló intézményi és hatásköri viták során ezért szem előtt kellene tartani, hogy az EUB hatásköreinek gyakorlása során legyen figyelemmel az uniós és tagállami jogot egyaránt magában foglaló európai jogközösség, jogi kultúra és örökség védelmére, és az ehhez szükséges összhangot eljárásaiban biztosítsa.
