Becslések szerint egy amerikai felnőtt naponta 35 000 döntést hoz (Sollisch, 2016). Míg e mindennapi döntések némelyike látszólag jóindulatú, a tudomány egyre inkább arra utal, hogy a döntéshozatal negatív hatással bírhat a viselkedés irányítására és a későbbi döntések minőségére nézve. Ez a döntési fáradtság néven ismert jelenség a döntések meghozatalára és a viselkedés kontrollálására való képesség romlását írja le, amely a döntéshozatal ismételt aktusainak következménye. A bizonyítékok arra utalnak, hogy a döntési fáradtságot tapasztaló egyének csökkent kompromisszumkészséget mutatnak, a döntéshozatali folyamatban inkább passzív szerepet játszanak, és gyakran olyan döntéseket hoznak, amelyek impulzívnak vagy irracionálisnak tűnnek (Tierney, 2011).

Mi az a döntéshozatali fáradtság?

A döntéshozatali fáradtság azt írja le, hogy a döntéshozatalunk egyre rosszabbá válik, ahogy további döntéseket hozunk, és ezáltal kognitív képességeink elhasználódnak. A döntési fáradtság az oka annak, hogy túlterheltnek érezzük magunkat, amikor túl sok döntést kell meghoznunk. A döntéshozatali fáradtság hatására a döntéseink minősége romlik, mivel mentálisan kimerülünk. A döntési fáradtság miatt rossz döntéseket hozhatunk, mert a mentális kimerültség elérésével agyunk logikátlan rövidebb utakat próbál alkalmazni, hogy segítsen a döntéshozatalban és minimalizálja a velejáró munkát. Ezek a rövidítések kevésbé megfontolt döntéseket eredményeznek, vagy akár a döntéshozatali feladat halogatását.

A döntési fáradtság a legújabb felfedezés, amely az én kimerülésének nevezett jelenséget érinti, amely kifejezést Roy F. Baumeister szociálpszichológus alkotott meg egy freudi hipotézis alapjára. Freud úgy vélte, hogy az én, vagyis az ego az energia átadásával járó mentális tevékenységektől függ. A részleteket illetően azonban homályos volt, és néhányat illetően meglehetősen tévedett. Freud energiamodelljét az énről általában figyelmen kívül hagyták egészen a század végéig, amikor Baumeister egy kísérletsorozat keretében először a Case Western, majd a Floridai Állami Egyetemen kezdte tanulmányozni a mentális figyelmet Freudra támaszkodva.

Baumeister és munkatársai (1998) a döntési fáradtságot az "ego kimerülésének" következményeként írják le, amelyet a mentális erőforrások kimerüléseként határoznak meg. Azzal érvelnek, hogy a gondos kognitív feldolgozáshoz és a szisztematikus döntéshozatalhoz szükséges önkontroll olyan mentális erőforrásokat igényel, amelyek korlátozottan állnak rendelkezésre. Az önkontroll jellemzően károsodik, ha a döntéshozatalhoz rendelkezésre álló kognitív erőforrások alacsonyak. Így amikor az emberek egy adott időszakon keresztül erőfeszítést fordítanak összetett döntésekre, az ebből eredő döntési fáradtság átmenetileg csökkenti a későbbi döntéseik minőségét. Számos későbbi pszichológiai tanulmány további bizonyítékokkal támasztotta alá a döntési fáradtságot (Baumeister és Tierney, 2012).

A pszichológiában számos bizonyíték utal arra, hogy a nagyobb nyomás, figyelemelterelés vagy fáradtság alatt hozott ítéleteket és döntéseket inkább heurisztikusan hozzuk meg. A heurisztikus és nem heurisztikus döntéshozatal közötti különbségtétel Kahneman és Egan (2011) által hangsúlyozott, eredetileg Stanovich és West (2000) által bevezetett ítélkezési és döntési osztályozás segítségével érthetjük meg. Ebben a modellben a döntések vagy az 1. rendszerből származnak, amelyben a döntés gyors és egyszerű intuitív kognitív folyamatok segítségével születik, vagy a 2. rendszerből, amelyben a döntések lassú, szigorú érvelési folyamatok eredményei. A 2. rendszerű gondolkodás (azaz a nem heurisztikus döntéshozatal) több mentális erőforrást igényel, ezért az egyének hajlamosak hosszabb 2. rendszerű gondolkodás után átállni az 1. rendszerű gondolkodásra (azaz a heurisztikus döntéshozatalra).

Vannak anekdotikus történetek arról, hogy adott szakemberek erősen tudatában vannak a döntéshozatali fáradtság negatív hatásainak, és aggódnak azok miatt, így aktív lépéseket tesznek ellene. Barack Obama például kifejtette, hogy minimalizálja az étellel és ruhákkal kapcsolatos választásait, hogy javítsa egyéb döntéseinek minőségét. Steve Jobs és Mark Zuckerberg híresen csak korlátozott stílusú és színű ruhákat viselnek szintén emiatt a mechanizmus miatt. A Voss Capital fedezeti alap vezetői azt írták a befektetőiknek, hogy arra ösztönözzék alkalmazottaikat, hogy gyakori szüneteket tartsanak, akár napközbeni pihenéssel vagy meditációval, hogy megelőzzék az 1-es rendszer ("gyors gondolkodás") túlzott használatát és elkerüljék a hibák elkövetését.

Miért fontos, hogy ismerjük ezt a jelenséget?

Figyelnünk kell a döntéshozatali fáradtságra, mivel ez az életünkben elterjedt jelenség, sok esetben rossz döntésekhez és kiégéshez vezethet. A döntési fáradtság ahhoz is vezethet, hogy az emberek teljesen elkerüljék a döntéshozatalt, ezt a jelenséget nevezik döntéskerülésnek. A témával kapcsolatos egyre több kutatásnak köszönhetően speciális technikákat dolgoztak ki, arra, hogy segítsék a vezetőket az iparágak különböző területein a döntési fáradtság és a döntéskerülés kezelésében. A döntési fáradtság tudatosítása nélkül az egyének nem tudnának segíteni maguknak, illetve a vezetői pozíciókban dolgozóknak a döntési fáradtság leküzdésében. A döntéshozatali fáradtság leküzdésére gyakran alkalmazott technika a szükséges választások vagy meghozandó döntések számának csökkentése vagy a pihenés fontossága, hogy kognitív képességeink feltöltődjenek.  Emellett kutatók rájöttek arra, hogy a glükózszint befolyásolhatja a következetes döntések meghozatalára való képességünket. A vércukorszint kezelése és fenntartása történhet úgy, hogy a nap folyamán nassolunk, vagy csak étkezés után hozunk döntéseket, ami segíthet megelőzni a döntéshozatali fáradtságot.

Felhasznált irodalom:

  1. Bratslavsky, E., Muraven, M., & Tice, D. M. (1998). Ego depletion: Is the active self a limited resource?. Journal of Personality and Social Psychology, 74(5), 1252-1265.
  2. Hirshleifer, D., Levi, Y., Lourie, B., & Teoh, S. H. (2019). Decision fatigue and heuristic analyst forecasts. Journal of Financial Economics, 133(1), 83-98.
  3. Kahneman, D., & Egan, P. (2011). Thinking, fast and slow: Farrar. Straus and Giroux, 1.
  4. Pignatiello, G. A., Martin, R. J., & Hickman Jr, R. L. (2020). Decision fatigue: A conceptual analysis. Journal of health psychology, 25(1), 123-135.
  5. Sollisch, J. (2016). The cure for decision fatigue. Wall Street Journal, 10.
  6. Stanovich, K. E., & West, R. F. (2000). Advancing the rationality debate. Behavioral and brain sciences, 23(5), 701-717.
  7. The Decision Lab: Why do we make worse decisions at the end of the day? Letöltve: 2022.12. 20. https://thedecisionlab.com/biases/decision-fatigue
  8. Tierney, J. (2011). Do you suffer from decision fatigue. The New York Times, 17.