A Bizottság szerint 2023 végéig szabad csak fenntartani az árkorlátozást és a lakossági fogyasztók védelme helyett inkább a költségvetési hiány mérséklésére kellene fordítani az így megmaradt összeget.
A Bizottság ajánlása azért is érthetetlen, mert pont az elmúlt két év energiapiaci válsága mutatott rá arra, hogy a hatósági tarifák valóban képesek megvédeni a lakosság széles rétegeit. Ráadásul az energiaválság miatt számos európai ország vezetett be árkorlátozást a földgáz és a villamosenergia esetében, tehát igazolást nyert, hogy válságos időkben a piaci hullámzástól leginkább a tagállami intézkedések tudják megóvni a lakosságot.
A Nemzetközi Energiaügynökség meghatározása szerint az energiabiztonság nem más, mint zavartalan hozzáférés energiaforrásokhoz, megfizethető áron. Vagyis
Ez utóbbi aspektust kezeli a rezsicsökkentés, amely jelenlegi formájában az átlagfogyasztásig egy rendkívül alacsony szinten rögzíti a lakossági árat a villamosenergia és a földgáz esetében.
A jelenlegi szabályozás a villamosenergia esetében 2523 kilowattórában határozza meg az éves átlagfogyasztást, a földgáz esetében pedig 1729 köbméterben. Az átlagfogyasztásig tehát mindenki védett, az azt meghaladó mennyiség után pedig szintén rögzített, úgynevezett lakossági piaci tarifát fizetnek a fogyasztók. Vagyis a szabályozás nem csak a magas áraktól, de a piaci ingadozásoktól is óv – elég csak arra gondolni, hogy tavaly 350 euró megawattóránkénti szintre ugrott a földgáz ára a holland gáztőzsdén (TTF) a válság előtti kb. 20 euró per megawattórás szintről. A rezsicsökkentésnek köszönhetően a háztartások kiszámítható költségekkel tudnak tervezni.
Az osztrák energiaszabályozó hatóság (Energie-Control) és a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) 2009 januárjától havi rendszerességgel tesz közzé 33 európai főváros villamosenergia- és gázárait összehasonlító elemzést. Ez a Háztartási Energiaár Index (Household Energy Price Index, HEPI).
A legutóbbi elérhető, áprilisi Index alapján az EU-n belül Magyarországon fizetik a háztartások a legalacsonyabb villamosenergia és gázárakat. Hazánkban jelenleg 36 forintot kell fizetni kilowattóránkként a villamosenergiáért és 102 forintot a gáz köbméteréért. Ez azt jelenti, hogy az átlagfogyasztó háztartás Magyarországon 90.828 forintot fizet éves szinten az áramért és 176.358 forintot a gázért, ami minden Európai Uniós tagállam árszintjénél alacsonyabb.
Az európai összevetéshez a HEPI adatait vettem alapul, mely során a földgáz kilowattórában van megadva (1 m3 ~ 10,55 kWh), az euróról forintra történő átváltáshoz pedig a 06.05-én érvényes 370 forintos átlagárt vettem alapul. Ez alapján kiszámoltam, hogy a magyar éves átlagfogyasztás a különböző országokban mennyire terhelné meg a háztartások pénztárcáját, ha az áprilisi árakkal kellene tervezniük. Az összehasonlítás alapján megállapítható, hogy az áram esetében
- a londoni lakosság éves szinten 438.750 forintot kénytelen fizetni, amely a magyar árak közel ötszöröse,
- a római lakosok 393.661 forintot, amely a magyar árak majd’ négy és félszerese,
- a prágaiak 385.540, a berliniek 373.404, a pozsonyiak 361.362 forintot kényteleken fizetni, amely hozzávetőlegesen a magyarok terheinek négyszerese,
- de még a sokszor emlegetett Romániában is 151.789 forintot kell fizetni az áramért éves szinten, ami több, mint másfélszerese a hazai átlagos költségeknek.
A földgáz esetében méginkább megdöbbentő az eltérés:
- a legtöbbet Stockholmban kell fizetni, egy év alatt 1.997.079 forintot, ami tizenegyszeresen haladja meg a magyar háztartások terheit,
- őket az amszterdamiak követik, ahol több mint hat és félszer kell többet fizetni, mint nálunk (1.168.956 Ft/év)
- nem sokkal lemaradva Dublin, Bécs és Prága lakossága, ahol nagyjából hatszoros az éves költség (1.084.592 Ft/év, 1.010.351 Ft/év, 1.009.001 Ft/év).
- Rómában több, mint öt és félszer annyit fizettek a lakossági fogyasztók (999.552 Ft/év)
- Bukerestben pedig majd’ két és félszer annyiba kerül a gáz (423.173 Ft/év).
A rezsicsökkentésnek köszönhetően a korábban energiacélú kiadások a háztartásoknál maradnak, aminek köszönhetően átcsatornázhatók a magyar gazdaság egyéb szektoraiba. Miért szeretné akkor Brüsszel megszüntetni az intézkedést?
Erre a kérdésre három irányból igyekezhetünk választ adni. Az első válasz klímapolitikai vetületű, mely szerint a mesterségesen alacsonyan tartott árak nagyobb fogyasztást eredményeznek, melynek köszönhetően nő az üvegházhatású-gáz kibocsátás is. Látjuk, hogy az előző tél, az elszabadult energiaárak és az erre hozott tudatos intézkedések negyedével csökkentették a hazai földgázfelhasználást. A háztartások 22,4 százalékkal csökkentették a fogyasztásukat, ami a KSH számítása szerint mindegy 750 millió köbméter megtakarítással ért fel. Azonban érdemes feltenni a kérdést, hogy mi az energiapolitika feladata? A brüsszeli nyomásból az derül ki, hogy a klímavédelem a legfőbb érdek, azonban egy jól átgondolt energiapolitikának a fenntarthatósági szempontok mellett meg kell felelnie a megfizethetőség és az ellátásbiztonság szempontjainak is. A klímavédelmi törekvéseket tehát a bőségesen rendelkezésre álló és olcsó energia mellett kell elérni. Ez nem lehetetlen feladat, hiszen a technológiai adottságokkal rendelkezünk: elsősorban a nukleáris energiával, a megújuló energiatermelők megfelelő menetrendezésével, kiegészítve energiatároló berendezésekkel és a gyorsindítású gázerőművekkel, szénleválasztás technológiával együttesen alkalmazva. Magyarország a kiépítésre kerülő új karbonsemleges energiatermelő kapaciásoknak köszönhetően a 2030-as évek során villamosenergia-export pozícióba is kerülhet. Ha pedig a technológiai feltételek adottak, akkor a politikai szereplők szándékától függ, hogy az energiabőség, vagy az energiaszűkösség rendszerét kívánják kialakítani. Ennélfogva a rezsicsökkentés eltörlésére a klímapolitika nem lehet indok.
A második válasz az Európai Unió jövője felől közelít. Jelenleg egyre nyilvánvalóbb, hogy az európai politika nem más, mint folyamatos harc a föderalisták és szuverenisták közt. A föderalisták egységes vezetés alatt álló, egységes szakpolitikák által vezérelt Uniót szeretnének, a szuverenisták pedig erős nemzetállamok szövetségéből felépülő Európát. Az elmúlt években rendre tanúi lehettünk annak, hogy azoknak a tagállamoknak, akik nem állnak be az egységesülés sorába, különböző retorziókkal kellett szembenézniük. Így volt ez a pénzügyi válság, a migrációs válság, a koronavírus járvány és most az energiaválság és a háború alatt is.
Az elmúlt időszakban az Unió föderalista fele azt mantrázta, hogy a közös problémákra csak közös megoldásokkal lehet megfelelő választ adni és büntette a különutasokat. Mégis, a pénzügyi válság unortodox kezelése, a migráció megállítása, a keleti vakcinák alkalmazása, a minden irányba történő diverzifikáció utólag igazolást nyert intézkedésekké váltak. Nincs ez másként az energiapolitika esetében sem, amely területen a föderalisták energiauniót vizionálnak, mely egy teljesen összekapcsolt, egységesített, és nagymértékben liberalizált piac formájában valósulna meg. A magyar energiaszektor rögzített lakossági árai és a piaci folyamatokba egyéb módon aktívan beavatkozó kormányzás ezzel teljesen szembe megy. A Bizottság most mégis a teljes mértékben tagállami hatáskörben lévő nemzeti költségvetésre hivatkozva töröltetné el a rezsicsökkentést. Emiatt tehát a szuverenista magyar kormány szempontjából kétszeresen elfogadhatatlan indok a rezsicsökkentés eltörlésére.
A harmadik lehetséges válasz aktuálpolitikai természetű. 2010 óta egyre élesedik a magyar kormány és az Európai Unió vezető szervei közti viszony. Amikor a Bizottság nyomást gyakorol a kormányra a rezsicsökkentés megszüntetése kapcsán, akkor egy olyan intézkedés megszűntetését szeretné elérni, amely nagymértékben járult hozzá a 2014-es, 2018-as és 2022-es kétharmados választási győzelemhez. Tehát az egymást követő Orbán-kormányok fémjeleként is jellemezhető rezsicsökkentés megszűntetése áttételesen a regnáló kormány népszerűségének csökkenéséhez és választási esélyeinek csökkenéséhez is vezethet.
Ennek fényében amikor a kormány bejelentette, hogy egész évben marad a rezsicsökkentés, akkor nem csak az rögzített árak fenntartásáról, de a fentiekről is döntött.
