A Bizottság szerint 2023 végéig szabad csak fenntartani az árkorlátozást és a lakossági fogyasztók védelme helyett inkább a költségvetési hiány mérséklésére kellene fordítani az így megmaradt összeget.

A Bizottság ajánlása azért is érthetetlen, mert pont az elmúlt két év energiapiaci válsága mutatott rá arra, hogy a hatósági tarifák valóban képesek megvédeni a lakosság széles rétegeit. Ráadásul az energiaválság miatt számos európai ország vezetett be árkorlátozást a földgáz és a villamosenergia esetében, tehát igazolást nyert, hogy válságos időkben a piaci hullámzástól leginkább a tagállami intézkedések tudják megóvni a lakosságot. 

A Nemzetközi Energiaügynökség meghatározása szerint az energiabiztonság nem más, mint zavartalan hozzáférés energiaforrásokhoz, megfizethető áron. Vagyis

nem csak az energia elérhetetlensége okoz biztonsági kockázatot, de az is, ha az energia olyan áron érhető el, amely széles rétegeknek problémát jelent.

Ez utóbbi aspektust kezeli a rezsicsökkentés, amely jelenlegi formájában az átlagfogyasztásig egy rendkívül alacsony szinten rögzíti a lakossági árat a villamosenergia és a földgáz esetében. 

A jelenlegi szabályozás a villamosenergia esetében 2523 kilowattórában határozza meg az éves átlagfogyasztást, a földgáz esetében pedig 1729 köbméterben. Az átlagfogyasztásig tehát mindenki védett, az azt meghaladó mennyiség után pedig szintén rögzített, úgynevezett lakossági piaci tarifát fizetnek a fogyasztók. Vagyis a szabályozás nem csak a magas áraktól, de a piaci ingadozásoktól is óv – elég csak arra gondolni, hogy tavaly 350 euró megawattóránkénti szintre ugrott a földgáz ára a holland gáztőzsdén (TTF) a válság előtti kb. 20 euró per megawattórás szintről. A rezsicsökkentésnek köszönhetően a háztartások kiszámítható költségekkel tudnak tervezni. 

Az osztrák energiaszabályozó hatóság (Energie-Control) és a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) 2009 januárjától havi rendszerességgel tesz közzé 33 európai főváros villamosenergia- és gázárait összehasonlító elemzést. Ez a Háztartási Energiaár Index (Household Energy Price Index, HEPI). 

A legutóbbi elérhető, áprilisi Index alapján az EU-n belül Magyarországon fizetik a háztartások a legalacsonyabb villamosenergia és gázárakat. Hazánkban jelenleg 36 forintot kell fizetni kilowattóránkként a villamosenergiáért és 102 forintot a gáz köbméteréért. Ez azt jelenti, hogy az átlagfogyasztó háztartás Magyarországon 90.828 forintot fizet éves szinten az áramért és 176.358 forintot a gázért, ami minden Európai Uniós tagállam árszintjénél alacsonyabb. 

Az európai összevetéshez a HEPI adatait vettem alapul, mely során a földgáz kilowattórában van megadva (1 m3 ~ 10,55 kWh), az euróról forintra történő átváltáshoz pedig a 06.05-én érvényes 370 forintos átlagárt vettem alapul. Ez alapján kiszámoltam, hogy a magyar éves átlagfogyasztás a különböző országokban mennyire terhelné meg a háztartások pénztárcáját, ha az áprilisi árakkal kellene tervezniük. Az összehasonlítás alapján megállapítható, hogy az áram esetében 

  • a londoni lakosság éves szinten 438.750 forintot kénytelen fizetni, amely a magyar árak közel ötszöröse,
  • a római lakosok 393.661 forintot, amely a magyar árak majd’ négy és félszerese,
  • a prágaiak 385.540, a berliniek 373.404, a pozsonyiak 361.362 forintot kényteleken fizetni, amely hozzávetőlegesen a magyarok terheinek négyszerese,
  • de még a sokszor emlegetett Romániában is 151.789 forintot kell fizetni az áramért éves szinten, ami több, mint másfélszerese a hazai átlagos költségeknek.

A földgáz esetében méginkább megdöbbentő az eltérés:

  • a legtöbbet Stockholmban kell fizetni, egy év alatt 1.997.079 forintot, ami tizenegyszeresen haladja meg a magyar háztartások terheit,
  • őket az amszterdamiak követik, ahol több mint hat és félszer kell többet fizetni, mint nálunk (1.168.956 Ft/év)
  • nem sokkal lemaradva Dublin, Bécs és Prága lakossága, ahol nagyjából hatszoros az éves költség (1.084.592 Ft/év, 1.010.351 Ft/év, 1.009.001 Ft/év).
  • Rómában több, mint öt és félszer annyit fizettek a lakossági fogyasztók (999.552 Ft/év)
  • Bukerestben pedig majd’ két és félszer annyiba kerül a gáz (423.173 Ft/év).

A rezsicsökkentésnek köszönhetően a korábban energiacélú kiadások a háztartásoknál maradnak, aminek köszönhetően átcsatornázhatók a magyar gazdaság egyéb szektoraiba. Miért szeretné akkor Brüsszel megszüntetni az intézkedést? 

Erre a kérdésre három irányból igyekezhetünk választ adni. Az első válasz klímapolitikai vetületű, mely szerint a mesterségesen alacsonyan tartott árak nagyobb fogyasztást eredményeznek, melynek köszönhetően nő az üvegházhatású-gáz kibocsátás is. Látjuk, hogy az előző tél, az elszabadult energiaárak és az erre hozott tudatos intézkedések negyedével csökkentették a hazai földgázfelhasználást. A háztartások 22,4 százalékkal csökkentették a fogyasztásukat, ami a KSH számítása szerint mindegy 750 millió köbméter megtakarítással ért fel. Azonban érdemes feltenni a kérdést, hogy mi az energiapolitika feladata? A brüsszeli nyomásból az derül ki, hogy a klímavédelem a legfőbb érdek, azonban egy jól átgondolt energiapolitikának a fenntarthatósági szempontok mellett meg kell felelnie a megfizethetőség és az ellátásbiztonság szempontjainak is. A klímavédelmi törekvéseket tehát a bőségesen rendelkezésre álló és olcsó energia mellett kell elérni. Ez nem lehetetlen feladat, hiszen a technológiai adottságokkal rendelkezünk: elsősorban a nukleáris energiával, a megújuló energiatermelők megfelelő menetrendezésével, kiegészítve energiatároló berendezésekkel és a gyorsindítású gázerőművekkel, szénleválasztás technológiával együttesen alkalmazva. Magyarország a kiépítésre kerülő új karbonsemleges energiatermelő kapaciásoknak köszönhetően a 2030-as évek során villamosenergia-export pozícióba is kerülhet. Ha pedig a technológiai feltételek adottak, akkor a politikai szereplők szándékától függ, hogy az energiabőség, vagy az energiaszűkösség rendszerét kívánják kialakítani. Ennélfogva a rezsicsökkentés eltörlésére a klímapolitika nem lehet indok.

A második válasz az Európai Unió jövője felől közelít. Jelenleg egyre nyilvánvalóbb, hogy az európai politika nem más, mint folyamatos harc a föderalisták és szuverenisták közt. A föderalisták egységes vezetés alatt álló, egységes szakpolitikák által vezérelt Uniót szeretnének, a szuverenisták pedig erős nemzetállamok szövetségéből felépülő Európát. Az elmúlt években rendre tanúi lehettünk annak, hogy azoknak a tagállamoknak, akik nem állnak be az egységesülés sorába, különböző retorziókkal kellett szembenézniük. Így volt ez a pénzügyi válság, a migrációs válság, a koronavírus járvány és most az energiaválság és a háború alatt is. 

Az elmúlt időszakban az Unió föderalista fele azt mantrázta, hogy a közös problémákra csak közös megoldásokkal lehet megfelelő választ adni és büntette a különutasokat. Mégis, a pénzügyi válság unortodox kezelése, a migráció megállítása, a keleti vakcinák alkalmazása, a minden irányba történő diverzifikáció utólag igazolást nyert intézkedésekké váltak. Nincs ez másként az energiapolitika esetében sem, amely területen a föderalisták energiauniót vizionálnak, mely egy teljesen összekapcsolt, egységesített, és nagymértékben liberalizált piac formájában valósulna meg. A magyar energiaszektor rögzített lakossági árai és a piaci folyamatokba egyéb módon aktívan beavatkozó kormányzás ezzel teljesen szembe megy. A Bizottság most mégis a teljes mértékben tagállami hatáskörben lévő nemzeti költségvetésre hivatkozva töröltetné el a rezsicsökkentést. Emiatt tehát a szuverenista magyar kormány szempontjából kétszeresen elfogadhatatlan indok a rezsicsökkentés eltörlésére.

A harmadik lehetséges válasz aktuálpolitikai természetű. 2010 óta egyre élesedik a magyar kormány és az Európai Unió vezető szervei közti viszony. Amikor a Bizottság nyomást gyakorol a kormányra a rezsicsökkentés megszüntetése kapcsán, akkor egy olyan intézkedés megszűntetését szeretné elérni, amely nagymértékben járult hozzá a 2014-es, 2018-as és 2022-es kétharmados választási győzelemhez. Tehát az egymást követő Orbán-kormányok fémjeleként is jellemezhető rezsicsökkentés megszűntetése áttételesen a regnáló kormány népszerűségének csökkenéséhez és választási esélyeinek csökkenéséhez is vezethet. 

A fentiekből is látszik, hogy a rezsicsökkentés több, mint egyszerű hatósági tarifa. Szociális jellegű, gazdaságélénkítő, politikai arculatot építő és szuverenitásunkat jelképező intézkedés.

Ennek fényében amikor a kormány bejelentette, hogy egész évben marad a rezsicsökkentés, akkor nem csak az rögzített árak fenntartásáról, de a fentiekről is döntött.