A pszilocibin egy pszichedelikus szer, amely a természetben több száz gombafajban előfordul. Ezek a gombák jellemzően a trópusi illetve szubtrópusi éghajlatot kedvelik, így hazánkban nem találhatók meg. Amely területeken viszont őshonosok, ott a lakosok különböző spirituális szertartásokra használták fel őket a történelem során. Közép- és Dél-Amerika őslakosai például évszázadokon át használták ezeket a gombákat szakrális kontextusban, azzal a céllal, hogy serkentsék spirituális élményeiket. A nyugati kultúra a pszichedelikus gombákat az 1950-es években ismerte meg, amikor is R. Gordon Wasson amatőr mikológus és felesége egy cikket publikáltak a Life magazinban, a pszilocibinnel kapcsolatos saját tapasztalataikat írva le egy mexikói mazatecan szertartásról.
A Psilocybe mexicana gombafajból vonta ki először a pszilocibin és pszilocin pszichoaktív vegyületeket Roger Heim mikológus és Albert Hoffman (aki nem mellesleg az LSD feltalálója) a Sandoz laboratóriumaiban. Miután meghatározták ezeknek a vegyületeknek a molekuláris összetételét, a Sandoz szintetikus módon is elkezdte előállítani őket. Ezzel kiküszöbölték a korábban szükséges gombatermesztést.
A pszilocibin az emberi szervezetben pszilocinná metabolizálódik, amely más tulajdonságai mellett egy szerotonin visszavétel gátló. Nagy dózisban (0.3 – 0.6 mg/kg) történő bevétele esetén mérsékelt vagy mélyreható változásokat okozhat az észlelésben, amely magába foglalhat szinesztéziát, eufóriát, illúziókat, illetve vizuális és hallási hallucinációkat. Ezek a hatások dózisfüggőek és 3-6 óráig tartanak. A szer kellemetlen hatásai között szerepelhet a látszólagos „véget nem érő tapasztalat” élménye, valamint hányinger, hányás és átmeneti fejfájás.
A pszilocibin szisztematikus vizsgálata 1962-ben kezdődött amikor is Walter Pahnke és Timothy Leary levezették a „Marsh Chapel” vagy más néven „Good Friday” kísérletet. Ebben a randomizált kontrollált vizsgálatban húsz protestáns teológia hallgató vett részt akiknek fele pszilocibint kapott a kísérletvezetőktől, míg másik fele aktív placebót. A kutatók hipotézise az volt, hogy a pszilocibin egy megbízható enteogénként (olyan pszichoaktív szer, amely spirituális élményeket serkent illetve hoz létre) fog hatni a vallásos személyekre. Habár a kísérlet módszertanában találtak kifogásolni való aspektusokat, a kísérlet fő hipotézise mégis beigazolódott.
Leary és munkatársai később létrehozták a Concord börtönkísérletet azon kérdés megválaszolására, hogy a pszilocibin-asszisztált csoportos pszichoterápia lecsökkenti-e a bebörtönzés időszakát követő visszaesések számát. Ebben a tanulmányban 32 fogvatartott személy vett részt két pszilocibin-asszisztált terápiás foglalkozáson, majd ezt követő pszichoterápiás üléseken. Annak ellenére, hogy Leary kezdeti jelentései szerint a pszilocibin jelentősen lecsökkentette a visszaesők arányát, későbbi újraelemzések megállapították, hogy a kísérleti csoport visszaesési aránya nem volt jelentősen alacsonyabb, mint az általános börtönlakó populációé.
A közelmúltban az Egyesült Államokban és Európában újra fellendült a pszilocibin kutatása több mentális zavar összefüggésében is. Így például kezelés-rezisztens depresszív zavarok, kezelés-rezisztens obszesszív-kompulzív zavar, dohány- és alkoholfogyasztási zavarok, illetve életvéggel összefüggő halálszorongás kapcsán is.
Depressziós személyek kezelése esetén fMRI agyi képalkotó eljárásokkal is vizsgálták a pszilocibin hatását. A szer bevitele után az volt látható, hogy megnövekedett a személyek amygdala aktivitása, amely agyterületet a fő érzelemközpontként tartják számon. Ezt a hatást a kutatók egy újfajta, a szelektív szerotonin újrafelvételt gátló (SSRI) antidepresszánsokétól eltérő hatásmechanizmusként értelmezték, mivel ez utóbbi szerek épphogy lecsökkentik az amygdaláris reakciót érzelmi ingerekre. További fMRI kutatások azt is kimutatták, hogy a pszilocibin akutan megzavarja az alapértelmezett mód hálózat (default mode network) konnektivitását az agyban. Ez a hálózat több agyterületet köt össze és jellemzően akkor aktív, amikor az egyén nem a külvilágra koncentrál, hanem elmélkedik magáról, másokról. Tehát amikor egy introspektív állapotba kerül. Ha ez a hálózat pszilocibin hatására átmenetileg felbomlik, az egy neuroplasztikus állapotot idéz elő, amely érzékenyebbé és fogékonyabbá teheti az egyént olyan mentális tartalmak elérésére és megértésére, amelyeket normál tudatállapotban nehezebb megközelíteni. Ezt a hozzáférést segíti a nondirektív-szupportív pszichoterápia, amelyet a pszichoaktív szer hatása alatt levő személyek támogatására szoktak használni.
A pszilocibin terápiás felhasználását sok kutatás vizsgálta. Súlyos depresszió kezelésére hosszú távon hatékonynak tűnik. Egyes eredmények szerint gyorsabb és tartósabb gyógyulást biztosít, mint a hagyományos antidepresszánsok. Emellett obszesszív-kompulzív és függőséggel kapcsolatos zavarok kezelésében is pozitív eredmények születtek. Végül pedig egy specifikus és kifejezetten érdekes területen is hatékonynak bizonyul, ami nem más, mint a végstádiumú betegséggel rendelkező személyek halálszorongásának csökkentése. Ezt a témát is kifejezetten sok kutatás vizsgálta és többségük arra az eredményre jutott, hogy a pszilocibin-asszisztált terápia segít a betegeknek elfogadni saját halandóságuk gondolatát és csökkenti ezzel kapcsolatos szorongásuk.
A pszilocibin-asszisztált terápia egy központi eleme az a felfogás, hogy a résztvevők változásra való hajlama korrelál a pszilocibin által kiváltott misztikus vagy spirituális élmény erősségével. A legtöbb vizsgálat során a kutatók összefüggést állapítottak meg a tünetek csökkenése és a résztvevők arra vonatkozó értékelése között, hogy mennyire volt számukra személyes szinten jelentőségteljes (personally meaningful) a pszilocibin létrehozta élmény. A jelentőségteljes spirituális élmény megléte pozitívan jelzi előre az attitűdökben, viselkedésben és jólétben való változásokat.
A misztikus élményeknek sok neve van – vallási élmények, transzcendentális élmények, átformáló pillanatok, epifániák – de mindet olyan személyes átalakulások jellemzik, amelyek drámai, „kvantum” változásokhoz vezetnek a személy saját magáról alkotott képében, illetve viselkedésében. Egy tanulmány, amely a pszilocibin kiváltotta misztikus élmény hatását vizsgálta olyan egészséges egyéneknél, akik előzetesen még nem próbálták a szert, arra az eredményre jutott, hogy a 6 hónapos utánmérést (follow-up) követően a résztvevők továbbra is egészséges pszichés működéssel rendelkeztek.
Bár a szakemberek elismerik, hogy a pszilocibin kiváltotta hatások erősen pszichózisra hasonlítanak, a hallucinogénekről általában, így a pszilocibinről sem gondolják, hogy új pszichotikus zavart alakíthatnának ki egy egészséges egyénnél. Valószínűbb, hogy arról van szó, hogy egyszerűen felfedik a zavart olyan személyeknél akik erre eleve hajlamosak. Mondhatni aktiválnak egy passzív állapotban levő betegséget. Egy 110 egészséges önkéntest vizsgáló tanulmány nem talált bizonyítékot arra, hogy a hallucinogén tartós érzékelési zavart, pszichózist vagy egyéb hosszú távú működési károsodást okozna.
A legtöbb pszilocibin-kutatás kontrollált körülmények között történik pszichológiai laboratóriumokban. Ennek célja, hogy minimalizálja a potenciális averzív hatásokat. Egy 2016-os online felmérés (survey) viszont kontrollálatlan, közösségi szinten is megvizsgálta a pszilocibin hatásait. Itt közel 2000 személy válaszolt pozitívan arra a kérdésre, hogy pszilocibint tartalmazó gomba bevitele után pszichésen nehéz vagy kihívásokkal teli (pl. szorongás, félelem stressz stb.) élményben volt része (pl. bad trip). A válaszadók 39%-a számolt be arról, hogy ez az élmény életük legnehezebb tapasztalatai közé tartozott. A résztvevők 24%-a állította, hogy egy hétnél tovább tartó pszichológiai tüneteket tapasztalt (pl. szorongás, depresszió, paranoia stb.), míg 10%-uk egy évnél tovább tartó tüneteket. Végül 7,6%-a a válaszolóknak állította azt, hogy szakemberhez fordult segítségért a pszichológiai tünetek miatt. Bár ez az online felmérés nem elég szigorú módszertanilag ahhoz, hogy útmutatóul szolgáljon a klinikai gyakorlatban, mégis fontos veszélyekre mutat rá a pszichedelikumok használatát illetően kontrollálatlan körülmények között.
2018-ban az FDA (Food and Drug Administration) egy „áttörő erőjű terápiás eszköznek” minősítette a pszilocibint kezelés-rezisztens depresszió terápiájára, kiemelt figyelmet fordítva erre a jogi szabályozási folyamatában. Ezzel egyidőben Európa és Észak-Amerika több országában is elkezdték vizsgálni a pszichedelikum depresszióra gyakorolt terápiás hatását. Ausztrália az aki ez ügyben talán a legmerészebb lépést tette meg, ugyanis a Therapeutic Goods Administration bejelentette, hogy ez év júliusától Ausztráliában legálissá teszik a pszilocibin használatát kezelés-rezisztens depresszió terápiájára.
Röviden összegezve tehát az mondható el a pszilocibinről, hogy a világ több kultúrájában is meghatározó szerepet játszott a történelem során, viszont a nyugati gondolkodásba csak az 1950-es években jelent meg. Természetes módon több gombafajban is megtalálható, viszont szintetikusan is előállítható. Nagyobb mennyiségben való fogyasztása misztikus élményt idézhet elő, amely átformáló hatással lehet az egyén pszichés működésére. Friss kutatások szerint hatékony lehet különböző mentális zavarok kezelésére, viszont kiemelten fontos, hogy az alkalmazás megfelelően kontrollált, terápiás körülmények között történjen.
Felhasznált irodalom
Doblin R (1991) Pahnke’s “Good Friday Experiment”: a long-term follow-up and methodological critique. Journal of Transpersonal Psychology 23, 1–2.
Darling DC, Doblin R, Metzner R (2006) Prisoner behavior change and experimental mysticism: two classic studies from the Harvard Psilocybin Project, in Sacred Mushroom of Visions: Teonanácatl: A Sourcebook on the Psilocybin Mushroom. Edited by Metzner R, Darling DC. Rochester, Vt, Park Street Press
Carhart-Harris RL, Erritzoe D, Williams T, et al (2012) Neural correlates of the psychedelic state as determined by fMRI studies with psilocybin. Proc Natl Acad Sci USA 109, 2138–2143.
Carhart-Harris RL, Bolstridge M, Rucker J, et al (2016) Psilocybin with psychological support for treatment-resistant depression: an open-label feasibility study. Lancet Psychiatry 3, 619–627.
Studerus E, Kometer M, Hasler F, et al (2011) Acute, subacute, and long-term subjective effects of psilocybin in healthy humans: a pooled analysis of experimental studies. J Psychopharmacol 25, 1434–1452.
Carbonaro TM, Bradstreet MP, Barrett FS, et al (2016) Survey study of challenging experiences after ingesting psilocybin mushrooms: acute and enduring positive and negative consequences. J Psychopharmacol 30, 1268–1278.
