Kinek az érdekében? - A gyermekek jogai a házassági bontóperekben 2. rész

Még februárban megjelent előző írásom aktualitását Shakira, kolumbiai énekesnő és Gerard Piqué világ-, és Európa-bajnok labdarúgó válása adta, amitől hónapokon keresztül hangos volt a sajtó. Az azóta eltelt időben Shakira a közösségi média oldalain szólalt fel, és hívta fel a sajtó képviselőinek figyelmét, hogy tartsák tiszteletben a gyermekei magánéletét, nem régiben pedig egy új dalt is megjelentetett, amelyet két fiának, a nyolcéves Sashának és a tízéves Milannak ajánlott. (Fontos, hogy a véleménynyilvánítás és az otthon nyugalma, valamint a családi élet védelme itthon is különös hangsúlyt kapott a hetedik Alaptörvénymódosítást megelőző viták hatására.) A sztárpár nyilvánosság előtt zajló válása, és az azzal kapcsolatban megjelent nyilatkozatok és interjúk rengeteg gyermekjogi kérdést is felvetnek, ebben a cikkemben pedig annak részletes vizsgálatát folytatom, hogy általánosságban a gyermekek mely jogai érintettek a szülők házassági bontóperében, és hogy milyen, a gyermeket közvetlenül érintő kérdésekben dönt a magyar bíróság egy ilyen helyzetben. Kitérek arra is, hogy a házassági bontóperben eljáró bíró – egyfajta közvetítőként – hogyan járulhat hozzá ahhoz, hogy a válás eredményeként, a gyermek érdekeinek megfelelő döntés születhessen.

A családi jogviszonyokban a gyermek érdeke és jogai fokozott védelemben részesülnek - mondja ki a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) 4:2. § (1) bekezdése. Már az 1952-es Csjt. (A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény) is tartalmazta ezt az elvet, kimondta ugyanis, hogy a törvény alkalmazása során mindenkor a kiskorú gyermek érdekére figyelemmel és jogait biztosítva kell eljárni. A gyermek érdeke fokozott védelmének szükségessége a magyar jogrend egyik meghatározó elve. A „gyermek mindenek fölött álló érdekének” (mint primary consideration-nek, vagyis elsőrendű megfontolást érdemlő körülménynek) a fogalmát a Gyermekjogi Egyezmény teremtette meg 1989-ben, amikor az ENSZ Közgyűlése elfogadta azt. A Gyermekjogi Egyezmény azért is élvez különleges jelentőséget, mert ezáltal a korábbi deklaratív szabályozást jogilag kötelező erejű norma váltotta fel, ami a részes államok számára jogalkotási kényszert keletkeztetett, és egyúttal – Magyarország alkotmányos rendszerében is – a belső jog egyezménnyel való összhangjának biztosítására vonatkozó kötelezettséget hozott létre. Bár a legtöbb jogterületet áthatja ez az alapelv, a mindennapokban azonban a családjogi perekben, ezen belül is a bontó perekben van szükség leginkább az érvényesítésére.

Jogi értelemben a házasság felbontása (köznapi szóval: válás) egy olyan jogi aktus, amely a polgári perrendtartás által szabályozott, erre irányuló kérelemmel induló eljárás keretében jön létre. Nem kérdés azonban, hogy a válás nem csupán egy jogi természetű folyamat, hanem egy olyan jelentős krízishelyzetet is eredményez az érintett felek (és családtagjaik) számára, ami magában hordoz egy érzelmi válságot és jelentős gazdasági és pszichés, mentális és szociális változásokat is. A válás különösen megterhelő folyamat az érintett gyermekek számára, akik sokszor nemcsak megfigyelői, hanem elszenvedői is szüleik konfliktusának. Ez a hétköznapokban a legtöbb esetben azzal jár, hogy a gyermekek végig asszisztálják a szülőtársak között (el)húzódó konfliktushelyzeteket, majd a válás bekövetkeztével az egyik szülővel megszakad a mindennapos kapcsolattartás is. Számos pszichológiai kutatás és tanulmány mutatott már rá arra, hogy milyen negatív hatással vannak a szülők közötti konfliktusok a gyermek testi és lelki egészségére nézve. Johnston, González és Campbell (1987) prospektív vizsgálatának eredményei például azt mutatják, hogy a szülők közötti verbális és fizikai agresszió mértéke jelentősen hozzájárult a gyermek későbbi viselkedésbeli problémáihoz, visszahúzódó, kommunikációtól tartózkodó viselkedéséhez, agressziójához és akár a depressziójához is. Összességében a válás a család minden tagja számára egy súlyos traumát okozó veszteségélményt jelent, ami hasonló egy közeli hozzátartozó elvesztésének élményéhez, ezért mint minden veszteséget, ezt is fel kell dolgozni.

A gyermek tehát nemcsak a szülők érzelmi eltávolodásában vesz részt, hanem a házassági bontóperben is, a jog által szabályozott folyamatban. De kit tekint a jog valójában gyermeknek? A Polgári Törvénykönyv nem használja a gyermek fogalmát, hanem a kiskorú kategóriát határozza meg: Kiskorú az, aki a tizennyolcadik életévét nem töltötte be. A kiskorú a házasságkötéssel nagykorúvá válik. A második mondat azt jelenti, hogy ha a házasságot kötő személy még nem töltötte be a 18. évét, akkor az életkorától függetlenül is nagykorúvá válik. A gyermek fogalmának meghatározásához a Gyermekjogi Egyezményből kell kiindulnunk. Az Egyezmény 1. cikke kimondja, hogy az Egyezmény vonatkozásában gyermek az a személy, aki tizennyolcadik életévét nem töltötte be, kivéve ha a reá alkalmazandó jogszabályok értelmében nagykorúságát már korábban eléri. A gyermek a bírósági eljárásban többek között kifejtheti a véleményét, amelynek szabályairól a cikksorozat első részében részletesen írtam. A szülők válása esetén legalább három olyan kérdéskörben dönt a bíróság, amely közvetlenül is érinti a gyermek további sorsának alakulását. A bíróság dönt a közös gyermek feletti szülői felügyelet gyakorlásáról, a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartásról, és a gyermektartás mértékéről.

A család egységének megbomlása tehát a gyermek életét megzavarja, bizonytalanságot, válságot idézhet elő, egész életére kiható módon befolyásolhatja a gyermek személyiségfejlődését. A gyermekek a legtöbb esetben továbbra is mindkét szülőjükkel, egy teljes családban szeretnének élni. Ez persze nem minden esetben szolgálná a gyermek érdekét, hiszen olyan súlyos nézeteltérés is kialakulhat a szülők között, ami helyrehozhatatlan eredményre vezet. A bíróságnak azonban a házassági bontóper során mindig meg kell vizsgálnia, hogy van-e remény a család egységének helyreállítására. Ez főként akkor járhat eredménnyel, ha mindkét szülő őszintén ragaszkodik a gyermekéhez, és a bíróság békítő tevékenységét a szülők közvetlen környezete is támogatja. Már az 1952. évi III. törvényben megjelent a házassági bontóper megindítását megelőző előkészítő eljárás, aminek célja egyrészt a házasság felbontására irányuló szándék okainak, az erre vezető körülményeknek a feltárása volt, másrészt célként tűzte ki a házastársak békítésének megkísérlését. Később, a Kúria is megfogalmazta ezt az elvárást a 17. számú, a gyermek elhelyezésével kapcsolatos szempontokról szóló Irányelvben. A hatályos szabályozás tükrözi modern társadalom megítélését és hozzáállását, mely bár a 21. században teljesmértékben elfogadottnak tekinti a házasságok felbontását, s nem akarja a feleket – eljárásjogi szabályokkal – a házasság fenntartására rábírni, de figyelemmel van a kiskorú gyermek érdekére azáltal, hogy közös kiskorú gyermek esetén mégis kísérletet tesz a felek békítésére.

A fentiek alapján tehát nem túlzás azt állítani, hogy a bíró egyfajta közvetítő, mediátor szerepet tölt be házassági bontóperek során, amikor megvizsgálja a család egységének helyreállításának lehetőségét az érintett gyermek érdekében. Kívánatos, hogy a bíróság a figyelmet a házastársi kapcsolat, a család, a szülő és a gyermek közötti viszony emberi oldalaira, e kapcsolat sokoldalú, érzelemgazdagító, az emberi életet kiteljesítő szerepére irányítsa. Ezeknek és más körülményeknek a feltárásával a bíróság a feleket annak meggondolására késztetheti, hogy gyermekük érdekében – de saját érdekükben is – kíséreljék meg a házassági életközösségük (s ezáltal családi életük) helyreállítását. A bírónak az is feladata, hogy észlelje, hogy ha a házasság véglegesen és helyrehozhatatlanul megromlott. Amennyiben a házasság fenntartása a gyermek érdekét nem szolgálja, arra kell törekedni, hogy a házassági életközösség megszakítása, a házassági kötelék felbontása ne járjon azzal a következménnyel, hogy a gyermek bármelyik szülőjétől érzelmileg elszakad.  

Az olyan nagy port kavaró sztárválások, mint amilyen Shakira és Piqué esete is volt, egyre gyakrabban hívják fel a figyelmet arra, hogy a gyermekek milyen mértékben vannak kiszolgáltatva saját szüleiknek, valamint egyre többen kerülnek tisztába azzal is, hogy mit is jelentenek pontosan a gyermeki jogok és a gyermek legfőbb érdeke. Fontos lenne azonban, hogy a szülők ezt az elvet a hétköznapokban is szem előtt tartsák, konfliktusaikat pedig a gyermek legfőbb érdekére tekintettel rendezzék, azért, hogy bontóperre csak a legvégső esetben kerüljön sor.