2021 októberében Ferenc pápa meghirdette a püspöki szinódus 16. rendes közgyűlésének témáját: „Egy szinodális Egyházért: közösség, részvétel, küldetés”. A szinódusi folyamat célkitűzése a mai kor keretei – változó körülmények, új kihívások – között keresni az Egyház szinodális megújulását, létezésének új útját. Minden ember meghívást kapott erre a közös útra, „együtt utazásra”: a helyi közösségek, egyházak és nemzeti megfontolások alapján készültek el a kontinentális záródokumentumok, s az erre adott válaszok alapján az Instrumentum Laboris szöveg, mely alapja lesz a szinódus 2023. októberi első ülésszakának. A II. Vatikáni Zsinat utáni legfontosabb eseményként számon tartott szinódus az Egyház mélyebb önazonosságának feltárására hív, hogy a Lélekben folytatott párbeszéd segítse a világegyház jövőjét, a hit és a tanítványi küldetés hiteles és gyümölcsöző megélését.

De mi is az a püspöki szinódus, amelynek összejövetelére most készül az Anyaszentegyház? Az Egyház 2000 éves történelme során 21 egyetemes zsinatot tartott – az első a Niceai Zsinat volt 325-ben, a legutóbbi pedig a II. Vatikáni Zsinat 1962 és 1965 között –, melyet a görög szünodosz (a szün, azaz együtt, és a hodosz, vagyis út szóösszetételével) és latin concilium szavakkal írnak le. Ezzel szemben a püspöki szinódus (lat. synodus episcoporum) mindössze hat évtizedes múlta tekint vissza: Szent VI. Pál, a párbeszéd pápája 1965-ben, a II. Vatikáni Zsinat végén alapította a szinódus intézményét Apostolica sollicitudo kezdetű megnyilatkozásával (motu proprio). A szinódus célja az Egyház párbeszédes létének megélése, a püspöki kollegialitás folyamatosságának biztosítása: olyan egyházi tanácskozás, mely – határozathozatali munka nélkül, tanácsadó szervként – a pápa összehívására és vezetésével az egyetemes Egyház nehézségeivel foglalkozik, a hit és erkölcs védelmére és erősítésére a püspöki konferenciák képviselői és más meghívott szakértők pedig az előterjesztett javaslataikkal segítséget nyújtanak.

A legutóbbi, 2018-as püspöki szinódus a fiatalok, a hit és a hivatástisztázás kérdésével foglalkozott, melyet egy évvel később követett Ferenc pápa Christus vivit (Krisztus él) kezdetű apostoli buzdítása. A 2021-ben meghirdetett, a szinodalitásról szóló szinódus újdonsága, amely történelmi és a II. Vatikáni Zsinat utáni legfontosabb eseménnyé teszi, hogy nem pontszerű eseményről, egyszeri összejövetelről és tanácskozásról van szó, hanem egy többéves folyamatra, együtt-járásra hívta az Egyházat a Szentatya, amely „közös utazásnak” meghívottjai nemcsak a püspökök, hanem minden megkeresztelt és minden jóakaratú ember (a püspöki szinóduson – most először – olyanok is részt vesznek, akik nem püspökök). A szinódus célkitűzése, hogy magának az Egyháznak a mélyebb önazonosságáról tanácskozzék, feltárja a világegyházban felmerülő kérdéseket, hogy megújulva és hitelesen tudja küldetését megélni a folytonosan változó világban. Ugyanakkor fontos tudatosítani, hogy a pápa a német Szinodális Úttól, s annak (tanbéli és gyakorlati) zsákutcáitól függetlenül igyekszik az Egyház szinodális, párbeszédes megújulását elindítani, hiszen a szinódus(ok) célja – Joseph Ratzinger megfogalmazásában – „együtt tanulni, gondolkodni, beszélni, hogy együtt cselekedjünk az igazság továbbadásának folyamatában”.

A szinodális folyamatot 2021-ben az előkészítő dokumentum indította el (Egy szinodális egyházért: közösség, részvétel és küldetés), melyhez egy módszertani kézikönyv, ún. Vademecum is tartozott. Ezen írások számot vetnek a „közös utazás” történelmi környezetével: a társadalom korszakos változásaival és az Egyház életében végmenő döntő jelentőségű átmenettel, a világméretű tragédiákkal, az egyenlőtlenségből fakadó helyzetekkel, az Egyház belső nehézségeivel (a hit hiánya, korrupció, klerikalizmus, hatalmi, gazdasági, lelkiismereti és nemi visszaélések), a világegyház kultúraköziségével, európai túlhangsúlyának megváltozásával, valamint a tanácskozás fontosságával a fiatalok és nők, s minden világi (tehát nem egyházi) személy tekintetében.

A meghirdetett folyamat több szakaszból áll: a helyi tanácskozások és egyházmegyei szakaszok lezárása után készült el az a munkaanyag, amely Isten népének a közös tapasztalatát tükrözi és korunk kihívásaival, nehézségeivel foglalkozik, s amely Izajás próféta felszólítását használta a kontinentális szakasz munkaanyagának címéül: „Tedd tágassá sátradban a helyet” (Iz 54,2).  A munkaanyag annak az összefoglalásnak a gyümölcse, amelyeket a világ különböző részeiről 112 püspöki konferencia, valamint 15 keleti egyház, a megszentelt élet intézményeinek és az apostoli élet társaságainak, a világi mozgalmaknak, valamint a Római Kúria 17 dikasztériumának tapasztalatai alapján és visszajelzéseiből állítottak össze a püspöki szinódus munkatársai. A tanácskozás alapkérdése a következő volt: „Hogyan teszi lehetővé ez az »együtt utazás«, amely ma különböző szinteken (a helyi szinttől az egyetemes szintig) zajlik, hogy az Egyház a rábízott küldetésnek megfelelően hirdesse az evangéliumot és milyen lépésekre hív minket a Lélek, hogy szinódusi Egyházként növekedjünk?” 

A szöveg hangsúlyozza, hogy ez nem tekinthető a végleges változatnak, nem tanítóhivatali megnyilatkozás, nem szociológiai felmérés és nem is működési útmutatás, hanem a megkereszteltek közös méltóságának mélyreható újragondolása alapján a sensus fidei, vagyis Isten népének (természetfölötti) hitérzéke felszínre törésének ad teret. Különböző földrészek, nemzetek és közösségek tapasztalatát osztja meg a szöveg; például a magyarországi jelentés alapján vet számot olyan nagyhatású kulturális tényezőkkel mint az egyénelvűség és a fogyasztói társadalom: „Nap mint nap érezzük, hogy az evangélium hirdetését még hazánkban is kihívás elé állítja a növekvő szekularizáció, az individualizmus és a vallás intézményes formáival szemben érzékelhető közömbösség”. A munkadokumentum szerint a szintézisekben az a vágy fejeződik ki, hogy az Egyház „kevésbé a fenntartás és a megőrzés Egyháza legyen, sokkal inkább olyan Egyház, amely megmozdul és misszióba indul”. Természetesen ezt nem lehet ellentétként értelmezni: megőrzés, gyökerek és identitás nélkül nincs fejlődés és valós párbeszéd, a szinodalitás küldetésbéli megújulása – a különböző látóhatárokat figyelembe véve – a személyes és közösségi megkülönböztetésre, megtérésre és az Egyház megújítására szóló örök felhívás alakjában jelenik meg.

A szinódusi folyamat hangsúlyozottan a helyi egyházak egymás közötti és az egyetemes Egyházzal folytatott párbeszédén alapul, így 2022 októberében Ferenc pápa egy évvel meghosszabbította a folyamatot, ekképpen a Püspöki Szinódus tizenhatodik rendes közgyűlésére két szakaszban 2023, illetve 2024 októberében kerül sor, Rómában. A kontinentális szakasz munkaanyaga ezek után visszakerült a helyi egyházakhoz, hogy válaszaikkal gazdagítsák, majd a hét kontinentális közgyűlés egy-egy körülbelül 20 oldalas záródokumentumot készített, amely alapján kidolgozták, s 2023 júniusában kiadták az Instrumentum Laborist, mely az októberi első ülésszak kiindulópontja is (a szöveget az MCC TeoPod podcast műsorában elemeztük).

Ferenc pápa a püspöki szinódus intézményének 50. évfordulója alkalmából tartott beszédében is hangsúlyozta, hogy „épp a szinodalitásnak ez az útja az, amit Isten a harmadik évezred egyházától vár”. Már programadó írásában, az Evangelii Gaudium (Az evangélium öröme) kezdetű apostoli buzdításában meghirdette a hamis védelmet nyújtó struktúrákból kilépő Egyház programját: „Lépjünk ki! Lépjünk ki, hogy mindenkinek felkínáljuk Jézus Krisztus életét. (…) szívesebben látok egy olyan Egyházat, amelyet baleset ért, amely megsebesült és bepiszkolódott, miközben kiment az utcákra, mint egy olyan Egyházat, amely belebetegedett a zártságba és a kényelembe, mert a saját biztonságához ragaszkodott”. Ezen szinodális folyamatba kaptunk mindnyájan meghívást, hogy a megtérés és kilépés dinamikájában, erős önazonossággal, ugyanakkor a párbeszédben a saját kulturális és vallási kategóriáinkat meghaladva lebontsuk a korlátokat, elősegítsük a találkozásokat és közösséget teremtsünk. Így valósulhat meg a Szentatya által hangsúlyozott testvériség, a megosztottság leggyőzése, valamint az idei magyarországi látogatása során is központi üzenetként megfogalmazott hidak építése.

A szinodális folyamat üzenete, hogy „mindenki meghívást kap, hogy részt vegyen, senki sincs kizárva”. Ha pedig valaki tevékenyen is bekapcsolódnék a tanácskozási folyamatba, megosztaná a vallási közösség időszerű kihívásaival és „hogyan tovább?” kérdéssel kapcsolatos gondolatait, a szinódus októberi ülésszaka előtt megteheti, s elküldheti észrevételeit közvetlenül a Szinódusi Főtitkárságnak, vagy az országot képviselő személynek (Magyarország esetében a latin rítusú római katolikusok képviselője Mohos Gábor, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke, a Magyar Görögkatolikus Egyházat pedig Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita képviseli). Ahogy az előkészítő dokumentum írja: „ez az út, amely az Egyház II. Vatikáni Zsinat által javasolt »megújulásának« nyomában halad, egyszerre ajándék és feladat: azáltal, hogy az egyház együtt halad az úton és közösen reflektál a megtett útra, saját tapasztalatai által tanulhatja meg, hogy milyen folyamatok segíthetik abban, hogy megélje a közösséget, elérje a részvételt, és megnyíljon a küldetésre”.