A kínai intézkedések augusztus elseje után a két ritka földfém kivitelét engedélyhez kötik. A bánya újbóli megnyitása a Védelmi Minisztérium anyagi támogatása mellett történik. Kézenfekvő következtetés, hogy az amerikai döntés geopolitikai szempontokat is figyelembe vesz, de a  hazafias fennhangoktól sem mentes. A kép azonban nem ilyen egyszerű, a vállalat egyik jelentős ügyfele és negyedik legnagyobb tulajdonosa a sanghaji tőzsdén jegyzett Shenghe Resources Holding. 

A történet jól jelzi a leegyszerűsítő értelmezések korlátait és a függőségekre épülő amerikai és kínai viszony mélységét. A továbbiakban a kínai lépés leegyszerűsítő narratíváit próbáljuk kibontani kérdések formájában: 

Képes ez romba dönteni a nyugati ipart?

A lépésre a nemzetközi árupiacokra gyakorolt hatás azonnali volt, hiszen a gallium és germánium nemzetközi piaci ára azonnal megugrott és alapvetően olyan termékekről beszélhetünk, amelyek globális kínálata szűkös. Ugyanakkor a két nyersanyag ára nem a kínai lépés tette ilyen drágává, hanem már 2022 óta folyamatosan növekszik, nyilván a globális geopolitikai feszültségek növekedésének hatásaként.

A kínaiak betiltották a két fém kivitelét? 

Nem, az intézkedés nem abszolút tiltás, hanem egy licenc megszerzéséhez köti a gallium és germánium kivitelét. Nem tiltásról van szó, hanem egy export licensz rendszer bevezetéséről, amelynek célja nyilvánvalóan a korábbi amerikai szankciók ellensúlyozása, vagy csak annak jelzése, hogy Kína is képes és hajlandó ellenlépéseket tenni, ha ez szükséges. Amerikai vállalatok sem abból indulnak ki, hogy teljesen ellehetetlenülne ezen fémek kivitele, hanem inkább csak arra számítanak, hogy a katonai kötődésű cégek korlátozásokkal fognak szembe nézni. 

Hogyan néz ki a két termék világpiaca? 

Mivel a világ gallium termelésének 95 százaléka és a germánium termelés 67 százaléka Kínából származik, ezért nehezen képzelhető el egy olyan szcenárió, amelyben a lépést az európai félvezetőgyártók nem érzik meg.  Kisebb mennyiségben termelnek galliumot Japánban, Dél-Koreában és Oroszországban, illetve a germánium termelésről beszélhetünk még Kanada és az USA esetében.

A szankciók fellendítik a kínai vagy az amerikai gazdaságot? 

A gazdasági verseny, mint olyan jó, hiszen az árakra, a termékek minőségére, mennyiségére kedvező hatással van, ugyanakkor nem mindegy, hogy a versenynek milyen eszközei vannak. A szankcióra épülő verseny felerősödése a globális piac széttördeléséhez is vezet, és végeredményben a kisebb piaci méret kialakulásával az árak globális szintű növekedését okozhatja, amelyet a folyamat végén mi fogyasztók fizetünk meg. Jelenleg az amerikai vállalatok Kínában, illetve kínai vállalatok Európában és az USA-ban kitartanak, hiszen a gazdasági racionalitás alapján világszintű munkamegosztást kellene preferálnunk. Sajnos jelenleg nem ez történik. 

A magyar gazdaságnak ez jót tesz?

Magyar szempontból kedvezőtlen ez a trend, akár amerikai vagy kínai lépésekről legyen szó. A 2010 után elindult felzárkózási folyamat folytatásához a magyar gazdaságnak tőkéhez és technológiához hozzá kell férni és ennek egy diverzifikált struktúrában kell megtörténni, annak érdekében, hogy csökkenjen a Nyugattól való aszimmetrikus függésünk. 

Hogyan hat a történet az európai félvezetőiparra? 

Az EU világpiaci részesedése 10 százalék körül van a félvezetők gyártában, a nemrég elfogadott uniós „chip-törvény” azt a célt tűzi ki, hogy ezt a részesedést 20 százalékra emelkedje. Ugyanakkor a lépés hatása alapvetően csak hosszú távon jelentkezhet, hiszen egy ipar bázis felépítése nem megy az egyik napról a másikra. Az elfogadott intézkedés „félszívűként” értékelhető, hiszen tartalmaz a klasszikus iparpolitikára emlékeztető elemeket, hiszen forrásokat allokál a chip-ipar fellendítésére – és ez jó irány – de a források nagysága elhanyagolható. A 3,3 milliárd euró első pillantásra jelentősnek tűnhet, ugyanakkor hatásai korlátozottak lesznek, hiszen részben a kis- és középvállalatokat célozzák meg a forrásokkal, illetve a kutatás és fejlesztés szakaszára fókuszálnak, amelynek eredményei csak jóval később épülnek be a termelésbe. 

Összegzés

Geopolitikai értelemben nyilvánvalóan az USA az elsődleges célpontja az intézkedésnek, ugyanakkor amikor Washington meggyőzi Hollandiát, hogy a csúcstechnológiájú félvezetők előállításához szükséges lithográfiai gépeket előállító cég korlátozásokat vezessen be Kínával szemben, akkor nyilvánvaló, hogy az intézkedés az EU-nak is szól/szólhat. A nyugat-európai külpolitikai mainstream ebben az összefüggésben az USA mellett horgonyozza le az EU hajóját, miközben érdekei sem gazdasági sem politikai értelemben nem azonosak az amerikai érdekekkel.