A mai zászlók elődjének a római haderő által használt vexillum nevű hadijelvényt tekinthetjük, mely egy hosszabb rúdra szerelt, szimmetrikusan elhelyezkedő, kereszttengelyről lógatott színes textilnégyszög volt. Bíborvörös színnel ellátott példánya egy egész sereget jelképezett. Csata előtt a harci készültség megjelenítésére, míg küzdelem közben jeladásra használták. A köztársaságkori római haderő legkisebb harcászati egységei a manipulus-ok, a későbbi hadseregreformok után pedig a cohors-ok is rendelkeztek ilyen zászlószerű hadijelvénnyel, melyet csapatjelvényként is használtak. Célja volt az adott katonai egység összetartozásának megjelenítése, az irányítás megkönnyítése, a csata közbeni tájékozódás elősegítése az adott csapat tagjai és irányítói számára. A vexillum a katonai egység szent tárgyai közé tartozott, melyet használaton kívül a külön őrséggel védett, aedes-nek nevezett, hadijelvények tárolására szolgáló (zászló)szentélyben őriztek. A római késő császárkorban a vexillumot felváltotta labarum, melyet Jézus Krisztus görög X (Chi) és P (Rho) betűkből álló monogramja díszített. A Római Birodalmat jórészt meghódító és a területén berendezkedő barbár királyságok is felhasználták, és a maguk képére alakították ezeket a zászlószerű jelvényeket, melyek a XII. századra érték el ma is ismert alakjukat. Ezek a francia banniére, a német banner és a magyar területen banerium szavakkal jelölt eszközök a modern zászlók legközelebbi rokonai. 

A szovjet hadizászlók

Már az orosz-ukrán háború 2014-es „első felvonásában” is megfigyelhetők voltak azok a zászlók, amelyeket a híradásokból és felvételekről 2022-ben láthattunk. Orosz részről a legnagyobb számban az egykori Szovjetunió hivatalos állami zászlója jelent meg. Ennek használata az 1990-es évektől megfigyelhető, hiszen már a csecsen háborúkban is megjelent az orosz haderő kötelékében. Érdekesség, hogy az orosz hadsereg hivatalos zászlója Jelcin elnöksége idején pedig a vörös zászló sarló és kalapács nélküli változata volt. Ennek az arany ötágú csillaggal ellátott verzióját egészen 2007-ig mint győzelmi hadizászlóként használták. Ezeken felül a fronton nagy számban látható az úgynevezett győzelmi zászló másolata is, melynek eredetijét 1945 május 1-én Berlinben a Reichstag épületére tűztek ki a szovjet katonák. A vörös vásznon látható felirat a következő; „150. puska, 2. osztályú Kutuzov-rend, Idritsa hadosztály, 79. lövészhadtest, 3. lövészhadsereg, 1. Belorusz front “. Ezek a jelképek legutóbb 2022 áprilisában, a május 9-i Győzelem napja elnevezésű évfordulóhoz közeledve kezdtek nagyobb számban megjelenni az Ukrajnában harcoló orosz és a szeparatista csapatoknál.

A Megváltó ikonképes zászlója

A szeparatista csoportoknál tűnt fel az egyik legrégebbi orosz zászló modern verziója, mely Jézus Krisztus egy ikonról másolt képmását tartalmazza vörös mezőben. Az ikon eredetije Novgorodból származik a XII. század második feléből, és akheiropoiétonként (nem emberi kéz által készítettként) tisztelik. Az ilyen képek keletkezésére a görögkeleti teológia csodaként tekint. Hasonló, a Megváltó arcképével ellátott zászlót használt a Moszkvai Nagyfejedelemség is a XIV. században, a hagyomány szerint Doni Dmitrij uralkodó ilyen jelképet hordozva kerekedett felül ellenségén a kulikovói csatában, mikor 1380-ban legyőzte az Arany Horda seregeit. Előképként említhetjük Rettegett Iván 1552-ben, a Kazanyi Kánság elleni győztes hadjáratban használt hadizászlaját, melynek másolatát Nagy Péter cár seregei is magukkal vittek az azovi hadjáratban és a svédek elleni háborúban. A jelképet a mostani háborúban is előszeretettel alkalmazzák az orosz oldalon az ortodox ünnepek közeledtével és azok idején. 

Baklanov halálfejes zászlója

Ugyancsak vallásos eredetű szöveggel ellátott az a fekete mezőben ezüst halálfejet ábrázoló zászló, mely Jakov Petrovics Baklanov személyéhez köthető. Az 1817 és 1854 közötti kaukázusi háborúban ő irányította a 17. Doni Kozák Ezredet. A legenda szerint egy alkalommal csomagot küldtek Baklanov számára, amelyben a következő felirattal ellátott zászló volt található: ,,Várom a holtak feltámadását és az örök életet. Ámen.”. A vásznat rúdra tűzte, és ettől fogva személyes jelképeként használta, majd 1909-ben ez vált a hivatalos ezredzászlóvá is. Első ránézésre rendkívül hasonlít a szerb csetnikek által használt zászlóra, melyen a „Királyért és hazáért, szabadság vagy halál!” felirat állt. Ez utóbbi a balkáni háborúk következtében került bele a szerb jelképek közé, orosz közvetítéssel.

Birodalmi zászló

1858-ból származik az első említése annak a három színből álló polgári zászlónak, amelyet horizontálisan felülről lefelé a fekete, sárga és fehér színekből állítottak össze. A színek a kétfejű sast ábrázoló államcímerből származnak. A fekete a sas testét, a sárga az arany címermezőt, míg a fehér a Moszkva város címerében található lovast és lovát jelképezte. Ezt a polgári zászlót az állampolgárok és a nem kormányzati szervek használhatják, míg az állami változat kifejezetten a főhatalom intézményei által használt jelkép. A legtöbb esetben a különbséget csupán az jelenti, hogy az állami zászló a polgári zászló hivatalos címerrel ellátott változata. A birodalmi zászlóban a fehér sáv a Habsburg-ház zászlajától való megkülönböztethetőséget segítette elő. Érdekesség, hogy ez a jelkép a saját korában nem volt népszerű, ezért 1863-tól bevezették a kereskedelmi hajózásból ismert polgári lobogót (a fehér, kék, piros trikolort) mint alternatív polgári zászlót, s együttes használatuk 1914-ig megmaradt. A birodalmi jelkép aztán a 2000-es évek elején megjelent Szentpétervár több történelmi épületén, aztán a monarchisták, illetve jobb- és szélsőjobboldali politikai csoportok is használni kezdték köztéri eseményeken. Ebből a politikai célú használatból szivárgott át a kelet-ukrajnai harctérre, ahol az említett politikai csoportok önkéntes tagjai a szeparatisták oldalán fogtak fegyvert 2014-ben. 

A Wagner-csoport zászlója

A katonai szolgáltatásokat nyújtó Wagner-csoport első alkalommal 2014-ben tűnt fel az ukrajnai harctéren, majd – az orosz külpolitikai és külgazdasági érdekekkel összhangban – a csoport alkalmazottjai afrikai és közel-keleti konfliktusövezetekben is megjelentek. A szervezet azonban tágabb katonai képességekkel is rendelkezik csakúgy, mint a nyugati országokban ismert PMC (Private Military Contractor) vállalatok (a köznyelvben: „zsoldoscégek”) többsége. A német zeneszerző nevét viselő vállalat létszámában egy kisebb ország haderejének felel meg, ukrán források 50 ezer főről beszélnek. A csoport hivatalos jelképe egy fekete mezőben található köralakban elhelyezett „CsVK Vagner” – „Vér, Becsület, Haza, Bátorság” feliratból, negyvenöt fokban elfordított vörös keresztalokból, két aranyszínű és egymást keresztező, egyenes kardból, valamint – a minta közepén – egy aranygyűrűre helyezett, szintén aranyszínű, domborított (az Oroszországi Föderáció Hőse kitüntetést mintául vevő), ötágú csillagból áll. Ez a hivatalos zászló 2023-ben került a híradásokba a kelet-ukrajnai Szoledár és Bahmut körüli súlyos harcok során, amikor a Wagner-csoport tagjai egy-egy fontosabb épület vagy központi helyen elhelyezkedő emlékműre kitűzött zászlóval jelölték harci eredményeiket. 

Csecsen alakulatok Kadirov-zászlói 

A Szovjetunió felbomlása után Oroszország és a tőle korábban elszakadni kívánó, jelentős olajtartalékokkal rendelkező – röviden Csecsenföldként ismert – észak-kaukázusi Csecsen Köztársaság konfliktusa két véres háborút követően zárult le. A második csecsen háború aktív szakaszában (1999-2000) az oroszok oldalán harcoló és győzedelmeskedő csecsen lojalisták a Kadirov család vezetésével kezdték meg az ország újjáépítését, és vettek részt az ellenzéki csoportok 2009-ig tartó gerillaháborújának leverésében is. 2008-ban az orosz-grúz háborúban a „vosztok” (kelet) nevű felderítő különítményben lojalista csecsen alakulatok sikerrel harcoltak az oroszok oldalán. A csecsenek feltűntek a 2014-es kelet-ukrajnai harcokban, a szír polgárháborúban, majd – ezer-ezerötszáz fős létszámban – a jelenlegi ukrajnai háborúban is. Jelenlétük Mariupol ostromának utolsó időszakában különösen jól dokumentált. Zászlajuk a Csecsen Köztársaságban 2004 óta használt hivatalos zászló – az ország egykori és jelenlegi vezetőinek – Akhmad Kadirov és fia, Ramzan Kadirov arcképével díszített változata. A vászon vagy selyem felső kétharmadát az Iszlám zöld színe uralja, az alsó harmadot a vérontásra emlékeztető vörös szín, míg a kettőt elválasztó vékony fehér (ezüst) sáv a Kaukázus hegyeit szimbolizálja. Egyenruhájukon együtt viselik az orosz és a csecsen jelképeket. 

A fentebb bemutatott szimbólumok mind a hagyományos zászlók alakjában, mind az egyenruhákon, katonai gyakorlóruházaton és kiegészítőkön viselt felvarrók formájában megfigyelhetők. Mivel az Oroszországi Föderáció haderejének hivatalosan kiadott és viselt jelvényei is álcázó színűek, kevésbé észrevehetők, az egyénileg választható, az egyszerűbb harctéri beazonosítást segítő felvarrók ezért még kedveltebbé váltak a katonák körében. A mindkét oldalon katonák által nem hivatalosan, mégis nagy számban viselt és egymáshoz hasonlító álcázó ruházat miatt a harcoló felek igyekeznek különböző színű ragasztószalaggal vagy vászonszalaggal jelölni a karjukon, sisakon vagy combon, hogy melyik oldalhoz tartoznak. Az oroszok a fehér és vörös színeket, míg az ukránok a nemzeti kék és sárga mellett a világoszöld színeket is használják. Az egyénileg készíthető, igen különböző felvarrók és tépőzáras jelvények akkor is sokat segítenek a katonák utólagos (harctéri halál esetén szükséges) azonosításában, ha a holttest felismerhetetlenné vált, és az azonosítócédula elveszett. 

A fenti jelképek egyvelege tehát kifejezi a hagyományos orosz birodalmi gondolkodást, ami jól követhető módon táplálkozik az orosz ortodox tradícióból, a cári és a szovjet nagyhatalmi szimbólumokból és a hadi dicsőséget, háborús áldozathozatalt mutató jelképekből. Ezek összetettségét fogalmazta meg Alexander Dugin a következő, orosz népre vonatkoztatott megállapításában; „Mi vagyunk a Birodalom, egyszerre örökösei a monarchiának és utódai a Szovjetuniónak”.