Az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) zászlója

A vörös és fekete színből álló zászló története 1929-ig nyúlik vissza, amikor Bécsben megalakult az Ukrán Nacionalisták Szervezete (OUN), melynek radikálisabb tagjait Sztyepan Bandera fogta össze. Az OUN a második Lengyel Köztársaság területén élő ukránok legnagyobb, több politikai csoportot is egybefogó ernyőszervezete volt. Akkoriban Lengyelország az egykori Osztrák-Magyar Monarchia Galícia elnevezésű területét, tehát a mai Nyugat-Ukrajnát és határvidékét is birtokolta. A Banderához hű „OUN-B” 1941 június 30-án a német csapatok által elfoglalt Lviv (egykori Lemberg) városában kikiáltotta a független ukrán államot. 1942 októberében az „OUN-B” megalakította az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) nevű félkatonai szervezetet, melynek célja az etnikai viszonyok erőszakos megváltoztatása volt a lengyel és a zsidó lakosság rovására. 1943-ban és 1944-ben tömegmészárlásokat követtek el, melyeknek 50-130 ezer főnyi lengyel esett áldozatául. A zászlajuk vörös színe az ukrán vért, a fekete az ukrán anyaföldet jelképezte. A front nyugatra húzódásával az UPA felkelői a szovjet hadsereg ellen partizántevékenységet folytattak, amely egészen 1953-ig tartott. Ennek során a szovjet hatóságok 153 ezer ukránt öltek meg, 134 ezer főt letartóztattak és 203 ezer főnyi UPA tagot és szimpatizánst (valamint családtagokat) kitelepítettek. A szervezet utódja nyugati emigrációban is folytatta szervezőmunkáját, miközben megőrizte politikai eszméit és hagyományos céljait. A Szovjetunió felbomlása után Ukrajna területén számos szélsőjobboldali politikai csoport fejezte ki azonosulási szándékát a múlttal azáltal, hogy jelképeit az OUN és az UPA hagyományait felhasználva alkotta meg. Ennek megfelelően vörös, fekete színek domináltak zászlóikban. 

UNA-UNSO jelképei, zászlói

Ide sorolhatjuk az UNA-UNSO (Ukrán Nemzeti Gyűlés – Ukrán Népi Önvédelem) nevű politikai alakulatot is, mely 1990 novemberében alakult, és egészen 2014-ig militáns viselkedése és háborús részvételei miatt jelentős tényező maradt az ukrán szélsőjobboldalon. A szervezet önkénteseket küldött az első és a második hegyi-karabahi, az ahbáziai és a transznyisztriai háborúba, a jugoszláv polgárháborúba és a csecsenföldi harcokba. 2014-től a szervezet politikai szárnya (UNA) a Jobb Szektor nevű politikai formációban folytatta munkáját, míg az UNSO militánsai inkább az orosz-ukrán háborús cselekményekben voltak aktívak, azonban 2014-től már mindkét szervezet önálló katonai egységgel rendelkezett. Az UNSO az 54. felderítő zászlóaljat szervezte meg önkénteseiből, amelyik a 30. Gépesített lövészdandár kötelékében harcolt. Ez a csoport 2015-től 131. önálló felderítő zászlóalj „UNSO” névvel folytatta katonai tevékenységét. Az UNA-UNSO közös jelképe egy vörös alapra helyezett mankós kereszt, melynek szárai T-alakban végződnek. A kereszt száraiban a szervezet nevének fehér színű, cirill írású betűi találhatók. Harctéri tevékenységei során a szervezet továbbra is használja a hagyományos zászlóit, de hivatalos katonai alakulatjelzése is tartalmazza a politikai szerveződésre utaló jelképét. 

A Jobb Szektor zászlója

A Dimitro Jarosh által 2013-ban megalakított, szélsőjobboldali, nacionalista csoportokat összefogó ernyőszervezet a 2014-es Jevromajdan tüntetéssorozat és forradalmi megmozdulások következtében vált híressé. 2014. március 22-én a szervezet párttá alakult, Jarosh pedig az egyéni választókerületét megnyerve mandátumot szerzett az ukrán törvényhozásban, a Radában. A 2014-es donyecki harcokban a párt önkéntesei az Ukrán Önkéntes Hadtest nevű önálló alakulatban küzdöttek. A párt zászlója szintén vörös és fekete színből áll, melyben fehér, cirill betűkkel a Jobb Szektor felirat és a nemzeti jelkép, a háromágú szigony („trizub”) karddal módosított változata látható, mely jelkép eredete az „OUN-M”-ig (Andrij Melnyik szervezetéig) vezethető vissza. A párt tagjaiból és szimpatizánsaiból szervezett katonai alakulat jelképe szintén fekete és vörös alapszínt alkalmaz, azonban a „trizub” helyett két, markolattal egymás felé fordított fehér (néha vörös) színű AK gépkarabély és a köztük elhelyezett kard utal a párt eredeti szimbólumára. A fekete pajzsalakban az Ukrán Önkéntes Hadtest felirat, míg fölötte elnyújtott vörös sávban, fekete betűkkel a Jobb Szektor felirat olvasható. A 2022. februári háborús cselekmények miatt a jelentős számú önkéntesből álló alakulat egy részét az ukrán haderő struktúrájába illesztették Különleges Műveleti Szolgálat (SSO) 7. Központi Önkéntes Hadtest néven. 2022 novemberében és decemberében a korábbi integrációból kimaradt állomány tagjaiból megszervezték az ukrán 67. gépesített lövészdandárt, melynek jelvénye erősen emlékeztet az elődalakulat címerének mintájára. A kalasnyikov helyett azonban nyugati eredetű fegyverek, kard helyett pedig harci tőr szerepel az alakulat pajzsot formáló jelképében, melyet továbbra is fekete-vörös színű zászlóra illesztve használnak. 

Az „Azov alakulat” zászlója és címerei

Az „Azov zászlóaljat” 2014 májusában alapították szélsőjobboldali irányultságú önkéntesek Andrij Bileckij vezetésével az Azovi-tenger partján fekvő Mariupolban. Válaszul a Donyecki-medencében kitört szeparatista fegyveres felkelésre, a zászlóalj aktívan részt vett a tengerparti városban és a környékén vívott harcokban. Az egység hivatalosan 2014 novemberében került át az Ukrán Nemzeti Gárda szervezetébe, ahol Különleges Műveleti Különítmény „Azov” néven, Azov ezred elnevezést is használva folytatta tevékenységét. A 2022-es háborúban Mariupol városát védték egészen május 20-ig. A harcokban az ezred jelentős része megsemmisült, körülbelül 800 fő megadta magát és orosz hadifogságba került. Ezek után újjászervezték, hivatalos források alapján dandárrá alakították, és a Támadó Gárda elnevezésű, az Ukrán Belügyminisztérium által vezetett magasabbegységhez csatolták az alakulatot. Ez a magasabbegység az Ukrán Határőrség, a Rendőrség és a Nemzeti Gárda katonai feladatokra felkészített alakulatait foglalja magában. 

Az alakulat által használt jelkép központi motívumát egy olyan címer adja, amelyben egy „farkashorog” elnevezésű, német nyelvterületen előforduló heraldikai elem látható. Ezt a náci Németországban is használták, a Waffen-SS egyik hadosztályjelvényeként volt talán a legismertebb az alkalmazása. Ezt a farkashorgot tükrözött formában használta az Azov, mely a „Szociál-Nemzeti Gyűlés” nevű, 2008-as alapítású, ultranacionalista politikai szervezet emblémája is volt. Ez később a 2013-tól a Jobb Szektor mint ernyőszervezetben található Ukrajna Patriótái nevű politikai csoport részeként működött. A címer további díszítő eleme az úgynevezett „fekete nap” nevű szimbólum, mely tizenkét darab Sig-rúnát egyesít egy köralakban. Ezt a jelképet eredetileg a németországi Wewelsburgban, a Heinrich Himmler által újjáépített várban, a „Tábornokok termének” padlóján találhatjuk, onnan terjedt el, és a főbb nemzetiszocialista jelképek nyilvános használatának folyamatos és szigorodó tiltásával az 1990-es évektől vált népszerűvé a szélsőjobboldal, náci eszmékkel szimpatizálók körében. A címer arany mezőjében láthatunk továbbá egy kettős kék hullámot, melynek az alján egy fehér trizub helyezkedik el. Mindezt egy hagyományos ukrán zászlóra illesztve jelenítették meg. Hivatalosan az alakulat 2015 tavaszától nem használta tovább a jelképet, helyette egy aranyszínű, kékkel határolt ötszögű pajzsalakot választott, melyben tükrözött és 45 fokkal elforgatott, kék farkashorog található, kék cirillbetűs AZOV felirattal kiegészítve. Ennek a címernek azonos mintával zászlót is szerkesztettek. A szervezet szimpatizánsai a korábbi zászlót mégis több dokumentált esetben közszemlére tették Ukrajnában és külföldön egyaránt. Magyarországon a 2022-es Bornemissza Kupa elnevezésű ökölvívó gálán, az éremosztó ceremónia közben egy ukrán sportoló hölgy emelte fel a jelképet, melyet a magyar rendezőség eltetetett vele. 

Az Azov ezred további alakulatokat is szervezni kezdett, melyek közül a 3. Különálló Rohamezred lett a legjelentősebb. Ezt 2022. február 24. után a kijevi területvédelmi erőkből jelentkező önkéntesekből szervezték meg, akkor még zászlóalj besorolással. Ezt az alakulatot 2023. január 3-án ezreddé alakították, és hivatalosan az Ukrán Fegyveres Erők Szárazföldi Parancsnokságának alárendeltségébe rendelték. Jelképük a 2015ű. után használt Azov címeralak színekben fordított verziója, a farkashorogból pedig három sáv maradt, az ezred hadrendi számára utalva. 

Orosz Önkéntes Hadtest zászlói

Szintén az Azov zászlóaljhoz kötődik az Orosz Önkéntes Hadtest megszervezése, melyet a korábban az Azovban szolgáló orosz nemzetiségű szélsőjobboldaliak és náci ideológiával szimpatizálók alakítottak meg Denisz Kapusztyin vezetésével 2022 augusztusában. Ez az alakulat 2023 tavaszán több orosz-ukrán határmenti felderítő és zavarkeltő akcióban vállalt szerepet Belgorod tartomány területén. Jelképük a pajzsba illesztett életrúna és középkori egyenes kard összeillesztéséből született, fehér mintával ellátott címer, melyet sötétkét zászlón használnak. Saját meghatározásuk szerint ezt a jelképet a modern orosz nacionalizmus szimbólumaként alkalmazzák. Hasonló jelvény volt az egykoron jórészt fiatalokat magába tömörítő nacionalista szervezet, a Fehér Idea szimbóluma is, amit 1934-ben alapított Viktor Larionov, aki az orosz Fehér Hadseregben szolgált Vrangel tábornok alatt. Ez a militáns csoport 1939-ben a Téli háború idején a finn határon átkelve Leningrád térségében hajtott végre szabotázsműveleteket a szovjetek ellen. Hasonló mintát követ az Orosz Önkéntes Hadtest is, amely az ukrán-orosz határ térségében tevékenykedik. Tehát nemcsak jelvényeiben, de ideológiájában és katonai tevékenységében is megjelenik a múlt példája az orosz önkénteseknél. 

Az előbbi szervezet együttműködik az átállt vagy fogságba esett oroszokból szervezett Oroszország Szabadsága Légió nevű alakulattal, mely fehér-kék-fehér színű, alternatív orosz zászlót használ jelképként, melyet első alkalommal 2022. február 28-án lobogtattak Putyin- és háborúellenes tüntetők. 

Belarusz önkéntesek – Kastuś Kalinoŭski Ezred zászlója

A 2014-es donyecki harcokban már megjelentek belaruszok az ukrán Jobb Szektor által szervezett önkéntes katonák közt, ahol Belarusz Taktikai Csoport néven több ütközetben is részt vettek. Soraikban leginkább emigráns, rendszerellenes ellenzékiek és szélsőjobboldaliak harcoltak. A 2022-es orosz támadás következtében az alakulat zászlóaljként harcolt tovább, s felvette Kastuś Kalinoŭski nevét, aki a 19. században az Orosz Birodalom ellen vezetett forradalmat és lengyel-belarusz népfelkelést. Májusban a zászlóaljból ezredet szerveztek, állománya mintegy 1500 főt számlál. Toborzó honlapjukon a részvételt az ukrajnai harcokban Belarusz felszabadításának előzményeként kezelik. Zászlójuk a fehérorosz ellenzékiek által is használt fehér-vörös-fehér sávokból áll, melyet 1918-ban tettek a Belarusz Népköztársaság hivatalos jelképévé, majd 1919–20-ban katonai alkalmazása is megtörtént a lengyel és a litván hadseregben harcoló fehérorosz alakulatok soraiban. A második világháborúban a megszálló német csapatokkal együttműködő fehéroroszok használták a jelképet, míg a Szovjetunió felbomlása után ez lett Belarusz első hivatalos zászlaja, melyet 1995-ig, Lukasenko hatalomra kerüléséig használtak. A zászlóban címert is elhelyeztek, melyben az egykori Pahónia heraldikai öröksége jelenik meg, amely 1991 és 1995 között Belarusz hivatalos állami jelképe is volt. Ezt egy ukrán és vörös-fehér-vörös belarusz lobogó díszíti egy kard és egy kiegyenesített kasza mellett, litván nyelvű Kalinoŭski Ezred felirattal és az 1863-as  és 2022-es évszámokkal kiegészítve. A katonai alakulat tartalékos zászlóalját az ezred májusi nyilatkozata alapján az Európai Unió területén részesítik kiképzésben. Az EU a 2022/2956(RSP) számú határozatának 10. pontjában rögzítette a katonai alakulat támogatását. 

A fentiekben bemutatott jelképek a hivatalos ukrán állami zászló mellett természetesen kisebb arányban mutatkoznak meg a harctereken, azonban jelzik azokat az ideológiai és történelmi hagyományokból táplálkozó elkötelezettségeket, amelyek motiválják az önkénteseket a politikai alapokon szerveződő alakulatokhoz csatlakozásra. Mindez elválaszthatatlanul összefonódik az első világháború után éledő, majd a német megszállás ideje alatt felerősödő és magát megszervező ukrán nemzeti függetlenségi mozgalom tevékenységével. Ennek jelentős tényezője – az ukrán nacionalizmus mellett – a történelmi oroszellenesség és az antikommunizmus, mely a Szovjetunió és annak geopolitikai örököse, Oroszország birodalomépítő törekvései ellen jelent meghatározó toborzóerőt. Ez elmondható a Szentpétervár és a Don-menti Rosztov képzeletbeli vonaltól nyugatra eső posztszovjet államok többségéről, ahol a modern nemzeti önrendelkezés mindig Moszkva és az aktuális nyugati ellenfél közötti hatalmi viszonyrendszer pillanatnyi állásától függött. Ennek megfelelően Moszkva ellenfelei a múlt század első felére jellemző, többségében szélsőjobboldali politikai jelképrendszert használják, ami kifejezi a történelmi szembenállás korszakainak szélsőséges valóságát, melynek két véglete megjelenik a harctereken alkalmazott, nem hivatalos zászlók múltat idéző jelképvilágában.