Magyarországra sokszor tekintünk Európa védőbástyájaként, azonban hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az illegális bevándorlástól több ország is védelmezi Európát. Példának okán nemcsak a balkáni migrációs útvonal azon államait említhetjük meg, mint Görögország vagy Horvátország, hanem Lengyelországot és a balti államokat is, amelyeknek a szerepe 2021-ben, a Lukasenka által  mesterségesen generált hibrid hadviselésből kifolyólag felértékelődött. Emellett Spanyolország szerepe sem elhanyagolható, amelyet joggal nevezhetünk Európa bástyájának, és azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a déli állam a reconquista (1492) óta a keresztény kultúrkör védelmezője volt.

Viszont ahhoz, hogy megértsük Spanyolország migrációs politikáját, meg kell ismernünk pár alapfogalmat és tényezőt a migrációval kapcsolatban. Első körben tisztáznunk kell azon migrációs útvonalakat, amelyeken Marokkó és Spanyolország is fekszik. Az egyik a nyugat-mediterrán, amelynek fő célpontja a Marokkó által körülölelt spanyol fennhatóság alá tartozó Ceuta és Melilla exklávék, a másik pedig a nyugat-afrikai útvonal, melynek célja a Kanári-szigetek. Ez utóbbi a 2006-os Cayuco-válság során kapott nagyobb nyilvánosságot, mikor az embercsempészek felvásárolták a túlhalászat miatt megüresedett hajókat és azokat használták illegális tevékenységük során. Ezenkívül megemlíthető még az atlanti-óceáni útvonal, ami a partvonal mentén húzódik, illetve a nyugat-mediterránból levált Baleár-szigetek felé irányuló tengeri útvonal.

Mindezeken túl célszerű tisztázni a migráció „push” és „pull” tényezőit. A „pull” tényezők olyan előnyök, amelyek a bevándorlókat a célországba csábítják. Spanyolország szempontjából például ilyen lehet a relatív jólét, a stabil gazdasági helyzet, a fogyó vagy stagnáló népességből eredő munkaerőhiány, vagy az Európai Unió által biztosított szabad mozgás. Sőt az ibero-amerikai államok esetén még a kulturális és nyelvi hasonlóságok is ide tartoznak. A „push” tényezők ezzel szemben olyan történéseket vagy tulajdonságokat takarnak, amelyek a kibocsátó országokból való elindulást ösztönzik. Példának okán ilyen lehet a politikai instabilitás, a magas munkanélküliség, az infláció, az élelmiszerár-növekedés, a háborúk, vagy éppen a különböző társadalmi vagy vallási üldöztetés.

Az alapfogalmakhoz hozzátartozik még a „tranzitország” elnevezés is, ahol jellemzően kevesebb időt töltenek el a migránsok és menekültek, és azon keresztül tulajdonképpen csak minél gyorsabban át akarnak haladni, illetve a „célország”, ahova a bevándorló személy el akar jutni és ott tartósan letelepedni. Ezek a kategóriák általában egy országra együttesen is értelmezhetők, például Marokkó egyszerre lehet kibocsátó-, tranzit- és célország is.

Ami a spanyol helyzetet illeti, demográfia szempontjából az ország hasonló tendenciákat mutat, mint a nyugat-európai államok, azaz népessége a bevándorlás nélkül jelentősen csökkenne. 2019-ben például 57 146 fős természetes népességfogyást ellensúlyozott a 451 391 fős migrációs többlet. Emellett fontos tudni, hogy állampolgárságot könnyített eljárásban kérhetnek a volt gyarmatok országaiban élők, azaz a portugálok, a brazilok és a szefárd (korábbi spanyol területekről elüldözött) zsidók. Továbbá fontos említést tenni az ún. demokratikus emlékezetről szóló törvényről, ami a sajtóban csak Ley de Nietos(unokatörvény) néven híresült el. Ennek értelmében állampolgárságot kaphat az a személy, aki Spanyolországon kívül született; akinek egyenes ági felmenője spanyol állampolgár volt; aki Spanyolországon kívül született, de egyenes ági felmenője a száműzetés miatt elvesztette állampolgárságát, vagy lemondott arról; aki Spanyolországon kívül született olyan spanyol édesanyától, aki elvesztette spanyol állampolgárságát, mert külföldi állampolgárhoz ment férjhez az 1978-as alkotmány hatályba lépését megelőzően; akinek apja vagy anyja a történelmi emlékezetről szóló 2007. évi 52. törvény értelmében spanyol állampolgárságot szerzett. Érdemes megemlíteni, hogy a Migrációkutató Intézet 2023-as kutatóútja során a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) madridi irodájának munkatársa a törvényt a latin-amerikaiak számára kínálkozó lehetőségként, a legális migráció egy sajátos formájaként jellemezte. Az, hogy ez mit fog okozni a bevándorlás terén, csak 2024 első felére fog kiderülni.

Feltehetjük a kérdést, mennyien érkeznek a volt gyarmatokról legális úton? A Nemzeti Statisztikai Hivatal (Instituto Nacional de Estadística) 2022-es adatai szerint összesen 3 357 55 volt azoknak a gyarmatokról származóknak a száma (beleértve Egyenlítői-Guineát is), akik spanyol állampolgársággal rendelkeznek. Európában hajlamosak vagyunk csak afrikai, közel-keleti vagy ukrajnai emberekre gondolni, ha migránsokról és menekültekről beszélünk, azonban Spanyolország esetén nem mehetünk el szó nélkül a dél-, közép- és észak-amerikai menedékkérők mellett, ugyanis a spanyol belügyminisztérium adatai szerint 118 842 fő jelentkezett védelemért Spanyolországban. A legtöbb kérelmet Venezuelából (45 748), Kolumbiából (36 012), Peruból (8 937), Marokkóból (3 905) és Hondurasból (3 017) adták be. Egyébként ezeknek a kérelmeknek a nagy része elutasításra kerül.

Ami pedig Marokkót illeti, az afrikai ország a már korábban említett két város, Ceuta és Melilla miatt közvetlenül határos Spanyolországgal, de vízi határa mind az öreg kontinensen lévő, mind a kanári-szigeteki spanyol területek mellett helyezkedik el. Spanyolország már 1993-ban kezdett neki a határkerítés felhúzásának Ceutában. Kezdetben ez a kerítés 2,5 méter magas volt és 8.4 kilométer hosszan húzódott. E kerítés végül nem bizonyult hatékonynak, ezért két évre rá megerősítették és három éter magasra emelték, viszont 2005-ben márs hat méterre kellett magasítani. Építése óta több szervezett ostrom áldozatául esett, ahol általában 300-400 fő próbált átkelni egyszerre Afrikából az Európai Unióba. 

Ceutában egyébként a fegyveres erők egy külön csoportját is létrehozták COMGECEU rövidítéssel. A nemrég, 2022. június 2-án a melillai határon történt tragédia során 2000, többnyire szudáni migráns gyalog indult el a Nador melletti Aznouden erdőből Melilla felé. Mindkét nemzet biztonsági erői megkezdték a tömeg szétoszlatását, de ez két órán át tartó erőszakos harcba torkollott. A terület gyorsan túlzsúfolttá vált, ami miatt a migránsok egymást taposták meg, és tömegverekedések is kialakultak. Összesen 23 bevándorló vesztette életét. Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy az incidens egy „jól szervezett, erőszakos támadás” volt szervezett bűnözői csoportok részéről, és köszönetet mondott a spanyol és marokkói biztonsági erőknek a helytállásukért. Az eset több reakciót is kiváltott, a BBC próbálta meg kinyomozni a történteket, de az ellenzék vezetője, Feijóo is bírálta a miniszterelnököt az eset átláthatatlansága miatt. 

A teljes igazság talán sosem fog kiderülni, azonban mielőtt bármelyik felet is megvádolnánk, tekintsük át Marokkó migrációs politikáját. Marokkó az évek alatt több emberi jogi és migrációhoz köthető egyezményt ratifikált, azonban a különböző szervezetk többször hívták fel a figyelmet arra, hogy ezeket nem minden esetben tartották be. Ami lényeges, hogy 2022-ben az Európai Bizottság és Marokkó megerősítette partnerségét az irreguláris migráció és embercsempészet elleni harc terén. Megállapodtak abban, hogy folytatják szövetségüket annak érdekében, hogy közösen lépjenek fel az embercsempész-hálózatok és különösen azon bűnszervezetek ellen, amelyek erőszakos módszereket alkalmaznak. Ezenkívül mindkét fél kifejezte sajnálatát a 2022. június 24-én történt melillai tragédia miatt is. Fontos megemlíteni, Spanyolország több afrikai országgal is megállapodásokat kezdeményezett, amelyek megkönnyítik számára az irreguláris bevándorlók visszaküldését.

Bár vannak hiányosságok, Spanyolországról elmondható, hogy a többi mediterrán állammal szemben sikeresebben védi meg a határait, akár a fizikai határvédelemről, akár az afrikai országokkal való nemzetközi egyezmények megkötéséről legyen szó. Továbbá azt se felejtsük el, hogy 2023. július 1-je óta az ibériai állam látja el az EU soros elnökségét, így év végéig jelentős szerepe van az európai migrációs politika alakításában. Ilyen például a migrációs paktum tárgyalása, amire a kormány mindenképpen az elnökség betöltése alatt kíván pontot tenni, hogy azt a belga elnökség alatt már elfogadásra kerüljön. Ebben akadályt jelenthet a választások után kialakult kormányválság, de az említett cél eléréséről Sánchez kormánya várhatóan nem fog lemondani, csak hogy még egy sikert könyvelhessen el leköszönése előtt.