Jemen. Egy arabok lakta állam, az Arab-félsziget délnyugati részén. Egy sivatagos, hegyekkel szabdalt ország; mely északról határos Szaúd-Arábiával, míg keleti szomszédja Omán. Jemen a világ egyik legszegényebb országa, köszönhetően egy, évtizeden át tartó, napjainkig elhúzódó polgárháborúnak, amely azt politikai, egészségügyi, gazdasági káoszba sodorta. De, hogyan is került ide Jemen, és, hogyan néz ki jelenleg a konfliktus?

Fontos, kiemelni Jemen vallási, etnikai megosztottságát. Az ország északi részét lakják a húszik, akik a siíta irányzatot követik; míg a kormány és az ország többsége a szunnitának vallja magát. Már 2004-ben is fegyveres konfliktus alakult ki a fent említett két irányzat között; amit még valamennyire képes volt kontrollálni az állam. Továbbá, az ország több szeparatista mozgalommal is dacol; az előbb említett húszikkal, és Dél-Jemennel, akik az ország északi részétől kívánnak függetlenedni.

Az sem segített a helyzeten, hogy az akkori elnök, Ali Abdullah Száleh; autokrata alkotmánymódosítást kívánt véghezvinni, amely által ő és fia halálukig maradhatnának az elnöki székben, amit már akkor, is több mint 10 éven át betöltött. Ám ekkor robbant ki az Arab Tavasz is, amely az arab világ jó részén tovább is gyűrűzött; ezen államokhoz tartozott Jemen is. A tüntetők a diktatórikus elnök lemondását követelték, a korrupció felszámolását, a politikusok felelősségre vonását, valamint munkahelyeket akartak. Több tízezer tüntető ment ki az utcákra jobb életkörülményekért; noha nem volt céljuk egy Tunéziához hasonló forradalom létrehozása, hanem sokkal inkább csak reformokat akartak véghezvitetni. Ennek ellenére, fegyveres, halálos összecsapások történtek, mind az ország fővárosában Szadaában és délen Ádenben. Az elnök menesztette az egész kormányt, mire Ali Mohszen al-Ahmar, az egyik páncélos hadosztály parancsnoka televíziós beszédben közölte, hogy átáll a tüntetők oldalára.

Ekkor az elnök polgárháborúval fenyegetett, ami sajnos be is következett. A Hasid párt az ellenzék oldalára állt, ahol a tábornok is volt, amire válaszként az elnök ellenük fegyveres műveletet indított. A felkelők megostromolták Szadaát, amiben az elnök maga is megsebesült és Szaúd-Arábia, majd az Egyesült Államokba menekült, a hatalmát pedig az alelnök vette át, Abbed Rabbo Manszúr Hádi.

2014-ben, már az új elnök ideje alatt a húszik egy tüntetés hullámot rendeztek a fővárosban az üzemanyagárak megugrása miatt. A tüntetések alatt a húszik megostromolták a fővárost, így onnan az elnök menekülésre kényszerült, és a főváros a déli Áden lett. A polgárháború ezután teljesedett ki, amely során több nem kívánatos mozgalom, fél is beszállt a „játszmába.” Ide tartozik többek között az Al-Kaida is, amely egy közismert terrorszervezet, amelyhez köthető 911 is.

Jemenben a politikai instabilitásra nem csak a helyi erők figyeltek fel, hanem abban a térség lokális nagyhatalmai is részt kívántak venni, és ezáltal befolyásukat növelni. A Hádi vezette politikai bázist támogatja a Szaúd-Arábia vezette csoport; amelynek többek között tagja Egyiptom, Jordánia, Szudán és Bahrein. Ennek az alappillére, hogy a felek a szunnita irányzathoz tartoznak. A másik oldalt pedig Irán támogatja nem meglepően, hiszen Irán az egyetlen arab állam, ahol a népesség döntő része az iszlám kisebb ágához tartozik, mint ahogyan a húszik is oda sorolandók. 

Fokozza a problémát Jemen stratégiai elhelyezkedése; hiszen innen a Vörös-tengerre vezető útvonalakat lehet megfigyelni; felügyelni; közvetve pedig a Szuezi-csatorna biztonságára is kihatással van. Merthogy a Vörös-tengert érintve halad át a csatornán a globális kereskedelem jórésze a tankerek által.

A világ jelenleg vezető nagyhatalma az Amerikai Egyesült Államok is érdekelt a konfliktusban, noha nyíltan csak Jemenben lévő Al-Kaida alakulatok, rejtekhelyek megsemmisítését vállalták fel nyíltan. Noha a húszi felkelők szerint, az amerikai légierő nem csak a terrorista sejteket bombázza, hanem tervezett mészárlásokat hajtottak végre a civil lakosságon - a saját elmondásaik szerint. Ha jobban belegondolunk, nem egy ördögtől való gondolat. Hiszen a húszi felkelőket Irán támogatja, amelyek esetleges győzelmével az Ádeni-öböl egy részében biztosan iráni befolyás lenne; ami az USA érdekével teljesen ellentétes. Nekik, a legmegfelelőbb a szaúdiak által támogatott politikai elit győzelme lenne.

De miért is húzódhatott el így ez a konfliktus? Több válasz is van erre a kérdésre. A nyugati világ látó köréből igen távol esik, és a jemeni konfliktust a nyugati országok jórésze nem is támogatta fegyverekkel, mert úgy gondolták ezáltal hamarabb véget érhet a háború. Ami talán igaz is lehetne, ha a harcoló feleket a térségbeli államok nem támogatták volna; erre példa az iráni drónok, amiket az ukrán háború által ismert meg a világ, noha már évekkel azelőtt élesbe kipróbálták Jemenben. Továbbá, noha Szaúd-Arábia fegyverekkel, katonákkal is beszállt a háborúba a húszik ellen, de visszább kellett fognia magát miután több dokumentum, fénykép hír jutott ki a médiában, amikor a szaúdi katonák százával gyilkolták a civileket, menekülteket Jemenben.

Az évtizedeken átnyúló folyamatos küzdelem, vérontás meghozta a nem kívánatos gyümölcsét: az ország lakosságának jó része napról- napra él, vagy a létminimum alatt (milliókról beszélünk), ezrével halnak éhen az emberek, többek közt gyerekek százai. A segélyek gyakran nem jutnak el a megfelelő helyekre, hiszen a kikötőkért hatalmas küzdelmek vannak, továbbá a korrupció és a feketepiac miatt az élelmiszerek árai az egekbe vannak. Ezt most az ukrán, orosz gabona transzport kérdése is fokozza, ami még kétségesebbé teszi a megfelelő segélyszállítmányok eljuttatását az országba. Erre rájön még, hogy a pusztítás kórházakat, és az egészségügyet sem kímélte, amelynek következtében az éhenhalás mellett több betegséggel is meg kell majd küzdeniük a jemeni lakosságnak.

Látható-e a konfliktus vége? Ha optimistán állunk hozzá, akár gondolhatjuk is ezt, hiszen a húszi vezetők Rijáddal öt napos tárgyaláson vannak túl, ománi szervezés alatt most 2023 szeptemberében, valamint Kína közbenjárásával is találkozott Irán és Szaúd-Arábia. Ezek tárgyalások a húszik birtokolta kikötők feletti ellenőrzésről és a Szadaa-i légikikötő újbóli megnyitásáról szóltak. Realistább hozzáállással, már kevésbé jelentheti ez a tárgyalás egyből a háború végét, hiszen rengeteg fegyverszünetet, tárgyalást hoztak a felek, amelyek eddig sorra meg is hiúsultak. Még ha sikerrel is járnának, akkor is az országnak hatalmas problémákkal kellene megküzdenie, amelyeket nemzetközi segítség nélkül nem valószínű, hogy meg tudnak majd oldani.