A közösség egy része a mielőbbi központi szigorú szabályozást sürgeti, a másik oldalon megszólalnak a digitalizáció és az infokommunikációs technológia feltétlen támogatói. Mindeközben az UNESCO a teljes tiltást javasolja, valamint nemrég megjelent jelentésében az emberközpontú oktatásra helyezi a hangsúlyt az eszközhasználattal szemben.

Nemzetközi kitekintés: vegyes kép

Legutóbb Angliában fogadták el azt a törvényt, amely 2023. október 1-től tiltja a mobiltelefonok használatát az iskolákban. A Konzervatív Párt bejelentése értelmében nemcsak a tanórákon, hanem szünetekben is tilos a diákok számára ezen eszközök használata, a szabályok betartatásának módját azonban az iskolákra bízzák. Felmérések szerint az Egyesült Királyságban 2007-re az iskolák 50%-a saját hatáskörben már bevezette ezt a szabályt, 2012-re pedig 98 százalékuk. A London School of Economics 2015-ös tanulmánya szerint az angol diákok teljesítménye javult azokban az iskolákban, ahol a tiltás bevezetésre került. A kutatásban résztvevők a telefont használó kontrollcsoporthoz viszonyítva a teszteken átlagosan 6,4%-kal jobb eredményeket értek el, de az is látszik, hogy a gyengébben teljesítő gyerekekre nagyobb gyakorolt hatást a telefonok kivezetése: az ő eredményeik 14%-kal javultak. 

A szigorító rendelkezés globálisan sem új keletű, számos más országban, például Franciaországban, Belgiumban, Kínában és Malajziában is tilos a mobiltelefonok iskolai használata. Ugyanakkor számos országban egyelőre megengedőbbek maradtak ezen a téren. 

Mi a helyzet Magyarországon?

Magyarországon központi törvényi szabályozás jelenleg nincs érvényben a mobiltelefonhasználatról, az iskolák saját házirendjükben döntenek ennek kezeléséről. A legtöbb intézményben bevett szokás, hogy a telefonokat kikapcsoltatják, vagy a tanórák elején a pedagógus összegyűjti őket. 

Az iskolai telefonhasználat a közvéleményt is folyamatosan foglalkoztató téma, a szülőknek, a diákoknak és a pedagógusoknak is megvan a határozott álláspontjuk a témában, valahányszor ezzel kapcsolatos hírek érkeznek hazánkba. Magyarországon az iskolás korú gyermekek (7-16 évesek) 82%-a használ mobiltelefont, és míg az alsó tagozatos diákoknál ez az arány alacsonyabb, 13 éves kortól több mint 97 százalékuk használja az eszközt, derül ki az Nemzeti Média és Hírközlési Tanács (NMHH) 2020-as kutatásából. A felmérésből az is megtudható, hogy 9 éves kortól már minden második gyereknek saját mobilja van, a 15-16 évesek körében pedig 96%-os ez az arány.

Az oktatásügy és a kormány elkötelezetten tartja a lépést a digitális fejlődéssel, melyet bizonyít a tanárképzésbe beépített módszertan az infokommunikációs eszközök használatáról, valamint a folyamatos infrastruktúra-fejlesztés. A Nemzeti Köznevelési Portál is azzal a céllal jött létre, hogy digitális tankönyvekkel, feladattárral és médiatárral érdekesebbé és vonzóbbá tegye a tananyagot, interaktív és személyre szabott feladatokat lehessen készíteni, mely a differenciálást is támogatja, valamint elősegítse az otthoni tanulást. Azonban a fókusz valamennyi technológia esetében a tanári és a felügyelt alkalmazáson van, nem az egyéni mobiltelefonhasználaton.

Friss UNESCO ajánlás: a tanár-diák kapcsolat a lényeg

Az UNESCO 2023-as Global Education Monitoring Report-ja a mobiltelefonok használatának tiltását javasolja az osztálytermekben. A jelentés figyelmeztet az okostelefonok túlzott használatának hátrányaira, kifejezetten a tanári felügyelet nélküli alkalmazása során. A telefonok kitiltására vonatkozó felhívásuk egyértelmű üzenete, hogy a digitális technológiát, ideértve a mesterséges intelligenciát is, mindig az oktatás „emberközpontú látásmódjának” kell alárendelni, és soha nem szabad a tanárokkal való személyes kapcsolatot technológiával helyettesíteni.

Ezt a filozófiát a Mathias Corvinus Collegium is sajátjának tekinti, és amellett, hogy a digitális technológiák adta előnyöket implementálja saját képzései fejlesztésébe, a tudatos használatra hívja fel a figyelmet és megőrzi a mester-tanítvány kapcsolat értékét. Ahogy a múlt hónapban lezajlott EdTech Summit Hungary Konferencián elhangzott az MCC Tanuláskutató Intézetének képviselőitől, a hagyományos munkaformák, az emberek közötti interakció, a pedagógusok nevelő munkája, a közösség ereje nem helyettesíthető digitális eszközökkel. Az MCC pedagógiai hitvallása, hogy valamennyi technológiai innováció és digitális eszköz segítse az oktatói-nevelői munkát, de ne átvegye annak szerepét. 

Ez egybecseng Manos Antoninis, a jelentés vezetőjének állításával. Szerinte meg kell tanulnunk és meg is kell tanítanunk a diákoknak azt, hogy a technológia hogyan támogatja az oktatást és a tanulást anélkül, hogy az emberi kapcsolatokat kiváltaná. Hozzáteszi, hogy nemcsak arra kell megtanítanunk a fiatalokat, hogy hogyan éljenek a technológiával együtt, hanem arra is, hogy hogyan éljenek nélküle, és hogy az információtömegből mi szükséges számukra, és mit kell kiszűrniük. Az oktatásnak elsődlegesen továbbra is az emberi interakcióra és nem a technológiára kell összpontosítania – mondja az UNESCO.

A digitális eszközök implementálása a tanórákon számos előnnyel jár, és mivel ezek a mindennapi élet részét képezik, nem tehetjük meg, hogy az iskolákban nem készítjük fel a diákokat ezek megfelelő használatára. Azonban, ahogy Audrey Azoulay, az UNESCO főigazgatója fogalmaz: „A technológiák használata a tanulási élmények fokozása és a diákok és tanárok jóléte érdekében kell, hogy történjen, nem az ő kárukra.” A mobiltelefon-használat pedig – ahogy a kutatások bizonyítják – inkább zavaró tényező, mivel ellenőrizhetetlen, hogy mire használják azokat a tanórák során a diákok. Olyan technológiákat kell előnyben részesíteni, amelyek elősegítik a közös tanulást és a kooperációt, élményszerűbbé és játékosabbá teszik a tananyagot, segítik a felzárkóztatást, a tehetséggondozást, a differenciálást és a tanári adminisztrációt.