Miért is fontos ez? Bibó István szerint - aki XX. század egyik legkiemelkedőbb politikai gondolkodója volt - még nem volt olyan társadalom, ahol kultúrát, vagy társadalmi szervezetet értelmiségi közösség nélkül létrehoztak volna. A kezdeményezések vezetése az értelmiség, vagy egyfajta szellemi elit feladata. Bibó megállapítását a roma közösségek helyzetére alkalmazva: addig nem várható társadalmi szintű felzárkózás a roma közösségek életében, amíg roma értelmiségi közösségek nem lesznek képesek változtatni a jelenlegi helyzeten összefogva a többségi társadalommal. Azonban ehhez jelenleg a többségi társadalom segítségére és támogatására van szüksége a tehetséges roma diákoknak és hallgatóknak. A roma fiatalok diplomához jutását és társadalmi aktivitását segítő kezdeményezéseknek óriási szerepe van a roma értelmiségi réteg kialakításában, hiszen a roma közösségekben nagyon alacsony azoknak a száma – egyes becslések szerint 1-2%, míg a többségi társadalomban 20% körüli -, akik diplomával rendelkeznek, vagy felsőoktatási intézménybe járnak. Ezeknek az intézményeknek a történeti kialakulása más és más, de céljaik között több hasonlóságot is találunk. Az MCC Roma Tehetség Program ezek közül kiemelkedik - többek között - köszönhetően annak, hogy a középiskolától a diplomáig képes követni és támogatni a fiatalokat.
Tudjuk, hogy az oktatás egy olyan terület, amely hosszú távon a leghatékonyabban teremt a roma és más – köztük a nem roma magyar – közösségek életében is kedvező változásokat. Azonban, hogy az oktatási mobilitásuk el tudjon indulni, szükség van olyan kezdeményezésekre, melyek a legtehetségesebbeknek lehetőséget ad, hogy kiteljesedjen a tehetségük. Azonban a roma fiatalok többsége olyan hátrányokkal rendelkezik, melyet még külön a közoktatási intézményi lehetőségeken túl igénybe vehető támogatásokkal is nehezen lehet kompenzálni. A romák oktatásával foglalkozó szakirodalmat legalább három nagy témakörbe lehet csoportosítani, úgymint
(1.) a roma kultúra különbségeiből kiinduló irodalmakat, melyek szerint az oktatási hátrányok a kulturális különbségekből adódnak;
(2.) társadalmi és szociogazdasági helyzetből adódó jellegzetességekre hangsúlyt helyező; valamint;
(3.) az oktatási sajátosságokat kiemelő irodalmat, melyek szerint kevesebb anyagi ráfordítást szánnak a kormányzatok a roma közösségek oktatására, vagy a társadalmi hátrányokból adódó kihívások megoldását pedagógiai eszközökkel és magasan képzett pedagógiai humánerőforrással lehet kompenzálni.
Ezek mellett, ha megnézzük a roma fiatalok továbbtanulási és iskolai sikerességét, láthatjuk, hogy a megszerzett középiskolai végzettség típusában is jelentősek a különbségek a roma és a többségi társadalom diákjai között: míg a nem roma fiatalok között a legtöbben gimnáziumot végeznek és a korosztálynak kevesebb, mint egyötöde végez szakiskolát, addig a roma fiatalok között a szakiskola messze a leggyakoribb középiskolai végzettség. Az alsó társadalmi csoportokba tartozó gyerekek inkább választják a szakközépiskolai továbbtanulást, míg a középső és felső társadalmi csoportok között a különbség abban látszik, hogy a középső csoportnál nagyobb a szakgimnázium érettségi megszerzésére való törekvés, azonban ebbe és a magasabb társadalmi csoportokba kevesebb a roma családok létszáma. A továbbtanulási preferenciák a cigány származásúaknál eltolódnak az alacsonyabb presztízsű képzések felé. A felsőoktatási lehetőségekkel kecsegtető középiskolákban csekély számú roma fiatal tud eljutni, ezzel pedig annak a lehetőségét veszíti el, hogy diplomát szerezhessen és a talentumait megmutathassa.
Az MCC Roma Tehetség Program társadalmilag fontos és nélkülözhetetlen munkát vállalt fel a roma fiatalok számára elindított programmal és egyben egy olyan nagy kihívást és társadalmi probléma javítását tűzte ki célul, mely hosszú távon társadalmi szintű eredményekkel kecsegtet.
Teszi ezt azzal a céllal, hogy segítse a roma közösségek azon törekvését, hogy köztük a diplomával rendelkező értelmiségiek száma növekedjen, akik aktív szerepet vállalhatnak az aktív társadalmi párbeszéd elindításában.
