A digitális kor kihívásai alapvetően formálják a szerzői jogi törvénykezést mind az Egyesült Államokban, mind Európában. Ez a korszak új dimenziókat nyit a szerzői jogok értelmezésében és alkalmazásában, különösen a technológia fejlődésének gyors üteme miatt, amely megköveteli a jogalkotóktól a folyamatos alkalmazkodást. A digitális technológiák előretörése új kérdéseket vet fel a tartalmak terjesztésével, a hozzáféréssel és felhasználással kapcsolatban. A közösségi média platformok kiemelt szerepet játszanak ebben a folyamatban, de számos nehézséggel kell szembenézniük. A digitális tartalmak könnyű másolhatósága, terjeszthetősége és módosíthatósága megkönnyíti a szerzői jogok megsértését, amely nemcsak a tartalomkészítőket, hanem az új, online terjesztési szolgáltatásokat, mint például a Netflixet és a Spotifyt is érinti. A digitális tartalmak online terjedése a zeneipar bevételének csökkenéséhez vezetett, amely 2001-től 2015-ig 14 milliárdról 7 milliárd dollárra esett vissza.
Az Amerikai Egyesült Államokban a Digital Millennium Copyright Act (DMCA) törvény biztosítja a digitális kor követelményeinek megfelelő szerzői jogi védelmet. A DMCA többek között szabályokat ír elő a technológiai védelmi intézkedések megkerülésének tilalmára, korlátozza az online szolgáltatásnyújtók szerzői jogi felelősségét, és kiterjeszti a számítógépes programok másolására vonatkozó meglévő kivételeket. Azonban a törvény a szerzői jog tulajdonosai szempontjából kedvezőtlenül billenti el a mérleget, mivel jelentősen korlátozza a technológiai védelmi intézkedések megkerülését.
A méltányos felhasználás, azaz „fair use” doktrína az amerikai szerzői jog egyik alapvető eleme, amely lehetővé teszi a szerzői joggal védett művek korlátozott felhasználását bizonyos körülmények között anélkül, hogy ez szerzői jogi jogsértést jelentene. Ez a doktrína kulcsfontosságú az oktatás, kutatás, kritika, híradás, és a paródia területein, lehetővé téve a művek kreatív és társadalmilag hasznos alkalmazását. A „fair use” megítélése szubjektív alapon történik, figyelembe véve többek között a felhasznált mű jellegét, a felhasználás célját és jellegét, a felhasznált rész arányát és jelentőségét a teljes műhöz képest, valamint a piaci hatást, amelyet a felhasználás gyakorolhat a szerzői jogi műre. Ez a rugalmas megközelítés lehetővé teszi az alkotások szabadabb hozzáférését és felhasználását, miközben tiszteletben tartja a szerzői jogokat, ösztönözve ezzel az innovációt és a kreatív kifejezést a modern társadalomban. A „fair use” kérdése azonban továbbra is homályos területét képezi a szerzői jogoknak. A bíróságok néha a méltányos felhasználás terhét a felperesekre helyezik, ami tovább bonyolítja a helyzetet.
A digitális környezet kihívásai közé tartozik az ismeretlen elkövetők azonosításának nehézsége, az anonimitás problémája, a hamisítványok és kalózmásolatok gyors terjedése, valamint az online jogérvényesítés nemzetközi és határokon átnyúló jellege. A közösségi média platformokon terjedő hamisítványok és kalózmásolatok nemcsak a jogos tulajdonosok bevételeit veszélyeztetik, hanem gyermekvédelmi szempontból is veszélyt jelenthetnek. A közösségi média egy új és különösen alattomos fenyegetést jelent a hamisítványok terjedésében, mivel ezek a platformok lehetővé teszik a hamisítók számára, hogy elkerüljék az online e-kereskedelmi platformok szigorúbb ellenőrzéseit, így akár kiskorúakhoz is eljuthatnak olyan tartalmak, amelyek veszélyeztethetik egészséges fejlődésüket.
Az európai megközelítés a szerzői jogok védelmében a digitális korra való tekintettel jelentős eltéréseket mutat az amerikai szabályozáshoz képest, különösen a közösségi média és az online tartalommegosztó platformok szerepének kezelésében. Az Európai Unió új irányelvei, mint például a 2019-ben elfogadott szerzői jogi irányelv, alapvető lépéseket tettek a szerzői jogok védelmének modernizálása felé, miközben figyelembe vették a digitális korszak kihívásait és a digitális egységes piac előmozdításának szükségességét.
Az EU szerzői jogi irányelvének két kiemelkedő cikke az 15. és a 17. cikk. Az 15. cikk szerint, amikor egy kiadó eredeti tartalmát egy információ-társadalmi szolgáltató (például egy online híraggregátor vagy keresőmotor) használja, a szolgáltatónak megfelelő részesedést kell fizetnie a kiadónak. Azonban vannak kivételek, például ha egy személy nem kereskedelmi jelleggel használja a kiadó tartalmát, vagy ha csak hiperhivatkozásokat vagy „nagyon rövid részleteket” használ, akkor nem szükséges fizetni.
A 17. cikk kötelezettségeket ír elő az online tartalommegosztó szolgáltatók számára, hogy engedélyt szerezzenek a jogtulajdonosoktól. Az engedély nélkül eljáró szolgáltatóknak bizonyítaniuk kell, hogy gyorsan reagáltak a leállítási értesítésekre, és minden tőlük telhetőt megtettek az engedély megszerzése vagy a tartalom elérhetetlenné tétele érdekében. Bizonyos védelmi rendelkezések is bevezetésre kerültek, például a 17. cikk nem vonatkozik a non-profit oktatási oldalakra, a magánfelhő platformokra, és nem alkalmazandó az idézésre, kritikára, áttekintésre, karikatúrára, paródiára vagy pasztisra (például mémek és gifek szabad megosztását lehetővé téve).
Az európai megközelítés egy másik fontos eleme a digitális piaci törvény (DMA), amely korlátozásokat vezet be a különböző szolgáltatásokból származó adatok összekapcsolására, megköveteli a platformok interoperabilitását, és felhasználói jogokat erősít, mint például a böngésző vagy keresőmotor választásának megkönnyítése, vagy a központi platformszolgáltatásokról való leiratkozás egyszerűsítése. A DMA szankciókat is előír, amelyek az éves teljes forgalom 10%-áig terjedhetnek, és ismételt jogsértések esetén akár 20%-ig is emelkedhetnek.
Ezen kívül az adatkezelési törvény (DGA) és az adattörvény célja a személyes adatok védelmének biztosítása mellett a belső piacon belüli adatmozgás elősegítése, a közszektori adatok újrafelhasználásának előmozdítása és az adataltruizmus támogatása. Az adattörvény a további jogokat és kötelezettségeket határozza meg, amelyek a kapcsolt eszközök és szolgáltatások által generált adatokhoz való hozzáférési jogot biztosítanak a felhasználók és az üzleti felhasználók számára. A DGA és az adattörvény együttműködve törekszik az adatok jobb kihasználására és az adatok szabad áramlásának elősegítésére az EU-n belül, miközben biztosítja az adatok védelmét és a felhasználók jogait.
Az európai megközelítés alapvetően különbözik az amerikai megközelítéstől abban, hogy hangsúlyozza a digitális egységes piac (SEM) elsődlegességét, amely az EU szerzői jogi védelmének alapvető eleme. A szerzői jog itt alapvető szerepet játszik a szinten tartó játszótér kiépítésében és még általánosabban is növeli a versenyképességet. Az EU szerzői jogi szabályozása az egységes piacra vonatkozó hivatkozásokkal van átszőve, mivel az EU-nak csak akkor van joga törvényhozási lépéseket tenni, ha azok összhangban vannak az egységes piac elvével.
Az amerikai és az európai rendszerek, bár különböző jogi kereteket alkalmaznak, hasonló célkitűzéseket követnek: egyensúlyt teremteni a szerzők és alkotók jogai, valamint a felhasználók szabadságjogai és hozzáférési lehetőségei között. Az USA-ban a „fair use” doktrína lehetőséget biztosít bizonyos típusú, nem kereskedelmi jellegű felhasználásokra, mint például az oktatás, kritika vagy paródia. Európában az új szerzői jogi irányelvek, mint például a 15. és 17. cikk, próbálják meghatározni az online tartalommegosztó szolgáltatók felelősségét és a jogtulajdonosok jogainak védelmét.
Ezenkívül mindkét rendszer kiemeli a közösségi média platformok és más online szolgáltatásnyújtók felelősségét. Ez magában foglalja a jogosultak engedélyeinek beszerzését, a jogellenes tartalmak eltávolítását, és az adatvédelmi előírások betartását. Ez a felelősség különösen fontos a digitális korban, ahol a tartalom gyorsan és széles körben terjedhet.
A nemzetközi együttműködés fontossága is megnő a digitális tartalom globális jellegének köszönhetően. A hatékony szerzői jogi védelem érdekében elengedhetetlen a nemzetközi jogszabályok összehangolása és az együttműködés.
A jogalkotók előtt álló kihívások közé tartozik a szerzői jogi törvények folyamatos módosítása és frissítése, hogy lépést tartsanak a digitális korral. Ezek a változások magukban foglalhatják a technológiai megoldások, mint például a tartalomfelismerő algoritmusok és a digitális jogkezelési rendszerek továbbfejlesztését és alkalmazását.
Összefoglalva, a szerzői jogok területén a jövőbeli várakozások közé tartozik az adaptív és dinamikus jogalkotás, a nemzetközi harmonizáció további erősítése, a felhasználói jogok és az innováció ösztönzése, valamint a technológiai megoldások további fejlesztése. Ezek a lépések hozzájárulnak ahhoz, hogy a szerzői jogi rendszerek megfeleljenek a digitális kor kihívásainak és lehetőségeinek.
