Kétrészes elemzésében erre a kérdésre keresi a választ a középkori/kora újkori oszmán hódítás által közvetlenül érintett Magyarország és az annak csak közvetetten kitett Csehország mai, török vonatkozású kereskedelmi kapcsolatainak összehasonlításával Német Donát, az MCC Társadalom- és Történelemtudományi Iskolájának jelenleg Isztambulban kutató hallgatója.

Az előző cikkünkben a diplomáciai kapcsolatok alakulásából arra következtethettünk, hogy Hazánk és a török fél között egyre fajsúlyosabbá váltak a külpolitikai érintkezések az elmúlt évtizedben, lásd a stratégiai partnerséget (2013), Magyarország megfigyelői részvételét a Türk Államok Szervezetében (2018), valamint Budapest és Ankara kiemelt stratégiai partnerségét (2023). Mindezek ellenére, a csehek Hazánknál sokkal jelentősebb mértékű kereskedelmet bonyolítanak le a törökökkel, úgy is, hogy a Prága–Ankara viszonyrendszerre egyáltalán nem jellemző a fentebb említett élénk politikai együttműködés. Ez alapján azt a következtetést vonhatnánk le, hogy a gazdasági racionalitás és a piaci mechanizmusok  szabályszerűségei nem meghaladhatók: politikai szövetségépítés ide, szoros kulturális együttműködés oda: a számok világában a pénz beszél. A következőkben ezt a képet kívánjuk árnyalni.  

Egyéb tényezők feltárása

A két közép-európai ország gazdasági mutatói és a kereskedelmi volumen tekintetében nem látunk akkora különbséget, mint amekkorát a két gazdaság teljesítőképessége feltételez. Igaz, a gazdasági együttműködés tetőfokának elérését számos egyéb tényező befolyásolhatja. Hasonló faktorok határozzák meg azt, hogy a gazdasági súlyunkhoz képest felül- (vagy épp alul-) reprezentált szerepben vagyunk a török partnereink érdeklődését illetően. Ezen tényezők lehetnek: a gazdasági partnerekre vonatkozó diverzifikáció, a török importra való tekintettel az országspecializáció, valamint szóba jöhetnek gazdasági érdeken túlmenő, egyéb befolyásoló tényezők (lásd a kulturális kapcsolatokat, az országok politikai vezetésnek a hasonló politikai nézeteit, a külkapcsolatokban való közös stratégiákat, a vezető döntéshozók közötti személyes kapcsolatok szorosságát). 

Magyarország ezen utóbbi, „egyéb” tényezők tekintetében élvez előnyt többi kelet-közép-európai társával szemben. Hasonló külpolitikai elképzelései van a két ország első emberének Eurázsia gazdasági(–kulturális) összekapcsolásáról. A magyar miniszterelnök azt hangsúlyozza, hogy az országoknak nem szabad blokkosodniuk, mert az a világkereskedelmi diverzifikációs lehetőségek csökkenését vonja maga után. Szerinte egy közös eurázsiai biztonsági architektúrát szükséges kiépíteni a partnerországoknak kölcsönösen előnyös, szorosabb gazdasági egységmegvalósításával, az európai gazdaság prosperálásának elérése érdekében. Hasonló elképzelései vannak Recep Tayyip Erdoğan török elnöknek is, aki a kínai BRI-t (Övezet és Út – „Új Selyemút” Kezdeményezés) is üdvözölte. Nézete szerint a Kaszpi-tengeren átívelő nemzetközi szállítási útvonal utáni szakasz a Középső Folyosó lehetne, amely egy Anatólián átmenő kereskedelmi útvonallá fejlődhet a jövőben. Magyarország TÁSZ-ban (Türk Államok Szervezete) való megfigyelői státusza (szavazat leadása nélküli részvétel) is főleg ezen eurázsiai összekapcsoltsághoz járul hozzá. Magyarország a türk országok álláspontját képes az EU vezető döntéshozatali fórumai elé tárni, azaz képviselni, kommunikálni a TÁSZ érdekeit az Unióban és a V4-en belül is. Mindezeken túl Budapest és Ankara a diplomácia egyéb területein, a nemzetközi védelmi szervezetekben (NATO) törekszik az egyeztetett álláspontok alapján szavazni. 

A következő kapcsolódási pont a magyar és a török nemzetek közötti barátság hangsúlyozása, valamint az ebből adódó mélyebb kulturális kapcsolatok. Az egymásról alkotott pozitív kép a közös kulturális (épített és hagyomány béli) örökségben, a fennálló politikai és külpolitikai barátságban keresendő. A közös örökség részeként igaz, hogy 4 évszázadon keresztül véres háborúkat vívtak őseink egymással, a 19. század közepétől azonban semleges, majd egyre előnyösebb képet alakított ki egymást illetően a két nép. A Török Köztársaság kikiáltását követően megmaradt ez a jó viszony, azóta pedig folyamatosságnak lehettünk tanúi. A kulturális kapcsolatok, a közös emlékhelyek (Hazánkban Gül baba és Idrisz baba Türbéje, a budapesti fürdők, az egri minaret stb., Törökországban pedig a rodostói és az isztambuli magyar/erdélyi vonatkozású emlékhelyek, pl.) további erősödését adták a baráti viszonynak, szintúgy, mint az egyetemi oktatásban megjelenő turkológia és hungarológia. Ugyanakkor látható, hogy ezen szoros kapcsolatok kialakulását elősegítette a 19–20. században és a jelenkorban egyaránt a külpolitikai egymásrautaltság, valamint a szakpolitikai érdekegyezések.

Csehország esetében ilyen kapcsolódások a két ország között nem alakultak ki a történelem folyamán. A közös örökség híján elsősorban a gazdasági érdekek adják a két ország közötti kapcsolatok motorját. Igaz, a kulturális kapcsolatok kialakítására mutatkoznak törekvések.

Ezen tényezőkből származó gazdasági előnyök Magyarország számára

A „keleti nyitás” politikája általi diverzifikáció a Türk Államok Szervezete révén fokozottan meg tud valósulni. A gazdasági kapcsolatok a türk identitású országokkal már 2010 óta növekedő tendenciát mutatnak, de a kapcsolatok 2022-óta fokozottan megerősödtek. A legjelentősebb kereskedelmi partnerek: Törökország, Kazahsztán, Azerbajdzsán. Magyarország részvétele a Türk Befektetési Alapban újabb lehetőségeket kínál a régión belüli infrastrukturális, logisztikai kereskedelmet elősegítő beruházásokra. A magyar export számára ideális terjeszkedési lehetőséget biztosítanak a közép-ázsiai térség fejlődő országainak piacai (lásd agrártermékek és agráripar például). Magyarország számára tehát új piacot és befektetési lehetőségeket jelent az említett régió.

Jóllehet, jelenleg Magyarország a cseheknél kevésbé jelentős kereskedelmi partnere Törökországnak, a kereskedelmi volumen esetében a török–magyar cél a 6 milliárd dollár elérése (eredetileg 2023-as céldátum), amely 1 milliárd dollárral több a cseh–török ambíciónál. Ebből is látható, hogy a Ankara és Budapest nagy jelentőséget tulajdonít a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének, ami hátterében török részről az imént fentebb felsorolt egyéb tényezők is nagy szerepet játszanak. Beszélhetnénk a Balkán térségében megjelenő török „puha hatalom” diplomáciai érdekérvényesítéshez hasonlóról Csehország és Magyarország esetében is, de Csehország tekintetében jelenleg még elhanyagolható a hasonló helyzet táptalajat biztosító kulturális kapcsolatok mélysége, szorossága és jelentősége; Magyarország esetében pedig a gazdasági és diplomáciai „erős” érdekegyezőség miatt, nem is szálazható szét teljesen a közvetlen és a közvetett politikai érdekérvényesítés jellege és célja. 

Konklúzió

Számíthat-e tehát a kapitalista gazdasági rendszerében a racionalitáson és profitorientáltságon kívül két ország gazdasági kapcsolatában és kereskedelmében a nemzetek kölcsönös szimpátiája, a külpolitikai egymásra utaltsága, közös történelmi–kulturális öröksége? A fenti háttérismertetés, gondolatmenet és adatok alapján kiviláglik, hogy minden felsorolt tényezőnek meghatározott szerepe van a bilaterális kapcsolatok alakulásában, de azok mértéke külön-külön nem, vagy csak nehezen lenne mérhető.

Törökország Magyarországgal és Csehországgal való kétoldalú gazdasági és kereskedelmi kapcsolataiban volumenérték tekintetében a cseh szálak meghatározóbbak, de a magyar kapcsolatok sokrétűsége okán egyéb politikai előnyök is kiaknázhatók a tisztán gazdasági célok mellett. Azt se felejtsük, hogy a cseh és a török termékek a legtöbb esetben – földrajzi okokból kifolyólag – Hazánk területén keresztül cserélnek gazdát, az úthasználati, a pályahasználati, s egyéb szolgáltatási díjakkal is gyarapítva a magyar költségvetést. A fentiekből is kiviláglik, hogy a geopolitikai környezetünk determináltságai okán nem lehet eléggé hangsúlyozni a Visegrádi Együttműködés külgazdasági–külkereskedelmi vonatkozásainak fontosságát. A közös örökség táptalaja az együttműködésnek, de a számok nyelvén önmagában nem jelent feltétlen előnyt a gazdasági kapcsolatokban. A preferenciális kapcsolati rendszer kialakulásához meghatározott világpolitikai körülményekre van szükség, amelyekben az érdekek egymásra találnak az egymásra utaltság és a hasonló világnézetű állami vezetők révén, akik képesek a történelmi–kulturális „puha” tényezőket is kamatoztatni. Ugyanakkor egy ennyire összekapcsolt és integrált gazdasági rendszerben az ún. „egyéb” tényezők hatásának mértéke nehezen kifejezhető számokban. Mindazonáltal azok feltétlenül lehetőségeket teremtenek a piacszerzésre.