Ebben a programban vetették be először a Boeing és a Lockheed Martin közös űrvállalkozásának (United Launch Alliance) az új rakétáját, a Vulcan Centaur-t, ami az Elon Musk-féle SpaceX Falcon 9 és a Jeff Bezos tulajdonában lévő Blue Origin vállalat New Glenn rakétájának piaci riválisa.

A NASA tervei szerint a következő években – több mint fél évszázaddal az eddigi első és utolsó ilyen eset után – újra ember lépne a Hold felszínére. Utoljára az Apollo-17 legénysége járt a Holdon 1972-ben, elsőként pedig az Apollo-11 űrhajósai landoltak ott 1969-ben. A rakéta most még csak az Astrorobotic magánvállalat Peregrine holdraszálló egységét vitte magával. Az Astrorobotic az első olyan nem állami cég lehetne, amely berendezést juttat az égitestre, ez azonban műszaki hiba miatt most úgy tűnik, nem valósul meg. Ez azért is szomorú, mert a projektnek magyar vonatkozásai is vannak. A leszállóegységen, amely a tervek szerint február 23-án érné/érte volna el a Hold felszínét, ott van a magyar Puli Space Technologies cég úgynevezett Téridőplakettje. Ez egy, a Hold időjárási körülményeinek is ellenálló alumínium tábla, amelyen különböző szponzorok által meghatározott magyar vonatkozású szövegek kerültek elhelyezésre.   

A robotszondás bolygókutatásban vezető szerepet betöltő Egyesült Államok évtizedek óta nem helyezett el semmilyen űreszközt a Hold felszínén. Ezen talán azért is akart változtatni a NASA, mert az elmúlt években Kínának ez háromszor is sikerült. Sőt, az utolsó Csang-O-5 holdszondájuk még kőzetmintákat is visszahozott a Földre. Nemrég pedig Indiának sikerült csatlakozni az űrben is aktív országok elitklubjához. A Csandraján–3 űrszondának ráadásul a Hold déli pólusán sikerült landolnia, ami eddig egyik országnak sem jött össze. Hasonlóval kísérleteztek az oroszok is: az indiaiak előtt pár nappal akarták a déli oldalt „meghódítani”, a Luna-25 holdraszálló egysége azonban az égitestbe csapódott még 2023. augusztusban. Jurij Boriszov, a Roszkozmosz orosz állami űrvállalat vezérigazgatója akkor azt mondta, a konkrét hajtóműprobléma mellett szerinte a legfőbb gond az volt, hogy közel ötven évig nem próbálkoztak hasonló küldetéssel. 

Talán ezzel magyarázható az amerikai űrprogram döcögése is. Jóllehet a Peregrin projekt nem a NASA hivatalos Artemis Programjának része, csak finanszírozta a magánvállalkozások küldetését, a fiaskó nem jött jól neki sem, hiszen a Holdra szállás értékes adatokkal szolgálhatott volna az állami űrhivatal számára. A NASA a Peregrinnel kapcsolatos szomorú hír után egy nappal saját állami programjának halasztását is bejelentette. Az Artemis küldetések tovább csúsznak, így az Artemis 3 misszió, amely ténylegesen újra embert juttathatna a Holdra, legkorábban 2026-ban várható.         

Üzenetértékű, hogy ami az Egyesült Államoknak sikerült 50 éve több alkalommal is, az most milyen nehezen jön össze. Szimbolikus az is, hogy a szovjet-amerikai űrversenyt a hidegháborús logika hívta életre, és most újra a blokkosodás ad annak táptalajt. A nagyhatalmi presztízs mellett a játékosokat a Hold ritka földfémeinek kiaknázhatósága és az űr katonai célra történő használata foglalkoztatja. Az ugyanakkor látszik, hogy a korábbi duopoliumnak vége. Új szereplők jelentek meg az űrért folytatott versenyben, a régiek pedig felsülni látszanak Holdra szállási kísérleteikkel, ami jól mutatja, hogy az új világrend formálásában mások is helyet követelnek maguknak. Ezzel együtt talán az szolgálná a leginkább az emberiség érdekeit, ha a konnektivitás erejében bízva együttműködnének a nagyhatalmak egymással az űr további feltérképezésében.