A kutatási tevékenység végzésének megvalósításához számos jogi konstrukció létezik. Jelen cikk elsősorban azokra a (polgári és munkajogi) szerződési formációkra koncentrál, melyeknél a felek közötti szinergia (együttműködés) kifejezetten kutatási tevékenység végzésére irányul. Végigjárjuk azokat a tisztázott és tisztázatlan kérdéseket, melyek az ilyen szerződések megkötése során felmerülhetnek.

Kutatási tevékenység alapjául szolgáló szerződések

Számos szerződési formáció szolgálhat a fél vagy felek által végzett kutatási tevékenység alapjául, ezek közül mi az alábbiakkal fogunk foglalkozni: anyagátadási szerződés, vállalkozási kutatási szerződés, megbízási kutatási szerződés, polgári jogi társasági kutatási szerződés és munkaszerződés. A fent említett szerződések közül a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: „Ptk.”) nevesíti a vállalkozási és megbízási szerződésen alapuló kutatási szerződést és általánosságban szabályozza a polgári jogi társasági szerződést. A munkaviszony általános szabályait a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: „Mt.”) tartalmazza. A munkaviszonyban előállított találmányok szabadalmi oltalmáról az 1995. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: „Szabadalmi tv.”) rendelkezik.

Az anyagátadási szerződés (Material Transfer Agreement) tárgyiasult kutatási anyagok átadását szabályozza, ami alatt az esetek többségében biológiai anyagokat (sejtvonalak, DNS-ből expresszált fehérjék, plazmidok stb.) kell érteni, de a kutatási anyag lehet kémiai anyag vagy szoftver is. Ezek az anyagok nagy hozzáadott szellemi értékkel rendelkeznek, noha sokszor nem állnak/állhatnak iparjogvédelmi oltalom (lásd: szabadalom) alatt. Ezért a titoktartási klauzula (non-disclosure/confidentiality clause) kiemelt jelentőséggel bír, hogy harmadik személyek ne férhessenek hozzá korlátozás nélkül. Ez az oldal tehát az átvevőt terheli, ezzel szemben az átadó kötelessége a jogszavatosság biztosítása. Utóbbi kifejezés azt jelenti, hogy az átadó kijelenti, hogy a kutatási anyagon harmadik személyek jogai nem állnak fenn, így az átvevő „jogszerűen” jutott hozzá és használja a kutatási anyagot. Az anyagátadási szerződésekben az átadó saját érdekében igényt tarthat arra, hogy az átvevő informálja az anyagon végzett kutatás eredményeiről.

1. ábra: A felek legfontosabb kötelezettségei az anyagátadási szerződésnél (saját szerkesztés)

A vállalkozási kutatási szerződés esetén a felek egyező akarata már kifejezetten arra irányul, hogy a kutató kutatási tevékenységet végezzen. Az anyagátadási szerződésnél az átadó passzívan hozzájárul ahhoz, hogy az átvevő kutatásokat végezzen az anyagon, tehát ott alacsonyabb a felek közötti szinergia. A vállalkozási és a megbízási alapú kutatási szerződést az különbözteti meg egymástól, hogy előbbinél a kutatónak eredménykötelme, utóbbinál gondossági kötelme áll fenn. Vagyis a kutatónak a vállalkozási szerződésnél kötelessége a „tevékenységgel elérhető eredmény” létrehozása (lásd: Ptk. 6:238. §), ami a kutatási szerződésnél a „kutatómunkával [kutatási tevékenységgel] elérhető eredmény” megvalósítása (lásd: Ptk. 6:253. §), ilyen példának okáért egy működőképes prototípus elkészítése. Ezzel szemben a megbízási alapú kutatási szerződésnél nem vállal kötelezettséget az eredmény elérésére a kutató, hanem vállalása „csak” a kutatási tevékenység gondos ellátására terjed ki (lásd: Ptk. 6:272. §). A Ptk. külön nevesíti a kutatási szerződést (Ptk. 6:253. §), ami főszabály szerint vállalkozási alapú szerződés, ez egyrészt fakad abból, hogy a Ptk.-n belül helyileg is a nevesített, speciális vállalkozási szerződések között található, illetve a törvény szövege is az „eredmény megvalósítását” teszi a kutató főkötelezettségévé. Az eredmény és gondossági kötelem elválasztásának gyakorlati jelentősége leginkább a kockázatviselés szempontjából van: a vállalkozási szerződésnél az eredménytelenség kockázatát a kutató (vállalkozó) viseli, ugyanis, ha a „lehetetlenné válás oka a vállalkozó érdekkörében merült fel, díjazásra nem tarthat igényt” (Ptk. 6:248. § [1] bek. b pont). Összegezve tehát a vállalkozási alapú kutatási szerződés a megrendelő számára kedvezőbb, míg a megbízási alapú kutatási fejlesztés a kutató számára nyújt kedvezőbb feltételeket.

2. ábra: A vállalkozási és a megbízási alapú kutatási szerződés összehasonlítása (saját szerkesztés)

A másik fontos kérdéskör (mind a vállalkozási és a megbízási alapú) kutatási szerződés kapcsán a szellemi tulajdon (intellectual property, rövidítve: „IP”) dilemmája, amihez első körben érdemes azt körbejárni, hogy hány fajta szellemi tulajdon lehet érintett egy kutatási szerződés során. Különbséget tehetünk az úgynevezett „Background & Foreground IP” között, előbbi a szerződés előtt meglévő bizalmas információkra vagy akár szellemi tulajdon tárgyaira utal (háttértalálmányok). A megrendelő példának okáért a kutató rendelkezésére bocsáthat üzleti titoknak, know-how-nak minősíthető információkat, vagy megoszthat vele speciális adatbázisokat. Ilyenkor végeredményben az anyagátadási szerződésnél tapasztalt dilemma kerül előtérbe (csak az anyagátadási elemet elnyeli a kutatási szerződés). Ennek következtében azt, hogy a kutató ezekhez miként férhet hozzá és mit csinálhat a birtokába jutott információkkal, érdemes alaposan részletezni a titoktartási klauzulában. A Foreground IP az a szellemi tulajdon, ami a kutatási tevékenység eredményeként jött létre, ez a kategória – gyakorlati szempontok alapján – két részre osztható, egyrészt van egy tervdokumentáció, ami a kutatási folyamat részeként jön létre, másrészt létre jöhet egy szellemi alkotás. Például egy szerződés alapján egy kutató összehasonlítja, hogy milyen bírósági ítéletek születtek a sérelemdíj tárgyában Magyarországon. Ilyenkor egyrészt létrejön egy szellemi alkotás, a tervdokumentáció (szerzői jogi védelem tárgya), amiben a kutató leírja, hogy milyen módszertannal milyen vizsgálatot végzett, illetve a vizsgálat során tett megállapításokat. Illetve létrejön egy adatbázis arról, hogy milyen tényállási elem esetén hogyan döntött a bíróság, aminek piaci értéke is lehet (ügyvédi irodák számára biztosíthat hozzáférést).

3. ábra: A kutatási szerződéssel érintett szellemi tulajdon fajtái (saját szerkesztés)

A polgári jogi társasági szerződés alapján végzett kutatásra külön speciális szabály nincs a Ptk.-ban, hanem arra a polgári jogi társaságra vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni (Ptk. XXIV.). Ez az alakzat annyiban különbözik a vállalkozási és megbízási alapú kutatási szerződésektől, hogy itt a felek elsődleges kötelezettsége az együttműködésre és vagyoni hozzájárulás teljesítésére irányul, így a kockázatviselés is közös. Vagyis nincsenek olyan jól elhatárolt szerepkörök, mint a kutató-megrendelő vagy kutató-megbízó kapcsolatokban, ahol az egyik félnek a tevékenység végzése, a másiknak a díjfizetés az elsődleges kötelezettsége. A vagyoni hozzájárulás nemcsak anyagi eszközök rendelkezésre bocsátását jelenti, hanem lehet személyes munkavégzés is (Ptk. 6:499. §). A gyakorlatban ilyen például, hogyha az egyetem ipari partnerével egy közös kutatást folytat, amibe mindkét fél kutató/fejlesztő mérnökei részt vesznek.

4. ábra: A polgári jogi társasági szerződés főkötelezettségei (saját szerkesztés)

A polgári jogi társasági szerződés kapcsán eltérést nem engedő (azaz kógens) szabály, hogy egyik tagot sem lehet teljesen mentesíteni a veszteség viselése alól vagy kizárni a nyereség viseléséből (Pkt. 6:502. §). Ettől függetlenül az arányok kialakításában a felek szabad akarata érvényesülhet (tehát kirívóan alacsony vagy magas mérték is megállapítható).

A munkaszerződés létrejöttéhez a feleknek három dologban mindenképpen szükséges megállapodniuk (esszenciális elemek), ilyen az alapbér, a munkakör és a felek személyei (Mt. 23.§ és 45.§). A munkáltató főkötelezettsége, hogy a munkavállalót foglalkoztassa és munkabért fizessen számára, ameddig a munkavállaló főkötelezettsége, hogy a munkáltató irányítása szerint munkát végezzen (Mt. 42.§ [2] bek.). A Szabadalmi tv. különbséget tesz szolgálati és alkalmazotti találmány között. Mindkét esetben arról van szó, hogy a munkavállaló találmánya a munkáltatója tevékenységi körébe tartozik. A különbség abban rejlik, hogy a szolgálati találmánynál a munkavállalónak munkaviszonyból folyó kötelessége, hogy a találmány tárgykörébe eső megoldásokat dolgozzon ki, ameddig az alkalmazotti találmánynál nincs ilyenről szó (Szabadalmi tv. 9.§). Kérdésként felmerülhet, hogy mikor minősül a munkavállaló kötelezettségének a „találmány tárgykörébe eső megoldások kidolgozása”. Akkor, ha kimondottan feltalálói munkakörben dolgozik? A válasz az, hogy ennél a bírói gyakorlat tágabban értelmezi az esetkört. A bíróság egyik döntésében kimondta, hogy „a magasan kvalifikált műszaki szakember a munkaköri kötelezettségének tesz eleget akkor is, ha a feladatát az átlagosat meghaladó színvonalon teljesíti” (EBH2003. 948.). Mivel a feltalálónak mindig természetes személynek kell lennie, ilyenkor a munkáltató a törvény által válik a feltaláló jogutódává, viszont a találmány létrehozásáért (külön) díjazásban részesül a munkavállaló. A találmányi díj – amennyiben a felek nem kötöttek ki mást – arányos kell, hogy legyen (licenciaanalógia). „A hasznosítás ellenében járó találmányi díjnak arányban kell állnia azzal a díjjal, amelyet – a találmány tárgya szerinti műszaki területen kialakult licenciaforgalmi viszonyokra figyelemmel – szabadalmi licenciaszerződés alapján a találmány hasznosítására adott engedély fejében a munkáltatónak, illetve a hasznosító szabadalmastársnak fizetnie kellene.” (Szabadalmi tv. 13.§ [7] bek.). Csakhogy a munkáltató köthet díjszerződést a munkavállalóval, amiben egy meghatározott összeget állapítanak meg, ez a kockázatmegosztásra irányuló találmányi díjszerződés.

A munkaviszony alapján végzett kutatásról azért érdemes szót ejteni, mert gyakori példa, hogy maga a kutatási szerződésben kutatóként megjelölt fél valójában egy jogi személy (egyetem, gazdasági társaság), akinek a munkavállalója fogja elvégezni a kutatást a valóságban, ilyenkor egyszerre van jelen a polgári jogi és munkajogi jelleg.

5. ábra: A vállalkozási alapú kutatási szerződés és a munkaviszony kapcsolata (saját szerkesztés)

Általános észrevételek

Jogi konstrukciótól függetlenül érdemes leszögezni az adott szerződésekben, hogy a kutatás az kutatás-fejlesztési tevékenységnek számítson-e vagy sem. A tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvény (rövidítve: „Inno. tv.”) rendelkezik arról, hogy a kutatás-fejlesztésnek három fajtája van: az alapkutatás, az alkalmazott kutatás és a kísérleti fejlesztés. Amennyiben kutatás-fejlesztési tevékenységben veszünk részt adókedvezményekre is igényt tarthatunk, viszont ahogy a Fővárosi Ítélőtábla Gf. 40.231/2011/5. döntése is rávilágít, önmagában attól, hogy egy Ptk. szerinti kutatási szerződést kötünk, még a szerződés tárgya (kutatómunka/kutatási tevékenység) nem fog automatikusan kutatás-fejlesztési tevékenységnek minősülni. Vagyis ezt külön ki kell kötnünk a szerződésben, hogy kimondottan kutatás-fejlesztési tevékenység végzését kérjük a másik féltől, hiszen különben nem fogunk tudni igényt tartani a kedvezményekre sem. (A Ptk. szerinti kutatási szerződés tárgya lehet családfakutatás is, ami nyilvánvalóan nem felel meg a kutatás-fejlesztési tevékenység kritériumainak.)

Érdemes rendelkezni az „overhead költségekről”, vagyis hogy a szerződés teljesítéséhez (ügyvédi munkadíj, laboratórium átköltöztetése) szükséges kiadásokat melyik fél és milyen arányban viseli, illetve a létrejövő szellemi alkotás bejegyeztetésének/lajstromozásának ki állja a költségeit.

A Foreground IP kapcsán érdemes a létrejövő szellemi alkotás hasznosításáról is rendelkezni már a kutatási szerződésben, amennyiben ebben a felek közösen kívánnak részt venni (ez különösen igaz a polgári jogi társasági szerződés esetére). A hasznosítási módozatok közül a licenciát emelem ki, ebben az esetben időlegesen adják egy harmadik személy használatába a létrejött szellemi alkotást (pl. szabadalmat). Ilyenkor a licenciába adásért cserébe kapott díjazás kapcsán megkülönböztetjük, hogy esemény bekövetkezéséhez kötött-e (egyösszegű kifizetés az „upfront”, mérföldkövekhez kötött a „milestone”), illetve hogy a technológia hasznosításával kapcsolatos-e (royalty). A royalty két összetevőből áll: a royalty alapból (pl. az eladásokból származó haszon = nettó eladási ár a gyakoribb) és a royalty mértékéből (pl. 10%).

Az imént említett szempontokat figyelembe véve már sokkal magabiztosabban tudunk eligazodni a kutatási szerződések világában, ezáltal pedig könnyedén megkíméljük magunkat néhány kellemetlen csalódástól.