Ráadásul a hétköznapra kitűzött választásra korábban Horvátországban nem volt példa, sőt ez a dátumválasztás még nemzetközi szinten is meglehetősen rendhagyónak minősül. Mindenesetre a horvát lakosok ennek az előnyeit is élvezhetik, hiszen a szavazás napja a választási törvény szerint munkaszüneti nap. Amennyiben az ellenzék győz és Milanović lesz az új kormányfő, a kormányalakítási megbízást is saját magának adhatja. Ez a helyzet komoly alkotmányjogi kérdéseket vet fel.
Kormányfőként elsodorta a migrációs válság
Milanović korábban már volt Horvátország miniszterelnöke, azonban elsősorban a 2015-ös migrációs válság félresikerült kezelése miatt 2016-ban belebukott hivatalába. A magyar médiában a „Röszkei csata” néven elhíresült incidenst követően – amikor a szerb–magyar országhatáron fekvő röszkei határátkelőhelynél erőszakba torkolló összecsapás történt a migránsok és a határátkelőt védő magyar rendőrök között, melynek során több száz ember sebesült meg – Magyarország szerbiai, majd horvátországi határszakaszára is műszaki határzárat, a sajtóban közismerté vált nevén – kerítést épített ki. Az akkor horvát miniszterelnökként regnáló Milanović kategorikusan elzárkózott attól, hogy hazája is hasonló határzárat telepítsen. Egyebek mellett azt mondta, hogy szögesdrótot húzni két európai uniós tagállam közé nem normális dolog, ami úgy marad majd fenn a történelemben, mint a XXI. század legnagyobb gyalázata és szégyene. A horvát kormányfő kifejtette: Magyarország és a budapesti politikai elit olyan játékot játszik, amely neki emberileg nem tetszik és amely ellen szavakkal fog harcolni. „Könnyű felhúzni egy drótkerítést, Horvátország két hét alatt elkészülne vele, de én nem akarok ilyen Európában élni” – hangsúlyozta. „Nem akarom, hogy ilyen schengeni térséghez csatlakozzon Horvátország” – tette hozzá.
Mindezek után az irreguláris migránsok Szerbiából Magyarország helyett Horvátország irányában haladtak tovább. Zágrábot a miniszterelnök magabiztos kijelentései ellenére felkészületlenül érte a bevándorlók ellenőrizetlen beáramlása. 2015 szeptemberében olyan nap is előfordult, hogy több, mint 11 ezer migráns érkezett Horvátországba. Az akkor regnáló belügyminiszter, Ranko Ostojić a szerb–horvát országhatár lezárását helyezte kilátásba, azonban ennek gyakorlati megvalósításával kudarcot vallott. Milanović arról beszélt, hogy akkor majd előrukkolnak egy B-tervvel, ám mindez üres ígéretnek bizonyult. Miután a jobboldali HDZ került kormányra, Milanović egy időre visszavonult a politikai élet első vonalából, még Edi Rama albán miniszterelnök tanácsadójaként is dolgozott.
Államfőként különutassá vált
Horvátországban a köztársasági elnök hatásköre túlnyomórészt ceremoniális, annak ellenére, hogy közvetlenül választják meg a polgárok. Ellenben részben a közvetlen választásnak köszönhetően megnyilvánulásai szinte kivétel nélkül jelentős sajtóvisszhangra lelnek, különösen, ha az államfő véleménye eltér a kormányzati narratívától. Milanović elindult a 2020-as köztársasági elnöki választásokon és meglepetésre legyőzte a regnáló államfőt, a kormánypárti HDZ politikusát, Kolinda Grabar-Kitarovićot. Megválasztását követően köztársasági elnökként határozottan fejtette ki a szinte kivétel nélkül Andrija Plenković miniszterelnökkel és a kormányzó HDZ-vel ellentétes nézeteit.
Milanović egyre inkább markáns, számos témában különvéleményével előrukkoló politikussá vált. Nézetei nem csupán a horvát kormánypártétól, hanem saját szociáldemokrata pártjáétól és az uniós főcsapástól is gyakran eltérnek. Időközben a magyar miniszterelnökkel is találkozott. Emellett a Boszniai Szerb Köztársaság elnökével, Milorad Dodikkal is jók a kapcsolatai. Némileg paradox módon a boszniai szerbek első emberével a bosznia-hercegovinai horvát kisebbség érdekében ápol jó viszonyt. Milanović ugyanis annak a híve, hogy a három államalkotó boszniai nemzet közül a legkisebb létszámú horvátság is azonos közjogi státuszt élvezzen, mint a bosnyákok és a szerbek. A Boszniát alkotó két entitás, a Boszniai Szerb Köztársaság és a Bosnyák-Horvát Föderáció határoz az államot vezető, háromtagú elnökség összetételéről. A mindenkori elnökség ugyan egy bosnyák, egy szerb és egy horvát tagból áll, azonban a horvát tagot a bosnyák többségű Föderációban ténylegesen a többséget alkotó bosnyákok választják meg. Milanović évek óta hangoztatja, hogy nem tartja méltányosnak ezt a helyzetet. Mivel Dodik a Szerb Köztársaság számára a minél nagyobb önállóság kiharcolásában érdekelt, így a bosznia-hercegovinai központi hatalom gyöngítésében szövetségesként számít a horvátok többletjogosultságáért fáradozó Milanovićban.
Csörte az alkotmánybírósággal
Milanović arra számított, hogy az alkotmányjogi kiskaput azzal lelte meg, hogy független jelöltként, de az SDP listáján indul a parlamenti választásokon és amennyiben nyernek őt nevezik ki kormányfővé. Azonban március 18-án a horvát alkotmánybíróság elnöke, Miroslav Šeparović sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy az Alkotmánybíróság határozata alapján Zoran Milanović csak akkor mérettetheti meg magát az országgyűlési választásokon ha lemond a köztársasági elnöki pozíciójáról. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ugyanis az államfő részvétele a választásokon bármilyen minőségben, pártlistán vagy függetlenként összeegyeztethetetlen Horvátország alkotmányos rendjével és az elnöki hatáskörrel, illetve a hatalmi ágak szétválasztásának az elvével. Šeparović arra is figyelmeztetett, hogy Milanović ringbe szállásának következtében az Alkotmánybíróság a parlamenti választások teljes folyamatát szigorú felügyelet alatt fogja tartani. Amennyiben az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a választások résztvevői az alkotmánnyal vagy a vonatkozó választási törvénnyel ellentétes magatartást tanúsítanak, élni fognak alkotmányos jogkörükkel és végső soron megsemmisíthetik a választási eredményeket.
Zoran Milanović mindezt tőle nem meglepő módon meglehetősen erős jelzőket használva kommentálta. A választói akarat megpucsolásáról beszélt, az alkotmánybírákat pedig „írástudatlan gengsztereknek” nevezte, akik a kormányzó HDZ pártot szolgálják és akikkel választási győzelmét követően le fog számolni. „Végül úgyis miniszterelnök leszek, de ennek a bandának nem mondom meg, hogy milyen módon” – hangoztatta. Március 31-én azt nyilatkozta, hogy ha az alkotmánybíróság megsemmisítené a választási eredményeket, az államcsínyt jelentene.
Andrej Plenković kormányfő is államcsínyt, pontosabban „mini államcsínyt” emleget, csak éppen ellenkező előjellel. Milanovićról szisztematikusan mint alkotmánysértőről beszél. Felszólította, hogy ne legyen gyáva, egyben hagyjon fel az alkotmánysértéssel; mondjon le az államfői posztról és tiszta vizet öntve a pohárba vegyen részt a választásokon. Milanović minderről hallani sem akar. Azzal érvel, hogy amennyiben lemondana, akkor az új köztársasági elnöki választásokig a kormánypárti házelnök lenne az ideiglenes köztársasági elnök, és ebben az esetben azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a részéről kitűzött választási dátumot is módosítaná. Jelenleg lényegében klasszikus kampánytevékenységet folytatva járja az országot.
Ebben a légkörben zajlik a kampány déli szomszédunknál. Különösen Milanovićék győzelme esetén mindenre lehet számítani, csak a hatalom békés, zökkenőmentes átadására nem.
