2023 novemberében Emmanuel Macron francia elnök Asztanába látogatott. Kazahsztáni látogatását a média egybehangzóan úgy értelmezte, hogy a látogatás a francia atomenergetikai projektek fejlesztéséhez és bővítéséhez nélkülözhetetlen kazah urán miatt tette meg, mivel Párizs villamosenergiaszükségleteinek mintegy 70 százalékát atomerőművekben állítja elő, azonban Oroszország ukrajnai háborúja és a Moszkvára kivetett szankciók miatt a francia atomenergetika jövője nehéz helyzetbe került, mivel az orosz uránra épült. Macron csökkenteni szerette volna az Oroszországból származó urántól való francia függőséget. Emellett nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy Franciaország atomhatalom, ezért Párizs számára az urán nagyhatalmi státuszának a megtartásában is szerepet játszik.
Azonban a villamosenergia ellátásnak az urántól való függősége – a dúsított uránnal működő atomerőművek segítségével – nemcsak Párizsnak okoz fejfájást. Belgiumban, Magyarországon, Szlovéniában, Csehországban és Finnországban, de még az Egyesült államokban és Spanyolországban is a villamosenergia hol nagyobb, hol kisebb felét atomerőművek segítségével állítják elő.
Sok nyugati ország függősége az orosz urántól, valamint Rosatom szolgáltatásaitól, illetve termékeitől, struktúráitól az oka annak, hogy bizonyos orosz cégeket nagyrészt nem érintik az ukrajnai háború miatt Oroszországgal szemben bevezetett szankciók. Az Euratom Supply Agency (Euratom Ellátási Ügynökség) becslései szerint az orosz-ukrán háború kezdete óta eltelt közel két évben az orosz nukleáris termékek szállítása Európa irányába nemhogy nem csökkent, hanem inkább megnőtt.
Az elsősorban a Covid-19 világjárvány és az orosz-ukrán háború okozta geopolitikai eltolódások, valamint a szénhidrogének energiaforrásként történő felhasználása okozta környezeti problémák és az ennek következtében egyes vélekedések szerint talán túl gyorsan és meggondolatlanul haladó autóiparnak az elektrifikációja együttesen és egymásra hatva vezettek egy „nukleáris reneszánszhoz”. 2023-ban a korábbi évek visszaesése után rekordokat döntött az urán iránti globális kereslet. Az urán iránti kereslet pedig a nukleáris energia irányába mutató növekvő tendenciával párhuzamosan növekedett. 2022-ben a globális urántermelés 49 355 tonnát tett ki, ami a teljes kereslet mindössze 74 százalékát elégítette ki. Az árak fontonként 74 dollárra emelkedtek, ami 15 éves csúcs. Adatok szerint az urán árának világpiaci alakulása 2020 vége óta 2023 végén 125 százalékos volt.
Emellett vitathatatlanul az urán volt az egyik legjobban teljesítő nyersanyagforrás is az elmúlt 2023-as év folyamán 15 év óta a legmagasabb szintet érte el. Az iparági szakértők azon töprengenek, hogy ez csak a kezdetét jelenti-e a nyersanyag történelmi fejlődésének. Ugyanakkor míg az urán ára jelentős mértékben nőtt 2023-ban, még mindig jelentősen elmarad a 2007-es, fontonkénti 140 dollár körüli történelmi csúcstól. Az elemzők ezzel kapcsolatban azzal érvelnek, hogy a növekvő tendencia ellenére az ágazat kihívásokkal néz szembe az urán iránti növekvő kereslet kielégítésében. A becslések szerint 2040-ig körülbelül 1,5 milliárd fontnyi uránkészlet halmozott hiánya várható.
Ennek fényében nem Franciaország az egyetlen partner, amely megpróbálja kiterjeszteni az együttműködést Kazahsztánnal, amely az urántermelésben az első, az uránkészletek tekintetében pedig a második helyen áll a világon. Míg a Macron 2023 novemberi látogatása során kötött megállapodások inkább deklaratív jellegűek voltak, más vásárlóknak sikerült kézzelfoghatóbb eredményeket elérniük. Például kiderült, hogy Asztana Kínával egy uránszállításról szóló szerződést is aláírt, aminek a feltételeit nem hozták nyilvánosságra.
A kazahsztáni uránpiacot egyértelműen a Kazatomprom uralja 15 leányvállalatával. Ugyanakkor a cég a legtöbb projektet külföldi befektetőkkel közösen valósítja meg: KATCO (francia Orano), Baiken-U (Japanese Energy Asia (BVI) Limited), Inkai (kanadai Cameco), Akbastau (orosz Uranium One Group), Zarechnoye (Rosatom és a kirgiz KGRK) stb.
Az urán lelőhelyekhez kizárólag a Kazatomprom fér hozzá elsőbbséggel, így a külföldi társaságok csak vegyesvállalatként tudnak ásványt kitermelni. Ugyanakkor a kazah uránipar a technológiáért és befektetésért cserébe nyersanyagok elvén működik.
Míg Kazahsztánnak nincs saját urán értékesítési piaca, beéri az urán-oxid exportellátásával, valamint az urántartalmú kazetták gyártásával, amely két éve indult el az ulbai kohászati gyárban. 2023 áprilisában arról szóltaka hírek, hogy Kazahsztán egy új uránexportútvonalat készít elő Kína egyik kikötőjén keresztül.
A geopolitikai helyzet változásával Kazahsztán növelheti az Egyesült Államokba és Európába irányuló uránexportot. Az orosz uránra eddig nem vonatkoztak szankciók, de a Kazatomprom vezérigazgatója, már jelezte, hogy számos kelet-európai atomerőmű szeretne 2025-ben szerződést kötni a céggel az orosz nukleáris üzemanyagtól való függés csökkentése érdekében.
Kazahsztán és Közép-Ázsia szerepe már korábban jól látható módon egyre jobban felértékelődött, amely elsősorban a régió energia- és ritkafémforrásokban gazdag tartalékainak köszönhető. Asztana az uránkitermelő ipar zászlóshajójaként a közeljövőben nagy valószínűséggel megőrzi státuszát az uránpiacon, azonban kérdés, hogy ez milyen gazdasági eredményeket vonz majd maga után a roppant gyors módon növekedő kazah társadalom és gazdaság számára.
