Ha nyitott szemmel járunk, akkor biztosan belefutottunk már a mindfulnessen, azaz a tudatos jelenléten alapuló gyakorlatok valamelyikébe. Nagy problémát jelent azonban ennek a koncepciónak a mindennapjainkba való átültetése. A tudatos jelenléten alapuló terápiás módszerek többek között meditációs és jógagyakorlatokat alkalmaznak, vagy éppen az evés iránti tudatosságot fejlesztik. Emellett a légzőgyakorlatok, a mindful mosogatás vagy a tudatos sétálás sem ismeretlenek valószínűleg a téma iránt érdeklődők számára. Mi van azonban a napunk maradék részével, amikor éppen más elfoglaltságaink vannak? Képesek vagyunk-e boldogak és tudatosak lenni a mindennapi tevékenységeink során?
Csikszentmihályi Mihály szerint igen. Az általa bevezetett flow fogalom azt az állapotot jelenti, amikor a személy annyira bevonódik az adott tevékenységbe, hogy semmi más nem tűnik fontosnak. Az élmény önmagában annyira élvezetes számára, hogy még nagy költségek árán is fenntartja azt, pusztán a tevékenység öröméért.
Nagy különbség van a flow élmény és az olyan dolgok hajhászása között, mint a pénz, a vonzó testalkat vagy éppen a népszerűség. Míg az előbb említett javak mindössze a társadalmunk által elvárt célokat mutatják, addig a flow állapotot kiváltó tevékenységek saját céljainkon alapulnak, és ellátnak az úgynevezett „én csinálom” örömével. Gondoljunk csak egy élsportolóra, aki minden kudarc ellenére naponta rengeteg órát edz, hogy újra átélhesse az egyik jól sikerült versenyen megtapasztalt flow élményt, és újra érezhesse a siker ízét. Vagy gondoljunk egy olyan személyre, aki tényleg szereti a munkáját: őt sem az elvont anyagi javak fogják motiválni, hanem magának a tevékenységnek az öröme.
Vegyük észre a hasonlóságokat a mindfulness és a flow modellek között. Mindkettő a jelen pillanat élvezetén és az éppen aktuális élmény átélésén alapul. Emellett a tudatosság és a tevékenységre való száz százalékos figyelem is fontos szerepet játszik mindkét esetben: míg a flow állapotban észre sem vesszük a zavaró tényezőket, addig a mindfulness légzőgyakorlatok során például mindig visszairányítjuk a figyelmünket a légzésünkre. Miért ne tágíthatnánk ki tehát a tudatos jelenlétet minden tevékenységünkre? Miért ne ültethetnénk át a jelen pillanatra való odafigyelést a nehezebb, nagyobb kihívást jelentő feladatokba is az úgynevezett „flow” vagy „áramlás állapot” segítségével?
Nézzük, milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy flow élményt élhessünk át. Először is, olyan tevékenységet kell választanunk, amely egyrészről elegendő kihívást nyújt számunkra, másrészről viszont megfelelő képességekkel rendelkezünk elvégzéséhez. Ha munkánk rendkívül monoton, és nem érezzük azt, hogy komoly erőfeszítéseket igényel, nem fogunk tudni flow állapotba kerülni, miközben dolgozunk. Ha azonban egy olyan feladatot kapunk, amiről úgy érezzük, hogy meghaladja képességeinket, szintén nem kerülünk „áramlás” állapotba. Fontos azonban megjegyezni az értelmezés szerepét: szinte minden nehéz és reménytelennek tűnő helyzetet átalakíthatunk egy izgalmas kihívássá.
A következő tényező, amelyről a flow állapotban lévő személyek gyakran beszámolnak, az a koncentráció. A mindennapi aggodalmaik teljesen eltűnnek ilyenkor a tudatunkból. A köznyelvben is gyakran használjuk azt a kifejezést, hogy elmegyünk „kiszellőztetni a fejünket”. Futás közben például nem gondolunk azokra a problémáinkra, amelyek általában stresszt okoznak számunkra. Minden más sporttevékenység során is hasonlóan nyugodtak vagyunk, kicsit „kiszakadunk” a hétköznapok rohanásából.
A következő két áramlás állapothoz szükséges feltétel az, hogy a tevékenység céljai egyértelműek legyenek, és hogy azonnali visszajelzést kapjunk eredményességünkről. Míg a sport itt is egy kézenfekvő példa, addig az ennél komplexebb, kreatív tevékenységek során is elérhetjük a flow állapotot, ha belső irányelveket határozunk meg, amelyekkel mérhetjük sikerességünket. Például, ha egy szöveget írunk, nehezebb eldöntenünk, hogy jól sikerült-e a végeredmény. Valahogy azonban mindig „érezzük”, hogy elégedettek vagyunk-e az elkészült munkánkkal.
Szintén egy fontos tényezője a flownak az események felett érzett kontroll. Bizonyára mindannyiunkkal előfordult már, hogy a tanulási folyamat elején teljesen elveszettnek éreztük magunkat, és azt se tudtuk, hogyan tudnánk elkezdeni az előttünk álló hatalmas anyagnak az átnézését. Ahogyan azonban egyre ismerősebbé váltak a fogalmak, és szép lassan elkezdtük átlátni az összefüggéseket, rögtön egy élvezetes tevékenységgé változott a tanulás az újonnan megszerzett kontroll miatt.
Az éntudat eltűnése szintén egy fontos kísérőjelensége az „áramlás állapotnak”. Ilyenkor nem aggódunk azon, mások hogyan látnak minket, milyen benyomást alakítanak ki rólunk, vagy hogy a helyzethez illően viselkedünk-e. Annyira átéljük az éppen aktuális élményt, hogy „megfeledkezünk önmagunkról”. Ha azonban mások elvárásainak szeretnénk megfelelni, képtelenek leszünk a flow élmény átélésére. Olyan tevékenységet kell tehát választanunk, amely beleillik személyes céljainkba, és képes boldoggá tenni minket. A mások által kiosztott feladatokat is képesek vagyunk azonban magunkévá tenni, ha összeegyeztetjük azokat céljainkkal.
A flow élmény utolsó jellemzője az időérzékünk eltorzulása. Több szakmai vagy sportbeli példát láthattunk már a flow állapotra, de ez a feltétel azt is megmutatja, hogy magánéletünkben is előfordulhat hasonló élmény. A barátainkkal vagy családunkkal töltött minőségi idő ugyanis mindig gyorsabban telik, mint például egy számunkra érdektelen megbeszélés, ahol a percek „vánszorogni látszanak”.
Milyen helyzetekben fordul elő leggyakrabban a flow állapot? A kutatások résztvevői általában akkor érezték magukat flowban, amikor dolgoztak, nem pedig akkor, amikor valamilyen szabadidős tevékenységet végeztek. Bármennyire is szeretnénk, nem túl valószínű, hogy áramlás állapotba kerüljünk a kedvenc netflixes sorozatunk nézése közben. Hiába van szükségünk a pihenésre a homeosztatikus szükségleteink kielégítéséhez, személyiségünk ezáltal nem fog fejlődni. Ha azonban olyan tevékenységet választunk a szabadidőnkben vagy szakmai életünkben, amelyhez szükség van az erőfeszítésünkre, és amely által fejleszthetjük készségeinket, nagyobb valószínűséggel kerülhetünk flowba. Ez megmagyarázhatja, miért érezzük gyakran „kiüresedettnek” magunkat egy nehéz vizsgaidőszak után, amikor hirtelen elfogynak az erőfeszítéseinket felőrlő feladataink. Ahogyan Voltaire fogalmaz a Candideban: „a munka távoltart tőlünk három nagy szerencsétlenséget: az unalmat, a bünt és a nélkülözést”. Láthatjuk tehát, hogy a munka amellett, hogy általában „szükséges rosszként” tekintünk rá, egy potenciálisan élvezetes tevékenység is lehet.
Azok a személyek pedig, akik gyakrabban számoltak be az „áramlás állapot” megéléséről munkájuk vagy valamilyen egyéb elfoglaltságuk közben, jobbnak értékelték a megélt élményeiket. Emellett nagyobb valószínűséggel érezték magukat erősnek, aktívnak, kreatívnak, koncentráltnak vagy éppen motiváltnak, mint a flowra kevésbé hajlamos társaik. De vajon kik ezek az emberek, akik sokszor élnek meg flow élményt? Ők az úgynevezett „autotelikus személyiségek”, akik képesek a veszélyes vagy nehéz helyzeteket is élvezetes kihívásokká alakítani, ezáltal fenntartva belső harmóniájukat. Bizonyára mi is ismerünk olyan személyeket, akiket úgy írunk le, hogy „rendben vannak önmagukkal”, függetlenül attól, hogy mi történik körülöttük. Ők azok az emberek, akik mindenben képesek meglátni a szépet, és sosem unatkoznak, hiszen élvezik az éppen aktuális tevékenységüket. Feladataik elvégzése során koncentráltak, munkájuk befejezése után azonban átadják magukat mindennapi tevékenységeik élvezetének. A sikeres emberek beszámolóit hallgatva például gyakran figyelmesek lehetünk arra, hogy szakmai utazásaik során kihasználják a kulturális lehetőségeket is: kötelezettségeik elvégzése után részt vesznek egy koncerten, vagy éppen elmennek egy múzeumba.
További jellemzője lehet még az autotelikus személyiségeknek, hogy élvezik más emberek társaságát. Csak akkor érzik magukat teljesnek, ha másokkal vannak körülvéve. Ahogyan József Attila fogalmaz: „Hiába fürösztöd önmagadban, / Csak másban moshatod meg arcodat.”. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne élveznék az egyedül töltött időt is: ilyenkor olyan célok megvalósításán dolgoznak, amelyet nem tudnának mások jelenlétében elérni.
Már csak egy kérdés maradt: hogyan válhatunk mi magunk is ilyen autotelikus személlyé? Egyrészről meg kell találnunk azokat a flow élményt nyújtó elfoglaltságokat, amelyek kellő kihívást adnak, de nem jelentenek túl nagy terhet számunkra. Emellett pedig kell, hogy legyen valami, amely ezeket az akár szakmai, akár szabadidős tevékenységeket összeköti: egy vízió, amely értelmet ad mindennapjainknak. Ezt pedig önmagunk számára kell megtalálnunk és megfogalmaznunk, legyen szó akár karrierünk során fellépő, akár magánéleti ambícióinkról. Ezen az egységes, értelmet adó célokkal pedig egész életünket egy flow élménnyé tudjuk formálni.
