Az új vezetés hatalmának megszilárdítása és a nemzetközi közösség támogatásának elnyerésére érdekében több olyan intézkedést hozott, amely látszólag a lakosság védelmét célozták. A valóságban azonban a világ egyik legszigorúbb, diszkriminatív rendszere van kiépülőben. A nők jogainak korlátozása, a független média működésének ellehetetlenítése és a szabad vallásgyakorlás akadályozása mindennapossá vált. 

A tálibok hatalomra jutásával elapadtak az országnak szánt nemzetközi források, több százezer munkahely szűnt meg, és az alapvető élelmiszerek ára is jelentősen megnőtt. Az afgán GDP évtizedek óta folyamatosan csökken, így az ország túlélését a nemzetközi segélyek jelentik. A tálibok a bevételek kiesését az export fokozásával, nemzetközi befektetők ösztönzésével és az adó- és vámtételek növelésével igyekeztek pótolni. Az iszlamistákkal azonban nem sokan akarnak üzletelni, így egyre kisebb összegek jutnak a közszolgáltatásokra, így az egészségügyre, az oktatásra és az ivóvíz biztosítására. A nemzetközi segélyszervezetek által közzétett adatok rémisztőek: a rászorulók száma mintegy 60%-kal magasabb, mint a hatalomváltás előtt és becslések szerint legalább 23 millió ember – Afganisztán lakosságának több mint fele – szorul humanitárius segítségre 2024-ben.

Szegény embert...

Hosszú évekig a lakosság legfőbb bevételét a máktermesztés adta, amelyet aztán 2022 áprilisában a tálib kormány a drogfüggők számának csökkentése és a drogkereskedelem megakadályozása érdekében betiltott. Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatalának (UNODC) legfrissebb jelentése szerint a tilalmat követően az ópiumtermesztés 95%-kal csökkent 2023-ban, így a gazdák bevétele 1360 millió dollárról 110 millió dollárra esett vissza. Az ENSZ tisztségviselői arra hívták fel a figyelmet, hogy az ópiumgazdaság szinte teljes összeomlása messzire mutató következményekkel jár és alternatív megélhetési források biztosítása nélkül a vidéki lakosság még sebezhetőbbé válik. 

Afganisztánnak a politikai és gazdasági válságon túl a természeti katasztrófák és az éghajlatváltozás okozta kihívásokkal is szembe kell néznie – többek között a földrengésekkel, az elhúzódó aszállyal és a hirtelen áradásokkal. Az elmúlt három évben a 34 afgán tartományból 25-öt sújtott aszály. Évről évre több tízezer hektár válik termőképtelenné, ami különösen súlyos probléma egy olyan országban, ahol a lakosság 80%-ának megélhetése a mezőgazdaságtól függ. 2021 óta 2,3 millió ember kényszerült lakóhelye elhagyására a szárazság miatt. 

Afganisztán nem csupán kultúráknak, de az indiai és eurázsiai tektonikus lemezek találkozásának a metszéspontján is fekszik, így gyakoriak a földrengések. A hatalomváltás óta több, a Richter-skála szerinti 5-ös erősséget meghaladó földrengés sújtotta az országot, legutóbb 2023 októberében. A négy egymást követő, 6,3-as erősségű földrengés epicentruma Herát tartomány azonos nevű székhelyéhez közel alakult ki, több mint 1400 halálos áldozatot és többezer sérültet követelve. 

Élet a Tálibán alatt

A tálibok által bevezetett, nemi alapú diszkriminatív politika a nők alapvető jogainak széles körét sérti, többek között az oktatáshoz, a munkához, a szólás- és mozgásszabadsághoz, valamint a politikai és közéleti részvételhez való jogokat. Kitiltották őket a közép- és felsőoktatásból, így az iskoláskorú lányok 80%-a, körülbelül 2,5 millió fiatal nem járhat iskolába. Eltiltották továbbá a nőket a közszolgálati és a nemzetközi segélyszervezetekben való állások betöltésétől, bezárattak valamennyi szépségszalont és több tartományban a női tulajdonú vállalkozásokat, ami nemcsak súlyos anyagi veszteségeket okoz a családoknak, fokozva a kiszolgáltatottságukat, de a segélyszervezetek munkáját is gátolja abban, hogy eljussanak az egyik legsérülékenyebb társadalmi csoporthoz. Afganisztán nemek szerint szegregált társadalmában nőkkel csakis nők érintkezhetnek az állami és szolgáltató szektorok nagy részében, így ha a női munkatársak nem láthatják el feladataikat, nőtársaik gyakran segítség nélkül maradnak.  A tálibok továbbá szigorítottak az öltözködési szabályokon, és meghagyták, hogy a nők férfi családtag nélkül nem hagyhatják el otthonaikat. Az irányelvek megsértése komoly retorziókat von maga után, gyakori a fizikai büntetés alkalmazása és a bebörtönzés, nemcsak a szabálysértő nőkkel, de férfi családtagjukkal szemben is. 

A kormány gátolja a szólás- és véleményszabadsághoz, valamint a békés gyülekezéshez való jogot és ellehetetlenítette a független média működését. A tálib hatalomátvételt követő hónapokban több mint 200 hírügynökség zárt be és az újságírók szisztematikus megfélemlítése miatt több ezren veszítették el megélhetési forrásukat. A tálibok a kihirdetett amnesztia ellenére több száz embert végeztek ki a volt kormánytisztviselők és az afgán biztonsági erők tagjai közül. Bírósági eljárás nélkül, bosszúból elkövetett gyilkosságokat hajtottak végre és áldozataik között olyan emberek is voltak, akikről nem nyert bizonyítást, hogy korábban kormányalkalmazottak vagy valamelyik terrorista csoport tagjai lettek volna. 

Reziliencia és fenntartható béke? 

Habár jelentősen csökkent a fegyveres erőszak és a polgári áldozatok száma 2021. augusztusa óta, az Iszlám Állam-Horászán Tartomány (IS-KP) továbbra is aktív az országban és jellemzően etnikai és vallási kisebbségek ellen követ el célzott támadásokat. Az IS-KP vállalta a felelősséget többek között számos, a síita hazarák ellen elkövetett atrocitásért, azonban a független média jelenlétének hiányában vélhetően számos atrocitás nem került nyilvánosságra. A terrorista csoport már az ország valamennyi tartományában gyökeret vert és a sajtóhírek beszámolói alapján sikeresen toboroz az etnikai kisebbségek és a kiábrándult, korábbi tálib harcosok soraiból.

A UNHCR adatai szerint az afgánok 76 százaléka élete során már legalább egyszer kénytelen volt lakóhelyét elhagyni, és a szervezet adatai alapján legalább 6 millió afgán menekült van a világon, akiknek jelentős többsége Iránban és Pakisztánban keresett menedéket.  Aggasztó azonban, hogy az elmúlt év során – részben kényszerből – több mint 1,5 millió afgán tért haza Iránból és Pakisztánból és várhatóan több százezren követik majd őket a szomszédos országok belpolitikai döntése okán. A hazatérők zöme nő vagy fiatal gyermek, akik közül sokaknak már semmilyen kötődése nincs szülőföldjéhez, így a megélhetési nehézségeken túl a társadalmi beilleszkedési kihívásokkal is szembe kell nézniük. 

Afganisztán évtizedek óta súlyos gazdasági, társadalmi és politikai válságokkal küzd, amelyet tovább súlyosbított a tálib hatalomátvétel és a nemzetközi elszigetelődés. Habár várhatóan a nemzetközi elismerés továbbra is távoli marad, a mélyülő humanitárius válság feloldása és a társadalmi ellenállóképesség fokozása érdekében fenntartható fejlesztési stratégiákra és elkötelezett nemzetközi interakcióra van szükség.