A trianoni békeszerződés katonai rendelkezéseit megismerve, a magyar katonai vezetés álláspontja az volt, hogy a megszervezendő hadsereg mellett a már meglévő fegyveres őrtestületek, rendvédelmi szervezetek létszámát kell felemelni. Így a belső rend fenntartását és a határőrizettel kapcsolatos teendőket a már meglevő, de nem a Magyar Nemzeti Hadsereg kötelékébe tartozó fegyveres őrtestületekre kellett bízni, melyek háború esetén arra is kötelezve voltak, hogy a magyar hadsereg háta mögött és a belterületen katonai szolgálatot lássanak el. Ilyen egyenruhás, fegyveres őrtestület volt a M. Kir. Csendőrség, a M. Kir. Államrendőrség és a M. Kir. Pénzügyőrség. Az önállóvá vált ország határőrizeti szervei lényegében kettős feladatot láttak el. Egyrészt - legális feladatként - megvalósították az államhatár őrizetét, ennek részeként a zöld határőrizetet és a határrend betartatását, valamint a távolsági- és a kishatárforgalom ellenőrzését. Másrészt - rejtett feladatként - szervezetük álcájában katonai erőket rejtettek el a határ mentén. E katonai erők feladatát alkotta az ellenséges támadás első csapásainak felfogása és az ellenség előrenyomulásának lassítása a honvédség fő erőinek megérkezéséig. E célból a magyar haderő 1/3-a, minden harmadik gyalogezred a határőrizeti szervek (Magyar Királyi Vámőrség, majd Magyar Királyi Határőrség) fedésében tevékenykedett. 

A magyar határőrizet feladatait 1921-től 1932-ig a M. Kir. Vámőrség látta el. A Vámőrség keretében továbbra is működtek a rejtett alakulatok, az Osztrák-Magyar Monarchia és a Nemzeti Hadsereg volt tisztjei és altisztjei, illetve legénységi állományuknak egy része is itt tevékenykedett a határőrizetben résztvevő szervezetekben: a Vámőrségben, az Államrendőrségben, a Csendőrségben, a Pénzügyőrségben, továbbá a vámhivatalokban. 

A Magyar Királyi Vámőrséget 1932 őszén szervezték át a Magyar Királyi Határőrséggé. A határőrség létszáma 7314 fő volt. A határőr-kerületparancsnokságok működési területén és névleges alárendeltségében egy-egy határőrezredet hoztak létre. Az ezredek szervezete, fegyverzete stb. minden tekintetben megegyezett a M. Kir. Honvédség gyalogezredeivel. A határőrizethez, azon kívül, hogy látszólag a kerületparancsnokságok alá rendelték őket, nem sok közük volt, a valóságban a M. Kir. Honvédség vegyesdandárjainak harmadik, rejtett ezredét képezték. 1935-ben a M. Kir. Határőrségnél szervezetmódosítást hajtottak végre. Ennek során az amúgy is névleges függőségi viszonyban lévő határőrezredeket teljes egészében elválasztották a határőrkerületektől. A határőrkerület-parancsnokságok, csapattest-parancsnokság jelleget kaptak. A határőr kerületparancsnokságok felett a vegyesdandár-parancsnokságok azonos hatáskört gyakorolhattak, mint a szervezetszerű honvédségi alakulataiknál. A határőr osztályokat határbiztosító osztályokká szervezték. Az új határbiztosító osztályok gazdasági hivatallal, valamint egy árkász- és egy rádiós rajjal gyarapodtak. 1937-re a M. Kir. Határőrség 7 határőrkerülete 24 biztosító osztályból, 70 határügyi tiszti alosztályból és 155 határőr őrsből állt. A M. Kir. Határőrség személyi állománya ekkor a határbiztosító szárnyak kivételével 7314 főt foglalt magába. Ebből a létszámból a konkrét határszolgálatos (határőrizeti) feladatokat, illetve azok irányítását 5734 fő végezte.

Az európai háborús készülődés és a revíziós politika miatt a magyar határőrizet egyre inkább militarizálódott. 1938. október l-től a Határőrség a Honvédelmi Minisztérium alárendeltségébe került, ahol határvadász (hv.) alakulatok szerveződtek és a határőrizet mellett a határvédelmet is ellátták. A kettős szervezésű Határőrség egyik része alkalmas volt a zöldhatár őrizetére, másik része rendes gyalogalakulat volt, tüzérséggel, aknavetőkkel. Ezzel viszont a Magyar Királyi Honvédség feladatától rendszeridegen tevékenységet ellátó szervezet is a véderő részévé vált. A határvadászok határszolgálatos része, akik a határőrizeti feladatokat ellátták, 9475 főt tett ki. A terület-visszacsatolások nyomán a magyar állam határait 14 048 fő őrizte, ha csak a határőr/határvadász létszámnövekedést vesszük figyelembe. A visszacsatolások nyomán megnőtt államhatárokon azonban a határőrizetben részt vevő társszervezetek is nagyobb létszámmal vettek részt. Ebből fakadóan a terület-visszacsatolások után 22 628 fő vett részt a magyar határőrizetben. 1938-ban 8 határvadász dandár állt fel a területileg illetékes hadtestparancsnokság alárendeltségében, amely 24 hv. zászlóaljból, 24 portyázó századból, 7 hv. kerékpárosszázadból, 17 hv. ágyúsütegből állt.

A határőrizetet és határvédelmet különböző szolgálati utasítások szabályozták. 

A határszolgálat I. fokozata a „Határszolgálat rendes viszonyok között" volt. Ez volt az alapszolgálat. A Határszolgálatot a határőrség és a közrendészeti szervek utasításaiknak megfelelően végezték. A földi figyelés megszervezésére, magasfigyelők saját hatáskörben való létesítésére és az éjjeli figyelés előkészítésére nézve a határőrkerületeknek minden lehetőt el kellett követni, állt az utasításban. 

A határszolgálat II. fokozata a „Fokozott Határszolgálat" volt. Itt már az ellenőrzés intenzitása, mértéke nagyobb, amelyet a határügyi tisztek a járőrszolgálat sűrítésével értek el. Fokozott Határszolgálat elrendelése után minden kiképzést beszüntettek és az összes rendelkezésre álló erőt a járőrözésnél „külszolgálatban" alkalmaztak. A határőrség esetenkénti megerősítését más alakulatokkal csak a vegyesdandár parancsnokság rendelhette el. 

A határszolgálat III. fokozata a „Határzár" volt. A határzár elrendelésének részleteire vonatkozó utasítás megérkezéséig a határon átvezető minden utat azonnal és megbízhatóan lezártak. A biztosító osztagok 5 főből álltak. Határzár esetén a határőrség teljes állomány a járőrözésnél a „külszolgálatban" működött közre. A határőrség tervezett megerősítését a vegyesdandár parancsnokság külön rendelte el.

A határszolgálat IV. fokozata a „Határvédelem" volt. A Határvédelem a Határszolgálat legfontosabb és legmagasabb fokozata volt. A mozgósítást (az akkori elnevezéssel „felriasztás") megelőző Határvédelem elrendelésével a hadiállományra való feltöltést azonnal automatikusan kell végrehajtani. A mozgósítás elrendelésével a Határvédelem azonnal automatikusan életbe lépett. Csendőr, rendőr és pénzügyőri szerveknek a határövbe eső részei mozgósítás elrendelésekor annak a határügyi tisztnek a parancsnoksága alá lépnek, kinek területén szolgálatot teljesítenek. Azonban figyelemmel kellett lenni a mozgósítás alatti feladataikra. 

Külön intézkedéseket adtak ki a műszaki munkálatokra, a híradásra és a híradó berendezésekre vonatkozón, az anyagi (logisztikai) intézkedésekre. Kémelhárításra és hírszerzésre is külön intézkedtek. A határőrség, a határvadászok, mint a honvédség része, intenzíven részt vett a kisanantan államok katonai potenciáljának felderítésében egészen 1941 júliusáig. Példaként említeném, hogy a jugoszláv hadseregről külön tájékoztatót adtak ki a déli határszakaszon szolgálatot teljesítő állomány számára. A határvédelmi tervekben, illetve intézkedésekben foglaltakat a végrehajtásra kijelölt csoportokkal, személyekkel állandóan gyakorolták, alkalmazó megbeszéléseken, gyakorlati foglalkozásokon természetesen anélkül, hogy a legénységi állományúkat a gyakorlat konkrét céljáról tájékoztatták volna. A katonai vezetés a határvédelemre kikülönített, illetve a mozgósított alakulatok oldalainak és hátának biztosítására „községi osztagok" szervezését is tekintetbe vette. Ezek egyszersmind az ellenség rajtaütéseinek kivédésére is felkészültek. A Községi osztagok célja a határbiztosító századok körletében, a határövben, kellő mélységben egy összefüggő, ellenőrző szervezet létesítése volt. A községi osztagokat a határmenti községekben lévő, a nem hadköteles évfolyamokba tartozó egyénekből, megszervezett, de be nem vonult tűzoltókból, erdő- és mezőőrökből, 15 évesnél idősebb leventékből kellett létrehozni. Ezen belül tervezték megalakítani a határvédelmi erődítésekbe bevont rögtönzött munkásalakulatokat is. Községi osztagok feladata kizárólag a megfigyelés, helységbiztosítás figyeléssel, figyelő őrszolgálattal, kémelhárítás, zavarkeltés és pánik megakadályozása, gyújtogatások, kártevések elhárítása, illetve azok bekövetkezésekor, elhárításukban való közreműködés, összekötő szolgálat ellátása, a műszaki munkákhoz munkaerő biztosítása és a műszaki munkák elvégzése, az anyagi utánszállító szolgálatban való közreműködés volt. Az osztagokat nem látták el katonai fegyverzettel, ruhával, ezért „őket a harcmező közelében alkalmazni nem szabad" - írta elő az utasítás.

Az leírtak alapján tervezték és szervezték meg a M. Kir. Honvédség határmenti alakulatainak alkalmazását a közbiztonsági szervek bevonásával a határvédelem területén, az alacsony intenzitású fegyveres konfliktustól kezdve egészen egy helyzet háborúvá váló alakulásáig.