A technológiai tisztességes eljárás és a magánszférához való jog 

Érdekes kettősség figyelhető meg az adatvédelem tekintetében, mivel a jogszabályoknak egyszerre kell biztosítaniuk az egyének magánélethez való jogát, valamint a lehetőséget, hogy belelássanak az adataik kezelésének módjába. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ügyelni kell arra, hogy a hatóság által kezelt adatok ne kerüljenek nyilvánosságra, viszont az egyéneknek tudomására kell hozni, hogy pontosan milyen adatokat tárolnak róluk, illetve, hogy milyen módszereket alkalmaznak az adatok elemzése során. A két szempontnak azért nagyon nehéz egyszerre megfelelni, mivel általában az adóhatóság a mások adataiban felismert mintákat is felhasználja az adatelemzés során, így szinte lehetetlen megmutatni egy alanynak, hogy az ő adataiból miképpen jutottak egy adott következtetésre, anélkül, hogy felfednék az adatbázist, a másokról tárolt adatokkal együtt. A továbbiakban, a fentieknek megfelelően, a magánélethez, illetve a tisztességes eljáráshoz való jogról lesz szó, amelyek látszólag ugyan egy érme két oldalán helyezkednek el, azonban a gyakorlatban mégis mindkettőt védenünk kell.

A technológiai tisztességes eljárás 

Az adózók ellenőrzésre kiválasztása többféle módon történhet, véletlenszerű kiválasztással, számítógépes szűréssel vagy pontozással, dokumentumegyeztetéssel vagy valamely statisztikai képlettel. Az algoritmusok ismétlődő problémák megoldására szolgáló önálló képletek, egy sor adathalmazra alkalmazható lépések. Ha a kormányzat teljesen számítógépes modell alapján hoz döntéseket, a mechanizmust felül kell vizsgálni a megfelelő eljárási rend és az esetleges diszkriminatív eredmények szempontjából. A joggyakorlat szintjén az országok tapasztalatai eltérőek. Az Egyesült Államok adóhatósága adatbányászatot alkalmazott adócsalás és más bűncselekmények esetén, azonban e technológiai eszköz használata nem volt ítélettől mentes. Az Állam kontra Loomis (2016) ügyben a Wisconsini Legfelsőbb Bíróság adócsalás kérdésében egy kockázatértékelési jelentés alapján megerősített egy ítéletet. Az ítélet kritikusai felhívták a figyelmet arra, hogy a büntetés nem tartalmazta a kockázatértékelési eszköz működését, ami negatív hatással volt a védelem jogára, mivel a felhasznált információk nagy részét üzleti titoknak tekintették, amely megakadályozta a vádlottat, hogy értékelje azok pontosságát, így az algoritmikus szerkezeti diszkrimináció megengedhetetlen esetét okozta.

Bár az Állam kontra Loomis ügy a büntetőjog hatálya alá tartozik, az automatikus vagy mesterséges intelligencia rendszerek kockázatos adózók értékelésére való használata terén hatásai az adójogra is kiterjednek. Ebben az értelmezésben garantálni kellene az ilyen rendszerek megtámadhatóságát, biztosítva a teljes körű nyilvánosságra hozatalt és minősített átláthatóságot annak minden lépésében, így az adatbeviteli szakaszban, az adatfeldolgozás során, valamint a kiértékeléskor. Az is igaz, hogy az információfeldolgozás szakasza bármely automatizált rendszer esetén fekete dobozként működik, ami megnehezíti az adóhatóság által használt technológiai rendszer kifogásolását. A probléma még nagyobb lehet azokban az esetekben, amikor a mestersége intelligencia keretében olyan technikákat alkalmaznak, mint a gépi tanulás, amelynek eredendő jellemzője a döntés átláthatóságának hiánya. Ily módon senki, még a programozók sem tudják megfelelően megmagyarázni, hogyan és miért születtek egyes döntések és elhatározások.

Van -e joga az adózónak azon a technológiai rendszer ismeretéhez, amely őt adókötelezettségei teljesítése vonatkozásában kockázatosnak minősítette, ennek megtámadhatósága érdekben? Ahogy az már kiderült, ezen alkalmazott rendszerek normatív hatást keltenek, adóhiány vagy adóbírság megállapítását vonhatják maguk után. Ebben az esetben el kell ismerni annak lehetőségét, hogy ezek a rendszerek hibázhatnak. Főként azért lényeges ez, mert vannak olyan tanulmányok, melyek a számítógép által generált számok lehorgonyzó hatását fedik fel az egyénekre vagy kifejezetten a bírókra. Ezért fontos, hogy ezeket a technológiai eszközöket meghatározott feltételek mellett nyitottá tegyék a nyilvánosság számára az átláthatóság és a felelősség megnyugtató szintjének biztosítása érdekében. A fenti intézkedések azonban ütközhetnek a magánjoggal, különösen az üzleti titkok védelmében a szellemi tulajdonnal.

Előfordultak a fent leírtak szerinti összeütközések, például a Zubizarreta kontra Servicio de Impuestos Internos (chilei adóhatóság) ügyben, a chilei Egységes Adófizetői Információs Rendszer kapcsán. Ez a rendszer azért jött létre, hogy átfogó rálátást biztosítson az adóhatóság számára. Ebben a perben az adózó tájékoztatást kért a chilei adóhatóságtól a 2008-as időszakra vonatkozó információkról, mert eljárás alá vonták az akkori adóbevallása miatt. A hatóság elutasította a kérést, azzal érvelve, hogy a kért információ titkosságának kiadása hatással lehet a Kincstár jogi védelemhez való jogára. A hatóság azzal is érvelt, hogy a szabad hozzáférés megadása a rendszer egyes részeihez a jogrendszer által előírt ellenőrzési jogát érintené, mert feltárná az alkalmazott módszert és kritériumokat. A bíróság elutasította a hatóság érvelését és kötelezte a kért adatok kiadását a kérelmező számára. Ebben az értelemben a vitának el kell érnie az információgyűjtés módjáról szóló automatizált rendszer lényegét oly módon, hogy az adófizető értékelhesse az ilyen műveleteket.

A magánszférához való jog 

A magánélethez való jog azt jelenti, hogy az ember az ügyeit titokban tartsa. Ez az egyik alapvető jogunk, az országok alkotmánya és az ENSZ Emberi Jogi Nyilatkozata és az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE) által biztosított jog, ami azt jelenti, hogy alapvető eleme egy demokratikus társadalom működésének. A magánélethez való jog minden adózónak is nélkülözhetetlen joga, mert az adóhatóságnak gyakran van olyan információja, amely a magánéletére vonatkozik. Ezért rendkívül fontos, hogy az ilyen jogosítványok gyakorlása során az eljárást körültekintően és a törvény által megengedett határokon belül folytassák le. Például az adóalanyokat értesíteni kell minden végrehajtandó adóellenőrzésről, és ezeket az ellenőrzéseket harmadik felek helyett adótisztviselőknek kell elvégezniük. Az adózói profil alapján a nagyobb adatmennyiség feldolgozásával az adóhatóság eldöntheti, hogy melyik adózót vizsgálja meg. Az adózók ezen automatikus profilalkotása végső soron a döntések automatizálásához vezethet, ami negatív következményekkel járhat mind a természetes, mind a jogi személy adózók magánélethez való jogára nézve. Ezenkívül az adófizetőktől és más forrásokból gyűjtött adatok révén a kormány nemcsak az adófizetők adózási státuszával rendelkezik, hanem számos személyes adattal is rendelkezik, például szokásaikkal, kapcsolataikkal és preferenciáival.

Az EJEE akkor alkalmazandó, amikor az adófizetők jogairól és konkrétan a magánélethez való jogáról van szó, és minden szabályozásnak összhangban kell lennie az EJEE 8. cikkével és az EJEB precedenseivel. Igaz, hogy az EJEE közvetlenül nem szabályozza az adatvédelmet; az adatvédelemhez való jog azonban a magánélet tiszteletben tartásához való jog egyik aspektusa, amelyet az EJEE 8. cikke garantál. Ezért szinte minden személyes adatokkal kapcsolatos helyzet az EJEE 8. cikke értelmében védett jognak minősülhet. Az EJEB szerint a magánélet nem korlátozódhat az egyén belső világára, és magában foglalja a más emberekkel és a külvilággal való kapcsolatok kialakításának és fejlesztésének jogát. Ezért vitatott lehet, hogy egy jogi személy magán- és családi élete védett-e. A személyes adatok körébe tartozik azonban a jogi személyek kereskedelmi vagyona, gazdasági kapcsolatai, valamint a tevékenységük során a személyiségükre vonatkozó információk. Az EJEB egy újabb határozatában azonban csalódást okozott az adófizetőknek. A kérelmező személyes adatainak, például címének és be nem fizetett adóösszegeinek interneten történő közzététele nem sérti az EJEE 8. cikkét. Az adatok felhasználásának jogszerűnek kell lennie, csakúgy, mint az adatgyűjtésnek, az adatokat pedig a gyűjtésük céljának megfelelően kell felhasználni. Különleges védelmi intézkedéseket kell bevezetni az adózók személyes adatainak feldolgozása során, az információk bizalmas kezelése érdekében.