Franciaország elszálló államháztartási hiánya: a szenátus felveti Macron elnök felelősségét

A francia szenátus most tett közzé egy jelentést^[1] az államháztartási hiány katasztrofális növekedéséről. A jelentés következtetései rendkívül szigorúak, és "költségvetési felelőtlenséget", "kettős beszédet", "kiváró magatartást és káros tétlenséget", valamint "a felelőtlenség és a tagadás általános érzését" említik. A korábbi kormányok és a 2017 óta hatalmon lévő Emmanuel Macron köztársasági elnök közvetlenül érintettek. 

Költségvetési tragédia

A szenátorok Jean-François Husson szenátor (Republikánusok), a Pénzügyi Bizottság főelőadója és Claude Raynal szenátor (Szocialista Párt), a bizottság elnöke vezetésével idén márciusban és júniusban már tartottak meghallgatásokat, és így értékes információkat szereztek a Pénzügyminisztériumtól. A vártnál is rosszabb hiány szeptemberi bejelentésével a szenátorok úgy döntöttek, hogy tényfeltárás keretében folytatják munkájukat, annak tudatában, hogy a Nemzetgyűlés (alsóház) vizsgálóbizottságot állított fel annak érdekében, hogy kiderítse az okokat, amit a francia sajtó most igazi költségvetési tragédiának nevez. 

A helyzetet még bizarrabbá teszi, hogy a szenátus tényfeltáró missziójának vezetője ugyanolyan politikai színezetű, mint Michel Barnier miniszterelnök, és így annak a centralista blokknak a tagja, amely jelenleg Franciaországot irányítja, bár a Nemzetgyűlésben nincs többsége. 

Miért beszélünk egy tragédiáról? A tények jól ismertek. A 2024. évi költségvetési szavazás idején a GDP 4,4%-ának megfelelő hiányt prognosztizáltak, de a hiány folyamatosan nőt, és végül elérte a 6,1%-ot. Ez körülbelül 50 milliárd euró néhány hónap alatt. Ez a pénzügyi lyuk most közvetlen hatással van a Parlamentben a költségvetési törvényjavaslat (PLF) részeként megvitatott intézkedésekre.

Ki a felelős? 

A tényfeltáró misszió jelentése szerint "a kormány már 2023 decemberében tudatában volt az államháztartás kritikus helyzetének; határozottan reagálnia kellett volna, de nem tette [...] Az elemek már meglehetősen korán megvoltak. [...] 2023. október 30-tól az Államháztartási Főigazgatóság által készített, a főbb adók bevételi előrejelzéseire vonatkozó feljegyzések mind ugyanabba az irányba mutatnak: az előrejelzéshez képest a romlás erős kockázatára". Az első figyelmeztető jelek az alacsonyabb Áfa-bevételek formájában jelentek meg. A minisztereket figyelmeztették, de "2023 decemberében nem hoztak kiigazító intézkedéseket'', amikor még volt idő a 2024. évi költségvetési törvényjavaslat módosítására. "A Parlamentet ezért nem tájékoztatták az elcsúszás kockázatáról" - teszik hozzá a jelentés szerzői. 

2023. december 7-én a kincstár és a költségvetési igazgatóság figyelmeztető jegyzéket küldött Thomas Cazeneuve (Államháztartásért felelős miniszter július 20-tól 2024. szeptember 21-ig) és Bruno Le Maire (Gazdasági és Pénzügyminiszter 2017. május 17-től 2024. szeptember 21-ig) minisztereknek, akik úgy döntöttek, hogy nem hoznak semmilyen határozatot. Ezt követően egy sor olyan esemény következett, amely kérdéseket vetett fel a szenátus előadóiban, akik arra a következtetésre jutottak, hogy a két kormánytag kettős módon kommunikál. "2024 májusában Bruno Le Maire és Thomas Cazenave szenátus előtt tett megjegyzései teljesen ellentmondtak annak, amit a kormányon belül védelmeztek" - jegyezte meg a jelentés.

A szenátusi jelentés az akkori miniszterelnököt, Elisabeth Borne-t is kiemeli: "Elisabeth Borne miniszterelnök nem mentheti fel magát a felelősség alól. A 2023. december 13-i feljegyzés ugyanis olyan intézkedések megtételére szólítja fel, amelyek kizárása mellett döntött. Akkoriban, ahogyan azt a tényfeltáró küldöttségnek elmondta, az volt a prioritása, hogy a bevándorlási törvény felülvizsgálatának részeként kompromisszumot találjon" - áll a jelentésben. „Energiám nagy részét arra fordítottam, hogy kompromisszumot találjak a Nemzetgyűlés és a Szenátus között” - mondta a volt miniszterelnök. Végső soron "a kommunikáció hiánya nem kizárólag Bruno Le Maire és Thomas Cazenave, hanem Elisabeth Borne felelőssége is" - hangsúlyozza a jelentés, amely elítéli "a kiváró magatartást és a káros tétlenséget".

Emmanuel Macron a szenátus célkeresztjében 

A szenátorok a köztársasági elnökre is kiterjesztették a felelősséget a következő döntés miatt: a kormány és a köztársasági elnök döntése, hogy "megtagadta a korrekciós pénzügyi törvénytervezet (PLFR) benyújtását, amely a Pénzügyminiszter szerint az egyetlen módja lett volna a helyzet orvoslásának".

Gabriel Attal, Elisabeth Borne utódja a miniszterelnöki poszton 2024. január 9-től, szintén megkérdőjeleződik, míg a szenátorok ugyanezt mondják Bruno Le Maire kapcsán: "A valóság az, hogy Bruno Le Maire-nak a hivatalában maradva el kell fogadnia a Bercyben (Pénzügyminisztérium) töltött hét évének katasztrofális eredményeit az államháztartás tekintetében: a hiány 3%-ról 6% fölé emelkedett, ami teljesen ellentmond az általa folyamatosan megerősített kötelezettség-vállalásoknak".

A jelentés azonban kitér egy olyan eseményre is, amely az év elején jelentős hatással volt erre az amúgy is katasztrofális helyzetre: Emmanuel Macron döntése, hogy feloszlatja a Nemzetgyűlést azon az estén, amikor politikai családja vereséget szenvedett a júniusi európai választásokon. Az előadók szerint: "A Nemzetgyűlés feloszlatása a kollektív költségvetés elutasítása után azt mutatja, hogy a köztársasági elnök úgy döntött, hogy későbbre halasztja az állam előtt álló költségvetési nehézségeket, amikor az államháztartás katasztrofális helyzete gyors cselekvést igényelt" - áll a jelentésben. A kormány kinevezése, amelyet elhalasztottak, nyilvánvalóan nem segített a helyzeten. Következtetéseikben Jean-François Husson és Claude Raynal keményen fogalmaznak: "Az államháztartás helyzetével kapcsolatos általános felelőtlenség és kollektív tagadás érzése, amelyet már a tényfeltáró küldöttség is megállapított tavaly tavasszal, még világosabban megmutatkozott a tényfeltáró küldöttség által tartott meghallgatások során".

Végezetül a szenátorok természetesen elismerik, hogy a jelenlegi helyzetet rossz döntések sorozatának köszönhetjük: "Alapvetően egy olyan időszakban, amikor a költségvetési hiány veszélyesen magasra szökött, a kétszeres miniszterelnök-váltás, a választások, majd a feloszlatás miatt lelassult közszereplés, végül pedig az új miniszterelnök kinevezésére való túl hosszú várakozás mind-mind hónapok voltak, amelyek elvesztek az államháztartásunk helyreállításának folyamatában".

Borús kilátások a jövőre nézve

A fellendülés kilátásai nehéznek tűnnek. Franciaországnak is strukturális kereskedelmi deficitje van, nem találtak hatékony megoldást az iparosodás leépülésének problémájára, az Európai Bizottság most ragaszkodik ahhoz, hogy Párizs találjon konkrét megoldásokat erre a költségvetési katasztrófára (ellenkező esetben messzemenő megszorítási tervet követel), és Franciaország most kedvezőtlenebb kamatokkal vesz fel hitelt a piacon, mint Görögország és Spanyolország^[2].

A legfrissebb, szeptemberben közzétett adatok szerint a francia adósságállomány jelenleg 3228,4 milliárd eurót tesz ki, ami a GDP 112%-át jelenti. Emmanuel Macron 2017-es hatalomra kerülése óta az adósság több mint 900 milliárd euróval ugrott meg. Három hónap alatt közel 69 milliárd euróval, az első félévben pedig 127 milliárd euróval nőtt az adósság. A második negyedévben az államadósság, amely közel 70 milliárd euróval ugrott meg, és a társadalombiztosítási adósság, amely 4 milliárd euróval nőtt^[3].

Az Eurostat szerint Franciaország az egyik legrosszabbul teljesítő ország az Európai Unióban. Az ország 2024 első negyedévében 110,8%-os értékkel a bronzérmes a legmagasabb GDP-arányos államadóssággal rendelkező nemzetek között, Görögország és Olaszország mögött. Messze meghaladja az euróövezet 88,7%-os átlagát. És míg néhány fővárosnak sikerült az elmúlt években kordában tartania az adósságát, mint például Görögországnak, Portugáliának, Ciprusnak, Horvátországnak és Hollandiának, addig a francia arány csak kis mértékben csökkent.