Veszprémy László Bernát könyve, a Piszkos munka, a második világháborús magyar történelem egy kevéssé kutatott és súlyos morális dilemmákat hordozó területére kalauzolja az olvasót. A szerző olyan témát választott, amely rengeteg kérdést, érdeklődést és különböző indulatokat is ébreszthet az olvasóban: a munkaszolgálat intézményének működését, munkaszolgálatosok sorsát és a keretlegények szerepét vizsgálja a népbírósági perek iratanyagának tükrében.

A munkaszolgálat története a magyar történelem egyik legsötétebb fejezete, mely során zsidó származású, különböző nemzetiségi, baloldali és más, „megbízhatatlannak” ítélt személyeket kényszerítettek a frontvonalak mögött végzett embertelen fizikai munkára. Az őket felügyelő keretlegények, vagyis a fegyveres őrök, gyakran saját hatalmukat kihasználva – feladatkörüket többször túllépve – bántalmazták a munkaszolgálatosokat vagy épp ellenkezőleg, próbálták segíteni őket a nehéz körülmények között. Ebből az ellentétből is jól érzékelhető, hogy mennyire nem volt könnyű dolga a szerzőnek ezeket az eseményeket az objektivitásra törekedve bemutatni. Veszprémy természetesen nem csupán a rendszer működését vizsgálja, hanem arra is keresi a választ, hogy miként vonták felelősségre az atrocitások vélt vagy valós elkövetőit a második világháború után, a népbírósági perek folyamán. 

A népbíróságok 1945 után Magyarországon az igazságszolgáltatás eszközeiként működtek, céljuk a háborús bűnösök elszámoltatása volt, sajnálatos módon az adott korszak politikai klímája által is befolyásolva. A könyv ezen perek dokumentumait használja elsődleges forrásként, és ezek alapján rekonstruálja a munkaszolgálat mindennapjait, a keretlegények viselkedését, valamint a velük szembeni vádakat, azok alapját és körülményeit, illetve a vádlottak védelmét. Ami ezekből többször kiderül: a perek gyakran nem csupán az igazságszolgáltatásról, hanem politikai leszámolásokról is szóltak.

Veszprémy László Bernát történészként mélyreható levéltári kutatásokra alapozza munkáját, mely során ugyan ismert, de évtizedek óta nem használt forráscsoportot dolgoz fel. Különlegességét ennek az adja, hogy legutoljára a szocialista történetírás nyújtott a témában részletes szakirodalmat, melyet általánosságban a korszak ideológiája erősen befolyásolt. A népbírósági perek jegyzőkönyvei, tanúvallomások és ítéletek mind hozzájárulnak a kötet aprólékosságához. A szerző nem áll meg a jogi keretek és bírósági eljárások bemutatásánál és elemzésénél: társadalmi, pszichológiai és morális kérdéseket is boncolgat – azokat szakmai alapokra helyezve – például, hogy mi motiválhatta a keretlegényeket, és hogyan alakult a felelősségük megítélése az utókor szemében.

Egyik legnagyobb erénye, hogy objektív megközelítésre törekszik. Nem csupán a keretlegények bűneit tárja fel, hanem azt is vizsgálja, hogy a háborús körülmények milyen hatással lehettek a viselkedésükre, és hogyan kényszerítették őket sokszor szinte automatikusan egy kegyetlen rendszer kiszolgálására. Ugyanakkor itt nem áll meg, hanem továbbmegy és többek között az áldozatok tanúvallomásait is tüzetesen megvizsgálja, majd, ha szükséges, azok befolyásoltságára vagy tárgyi tévedéseire is felhívja a figyelmet.

A Piszkos munka világos szerkezetben, jól tagolt fejezetekben tárgyalja a témát. Az első részekben a munkaszolgálat kialakulását, intézményi működését és a keretlegények szerepét ismerhetjük meg. Az olvasó betekintést nyerhet abba, hogy milyen erőszakos cselekmények zajlottak a munkaszolgálatos egységekben. A könyv második felében kerülnek előtérbe a népbírósági perek, melyek során a keretlegényeket háborús bűnök miatt felelősségre vonták. Veszprémy bemutatja, hogy a népbírósági eljárások milyen mértékben szolgálhatták az igazságosságot, és mennyire álltak politikai befolyás alatt. Az ítéletek néha aránytalanul szigorúak, bizonyos esetekben viszont meglepően enyhék, az ítélethozók helyzetének komplexitása okán.

A könyv nyelvezete és szövege közérthető és olvasmányos, ugyanakkor adatokkal gazdagon ellátott, ezek befogadása néhol megterhelővé válhat az olvasó számára. Veszprémy törekszik arra, hogy a terhelt és összetett történelmi eseményeket több nézőpontból vizsgálja. A személyes történetek és tanúvallomások különösen értékessé teszik a munkát, mivel az áldozatok és elkövetők egyaránt megszólalnak a lapokon. Ettől válik igazán emberközelivé a munkaszolgálat történetének bemutatása, ez segíthet megérteni az egyéni tragédiák mögött húzódó rendszerszintű problémákat.

Veszprémy László Bernát Piszkos munka című kismonográfiája alapvető és hiánypótló olvasmány mindazok számára, akik érdeklődnek a második világháború, a munkaszolgálat, illetve azzal összefüggésben a háborút követő magyar népbírósági perek története iránt. A kötet nem csupán történészeknek szól: a közérthető stílus és a személyes történetek feldolgozása okán szélesebb közönség számára is bátran ajánlom.

A könyv legfőbb érdeme, hogy bemutatja, miként lehet egy komplex történelmi helyzetet árnyaltan, alapos kutatómunkára építve vizsgálni. Az olvasó képet kap a munkaszolgálat borzalmairól, a keretlegények kegyetlenségéről, ugyanakkor a kép nem csupán fekete-fehér, hiszen kétségek is ébrednek bennünk az ítéletek kapcsán, továbbá hogy ezekért a bűnökért milyen mértékben sikerült igazságot szolgáltatni.

A Piszkos munka elolvasása közben és letételét követően az olvasó nem csupán egy korszak jelenségeit ismeri meg. A könyv hatása meglátásom szerint ennél nagyobb: elgondolkodtat a felelősség és a morális döntések kérdésein, melyek minden korban aktuálisak.

-

Veszprémy László Bernát: Piszkos munka. A munkaszolgálat és a "keretlegények" történetei a népbíróságon. Bp., Jaffa, 2024. 336 oldalon.