De miért jobb a halmazati büntetés? Ehhez első körben két fogalmat szükséges tisztázni: az első a többség. Többségről beszélünk akkor, ha az elkövető több bűncselekményt követ el, ez egy anyagi jogi feltétel. A halmazat fogalma a többséghez képest kiegészül egy eljárásjogi feltétellel is, nevezetesen, hogy ezen több bűncselekményeket egy eljárásban szükséges elbírálni, ilyenkor kell halmazati büntetést kiszabni.

A gyakorlatban azonban az egy eljárásban való elbírálás nem mindig lehetséges. Elképzelhető, hogy a terhelt által elkövetett több bűncselekmény közül valamelyikre csak később derül fény. Ilyen esetben nyilvánvalóan a bíróság képtelen őket egy eljárásban elbírálni. Olyan eset is megtörténhet, hogy az elkövetővel szemben több eljárás folyik akár különböző, akár ugyanazon bíróság előtt, amelyeket célszerűségi okból nem egyesítenek. Például, ha a tettes elkövetett egy lopást Pécsett és egy csalást Szegeden, valószínűleg nem lesz célszerű egyesíteni a két ügyet, és az összes pécsi tanút átutaztatni Szegedre a meghallgatásuk okán. De ha a tettes egy költségvetési csalást – amelynek az eljárása általában évekig szokott tartani – és egy garázdaságat követ el – amely elkövetések többnyire egyszerű megítélésűek és sokszor tárgyalás tartása nélkül is döntést lehet hozni az ügyben – szintén nem célszerű egy eljárásban elbírálni még akkor sem, ha egy bíróságon van a két ügy. Ilyenkor az ítéleteket külön-külön szabják ki, melyeket utólag kell összbüntetésbe foglalni, amennyiben azok a törvényi feltételeknek megfelelnek.

Az eredeti kérdés azonban az volt, hogy miért jobb a halmazati büntetés? Jobb-e egyáltalán? Ha az elkövetővel szemben mindegyik bűncselekménye okán végrehajtandó szabadságvesztést szabott ki a bíró, akkor a halmazati büntetéssel jobban jár. Ennek oka, hogy a halmazati büntetés esetében lehetőség van a kisebb súlyú bűncselekmények miatti büntetés elenyészésére. Például, ha a bírónak egy eljárásban kell elbírálnia egy emberölést és egy ittas járművezetést, nagy valószínűséggel a büntetést az emberölésre tekintettel fogja kiszabni és nem tesz hozzá pluszban pár hónapot a végrehajtandó szabadságvesztéshez kizárólag az ittas járművezetés miatt. Ellenben, ha ez a két cselekmény külön-külön eljárásokban lett elbírálva és utóbb foglalja őket a bíróság összbüntetésbe – nyilván ehhez szükséges, hogy az ittas járművezetésért is végrehajtandó szabadságvesztés legyen kiszabva, és hogy az egyéb törvényi feltételek is fennálljanak – a 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről (a továbbiakban: Btk.) szigorított rendelkezései óta ugyanezt nem teheti meg.

Az összbüntetés tartamának meghatározása

Btk. 94. § Az összbüntetés tartamát úgy kell meghatározni, mintha halmazati büntetést szabnának ki. Az összbüntetés tartamának azonban el kell érnie a legsúlyosabb büntetésnek és a rövidebb büntetés vagy büntetések egyharmad részének összegeként számított tartamot, de az nem haladhatja meg a büntetések együttes tartamát.

Leegyszerűsítve, a jogalkalmazó a legsúlyosabb büntetést veszi alapul. Majd kiszámolja a rövidebb tartamú büntetés vagy büntetések egyharmad részét és ezeket összeadva állapítható meg az összbüntetés tartama. Vagyis, ha az elítélttel szemben a bíróság kiszabott 9 évet, 6 évet és 3 évet, akkor alapul vesszük a 9 évet, majd a 6 és 3 év összege az 9 év, ennek vesszük az 1/3-át, amely 3 év, ezt adjuk hozzá a 9 évhez. Így az összbüntetés legalacsonyabb tartama 12 év lehet, az eredetileg külön-külön kiszabott 18 évhez képest.

Ez egyben azt is jelenti, hogy míg a halmazati büntetés kiszabásánál a kisebb súlyú bűncselekményeknek nem feltétlenül lesz súlyosbító hatása, addig az összbüntetésnél a rövidebb büntetések maximum 2/3-ad része engedhető el.

Az egy eljárásban való elbírálás minden esetben kedvezőbb?

A válasz az, hogy nem, sőt bizonyos esetekben előnyt is jelenthet, mivel csak végrehajtandó szabadságvesztést lehet összbüntetésbe foglalni. Ha az elítélt elkövet országszerte négy vagyon elleni bűncselekményt, és mindet külön bírálják el, valószínűleg több felfüggesztett szabadságvesztésre vagy pénzbüntetésre ítélik. De ha ezeket egy eljárásban bírálják el, nagyobb valószínűséggel szab ki a bíró végrehajtandó szabadságvesztést, főleg, ha az üzletszerűség is megállapítható. Látható ez alapján, hogy az eljárások számától akár az is függhet, hogy végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik-e a terheltet, avagy sem.

Miben rejlik a jogintézmény ellentmondásossága?

Mint említettem, az összbüntetés a Btk. IX. A büntetéskiszabás címet viselő fejezetében helyezkedik el, ugyanakkor a Btk. 79-80. §-ában meghatározott büntetéskiszabási célok és elvek nem alkalmazhatóak rá. A bíró az összbüntetés esetében nem dönt a bűnösség kérdésében, és nem veheti figyelembe az elítélés óta a személyi körülményekben beállt változásokat sem. A bíró lényegében kizárólag a kiszabott büntetésekhez, az azokhoz kapcsolódó jogkövetkezményekhez nyúlhat hozzá, megállapítva az összbüntetés tartamát, amennyiben a törvényi feltételek fennállnak: vagyis, ha az elkövetőt több, határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítélik jogerősen, és ha a tettes valamennyi bűncselekményt a legkorábbi elsőfokú ügydöntő határozat kihirdetését megelőzően követte el. Illetve, a bírónak az összbüntetésről szóló ítéletben a végrehajtási fokozatról kell rendelkeznie, amennyiben ezek különbözőek, valamint meghatározza a feltételes szabadságvesztés legkorábbi időpontját, ha egyik ítélet sem zárta ki az elítéltet belőle. Ha az egyik ítéletben ki lett zárva az elkövető a feltételes szabadság lehetőségéből, akkor az összbüntetésbe foglalás esetén mindegyik büntetésre nézve ki lesz zárva. Ha olyan büntetéseket, illetve mellékbüntetést is kiszabtak a szabadságvesztés mellett, mint például a foglalkozástól (járművezetéstől), sportrendezvények látogatásától eltiltás, kitiltás, kiutasítás, avagy a közügyektől eltiltás, akkor ezek közül a leghátrányosabbat, a közügyektől eltiltás esetében a leghosszabb tartamút kell megállapítani az ítéletben lévén, hogy ezek nem foglalhatóak összbüntetésbe.

Ezen korlátozások okán egyesek a jogintézményt pusztán egy jogtechnikai megoldásnak, avagy egy matematikai műveletnek tekintik. Az Alkotmánybíróság azonban ezzel a nézőponttal nem ért egyet. Álláspontja szerint a jogintézmény nem tekinthető a klasszikus értelemben vett büntetéskiszabásnak, mivel az összbüntetés szabályainak az alkalmazása során a bíróság az alapítéletekkel kiszabott jogerős büntetéseket veszi alapul, azok felülbírálatára, újraértékelésére nincs lehetősége. Ugyanakkor mégis az összbüntetési ítélet lesz az a bírósági döntés, amely az elítélt által letöltendő szabadságvesztés tartamát meghatározza, amely alapján az elítélt a büntetést tölti. „Ebben a kettősségben ragadható meg a jogintézmény sajátossága: az összbüntetés valójában olyan büntetéskiszabás, amely felülírja a jogerős ítéletek jogkövetkezményekkel kapcsolatos rendelkezéseit és megállapítja a letöltendő szabadságvesztés mértékét anélkül, hogy a terhelt bűnösségéről maga döntést tartalmazna.”

Vagyis, ha csak a jogkövetkezmények tekintetében is, de az összbüntetés feltöri a jogerőt. S hogy ennek az elméleti eszmefuttatásnak tűnő kérdésnek a gyakorlatban miért is van jelentősége és hogyan tudott odáig eljutni a kérdés, hogy egy az Alkotmánybíróság által az összbüntetés kapcsán eszközölt jogszabályi megsemmisítés az Alkotmánybíróság és a Kúria közötti ellentétté feszítette a helyzetet egy ilyen semmitmondónak tűnő jogintézmény kapcsán, amelyet a büntetőjog matematikai műveleteként csúfolnak - az a cikk következő részében olvasható.

-

Felhasznált források:

Btk. 93. § (1) bekezdés

Btk. 95-96. §

10/2018. (VII. 18.) AB határozat

alkotmanybirosag.hu/ugyadatlap/?id=FDC8CD4A6801F870C1257E8A0058568D (utolsó megtekintés: 2024.01.07.)

3354/2021. (VII. 28.) AB határozat

alkotmanybirosag.hu/ugyadatlap/?id=B338540E9B6F32C2C1258709005B7386 (utolsó megtekintés: 2024.01.07.)

Belovics E. (2017) Büntetőjog I. Általános Rész. Budapest: HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó

Földvári J. (1970) A büntetés tana. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó

Székely Á. (2014) Az összbüntetés helyéről- helytelenségéről. In: Varga Z. (szerk.), A jogegység szolgálatában: Kónya István ünnepi kötet. Budapest: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.