Magyarország után már Romániában is megjelent egy külső befolyásolás, amivel az adott tagállam választását befolyásolni akarták. Felmerül a kérdés, hogy akkor ez most már rendszeres lesz és nem is lehet másra számítani? Mit tehetnek a tagállamok saját szuverenitásuk védelmében, hogy külső befolyásoktól mentesen tarthassanak választásokat? Esetleg ez már olyan globális jelenség, hogy ezt csak nemzetközi színtéren lehet megoldani? Milyen lépéseket tehet az Európai Unió, hogy saját tagállamait és ezzel önmagát is megóvja a külföldi érdekek térnyerésétől?

A magyar szuverenitásvédelem eszközei

2023. december 12-én fogadták el a nemzeti szuverenitás védelméről szóló törvényt, aminek preambulumában olvasható, hogy a törvény megalkotására, a 2022-évi országgyűlési választásokon felmerült kampányfinanszírozási botrány volt. 

Az országgyűlés vizsgálatot indított és nyilvánosságra is hozta a titkosszolgálati jelentést, amely alapján megállapítható a tiltott kampányfinanszírozás. Az Állami Számvevőszék 2024 február 20-án nyilvánosságra hozott egy részjelentést, amin megállapította, hogy a Mindenki Magyarországa Mozgalom, amely akkor még egyesület volt, külföldről kapott támogatást, amit jogosan meg is kaphatott, azonban ezt a pénzt, nem engedélyezett módon, kampánycélokra használhatták fel. 

A jelentésben az Állami Számvevőszék megállapította, hogy az érintett pártok ellenőrzése során a jogsértés ténye, valamint részben a tiltott párttámogatás összegszerűsége is megállapítható volt”. Az ÁSZ-nak az érintett pártok több mint 200 millió forinttal nem tudtak elszámolni azonban a Nemzeti Adó és Vámhivatal oldaláról még további 1 412,26 millió forint ügyében folytatódik a vizsgálat. 

Annak érdekében, hogy ilyen tiltott kampányfinanszírozás ne történjen a jogalkotó büntetni rendelte azt, ha a választási eljárásról szóló törvény szerinti jelölő szervezet azon tagja, felelős személye vagy vezető tisztségviselője, valamint a választási eljárásról szóló törvény szerinti jelölt, aki tiltott külföldi támogatást, vagy e tilalom kijátszása érdekében a tiltott külföldi támogatás eredetét leplező megállapodásból származó vagyoni előnyt használ fel. 

Továbbá létrehozták a Szuverenitásvédelmi Hivatalt is, aminek a tevékenységét két nagy csoportba osztja a törvény. Az egyik csoportba tartozik az elemzői, értékelői és javaslattevői tevékenység, amihez a törvény 2§-a az alábbiakat sorolja ide: 

„a) szuverenitáskockázat-értékelési módszertant alakít ki és alkalmaz,

b) a vizsgálat alá vont szervezetektől, az állami és önkormányzati szervektől, továbbá más, az adott ügyben érintett szervezetektől vagy személyektől beszerzett információk és adatok értékelésével elemzi a nemzeti szuverenitás érvényesülését,

c) javaslatokat dolgoz ki és ajánlásokat fogalmaz meg Magyarország szuverenitásának védelmét célzó intézkedésekre,

d) javaslatot tehet a nemzeti szuverenitást érintő jogszabályok megalkotására, illetve módosítására, valamint véleményezi a jogállását érintő jogszabályok tervezetét,

e) évente nemzeti szuverenitásjelentést készít,

f) kutatási tevékenységet végez és finanszíroz a nemzeti szuverenitás érvényesülésének társadalmi, gazdasági, kulturális, intézményi és jogi feltételrendszere javítása érdekében.”

Ez alapján látható, hogy a Hivatalnak ezen tevékenysége inkább egy kutatóintézethez (think-tank) hasonlít, amelyben azt elemzi a szerv, hogy miként lehet a nemzeti szuverenitást erősíteni. Emellett adatokat szerez be és gyűjt az állami és önkormányzati szervektől vagy az érintett személyektől, amiben vizsgálja a szuverenitás érvényesülését. Javaslatokat tesz, illetve éves jelentést készít. A 2§ alapján a Hivatal munkáját egy szellemi műhelyhez vagy egy tanácsadó szervhez tudnám hasonlítani Azáltal, hogy ezt egy hivatali szintre emelték és sarkalatos törvényben rögzítették így ebben a hatáskörben egy állami javaslattevő szerv jelent meg és a hatását úgy éri el, hogy a jelentéseit elküldi a kormánynak és az országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának. A Hivatal jelentései nyilvánosak és közvetetten képes elérni a kívánt célját, hiszen, ha a kormány vagy a parlamenti kormánypárti frakciók nem teszik meg a szükséges lépéseket, a többi képviselő felelősségre vonhatja a döntéshozókat és számonkérhetik, hogy miért nem veszik figyelembe a Hivatal ajánlásait.

A Hivatal tevékenységének a második csoportját a 3. § határozza meg, amibe a vizsgálati tevékenység tartozik.  

A Hivatal vizsgálati tevékenységével összefüggésben

a) feltárja és vizsgálja a más állam, valamint − jogi státuszától függetlenül − külföldi szerv vagy szervezet és természetes személy érdekében végzett

aa) érdekképviseleti tevékenységeket – ide nem értve a diplomáciai, illetve a külképviseletek, valamint a szakmai érdekképviseleti szervezetek által végzett tevékenységet –,

ab) információk manipulálására irányuló és dezinformációs tevékenységeket,

ac) a demokratikus vita, valamint az állami és társadalmi döntéshozatali folyamatok befolyásolására irányuló tevékenységeket, ideértve az állam közhatalmi feladatait gyakorló személyek döntéshozatali eljárását befolyásoló tevékenységet,

ha azok Magyarország szuverenitását sérthetik vagy veszélyeztethetik;

b) feltérképezi és vizsgálja azon szervezeteket, amelyek külföldről származó támogatás felhasználásával megvalósuló tevékenysége befolyást gyakorolhat a választások kimenetelére;

c) feltérképezi és vizsgálja azon szervezeteket, amelyek külföldről származó támogatás felhasználásával a választói akarat befolyásolására irányuló tevékenységet folytatnak, vagy ilyen tevékenységet támogatnak.

A Hivatal tevékenységének második csoportja már jóval erősebb jogköröket biztosít. A kodifikáció logikája alapján mindenképpen egy külföldi elemnek kell megjelennie, ami lehet állam, szervezet vagy természetes személy is, akinek/amelynek érdekében meghatározott cselekményt kell elvégezni. 

A cselekmények közé tartozik az érdekképviselet-leszámítva a törvényben leírt eseteket, amiben röviden a bekezdésben a külföldi lobbistákat vizsgálja a hivatal. 

A következő esetben már azokat vizsgálja, akik vagy amik külföldi érdekek végett folytatnak dezinformációs vagy információ manipulálási tevékenységet. Problémaként merül föl, hogy miként lehet pontosan meghatározni, hogy mi az álhír vagy egyéb manipulálási cselekmények. A dezinformációval kapcsolatos problémák az EU-ban merültek föl elsőként és figyelembe véve azt, hogy Magyarország az EU tagja, így az várható, hogy hazánkban is majd az uniós megközelítés fog érvényesülni, ami kellőképpen tisztázhatja a bemutatott problémát. 

A harmadik eset a demokratikus vita és a döntéshozók tevékenységének a befolyásolása. Ide véleményem szerint beletartozik a tüntetéseknek a szervezése, vagy azon kampánytevékenység, amit a kampányidőszakon túl végeznek.  Fontos azt kiemelni, hogy mindhárom esetben csak akkor végez vizsgálatot a Hivatal, ha a fenti cselekmények Magyarország szuverenitását sérthetik vagy veszélyeztethetik. A tényállás tehát 3 tényező együttes fennállása esetében alkalmazható.

A törvény további része a külföldről származó források felhasználását említi, amelyet a választás kimenetelének vagy a választói akarat befolyásolására használnak fel.  Annak ellenére, hogy a fogalom tágnak tűnhet, a grammatikai értelmezés alapján a jogalkotó szándéka felismerhető, hogy a kampányidőszakra vonatkoznak ezek a rendelkezések. A választási eredmény befolyásolása álláspontom szerint mindenképpen, de a választói akarat befolyásolása is ide tehető, figyelembe véve, hogy a kampányidőszakon kívül „választókról” már nem igazán lehet beszélni, amennyiben pedig kampányidőszakon túl akarna bárki befolyást gyakorolni az állampolgárokon az inkább a demokratikus vita kategóriájába tartozhat, ha vizsgálni akarna a Hivatal.

Összegzés

Mint látható a magyar megközelítésben a szuverenitásvédelem egy hivatali formát öltött, amiben a legfontosabb tevékenysége a tájékoztatás, illetve a kutatás, amiben arra hívja fel az állami döntéshozók figyelmét, hogy az állam szuverenitásának megóvása érdekében mikre érdemes figyelni. Álláspontom szerint ennél többet nem is igazán lehet tenni a nyilvánosság előtt, mert például a választások külső befolyásoktól való védelme a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységi területe, amelynek megerősítése stratégiai fontosságú, de érthető okok miatt erről a nagy nyilvánosság nem igazán szerez tudomást. A szuverenitásvédelem természetesen nem merül ki csak a választások külső befolyásolástól mentességének megvédésében, hanem a tagállami érdekek és szakpolitikák érvényesülésének védelmében vagy számos más egyéb területen is mint a kritikus infrastruktúrák védelme (energia, gazdaság stb.) területén. Mint látható ezekkel is foglalkozik a Hivatal, mint egy kutatási központ és véleményezi a fent említett körben érintett jogszabálytervezeteket, így látható, hogy a magyar megoldás egy tágabb körben értelmezi a szuverenitásvédelmet.

A külföldi beavatkozásokkal szembeni fellépés nem újkeletű dolog. Az USA-ban a FARA (Foreign Agents Registration Act) már 1938-ban elfogadásra került, illetve a 21. században is már egyre több államnál figyelhető meg ez a jelenség, mint az Egyesült Királyságban, vagy Szingapúrban. Az Európai Unióban is volt egy külön parlamenti bizottság (INGE), amely csak a külföldi beavatkozásokkal foglalkozott. Véleményem szerint a jövőben arra lehet számítani, hogy egyre több államban fog intézményesülni, vagy másmilyen formában, de megjelenni az állami szuverenitás védelme – az EU-n belül és kívül egyaránt – akár annak érdekében, hogy a választások tisztasága és befolyásmentessége megmaradjon, illetve a további külföldi beavatkozásoktól mentes legyen az állam működése.