A héten, mielőtt Donald Trump elnök beiktatta volna második elnöki ciklusát a Fehér Házba, Kína úgy tűnt, hogy barátkozik az amerikai szövetségesekkel. 

Január 13-án a Liberális Demokrata Párt és a Komeito kormánykoalícióhoz tartozó japán törvényhozók egy csoportja háromnapos kínai látogatásra indult, hogy a Kínai Kommunista Párt tagjaival tárgyaljon. A 12 tagú küldöttség célja a Tokió és Peking közötti kétoldalú kapcsolatok stabilizálása volt.

A delegáció látogatása volt az első alkalom 2018 októbere óta, hogy Japán és Kína kormánypártjai párbeszédet folytattak.  

A delegáció látogatásának utolsó napján találkozott Li Csiang kínai miniszterelnökkel is, és átadta Isiba Sigeru japán miniszterelnök Hszi Csin-ping kínai elnöknek címzett levelét. Li egyúttal meghívást intézett Isibához, hogy látogasson el Kínába, amikor csak akar.

A CGTN, egy állami kínai médiacsoport szerint a háromnapos látogatás végén a kormánypártok megállapodtak abban, hogy a kétoldalú kapcsolatokban a párbeszéd lesz az előrevivő út. „Megállapodtak abban, hogy a kínai-japán kapcsolatok helyzetétől függetlenül szoros párbeszédet és kommunikációt tartanak fenn, fokozzák a kölcsönös megértést és bizalmat, és erősítik a politikai pártok, tapasztalt politikusok és fiatal politikusok közötti cserét, szilárd politikai alapot teremtve a kétoldalú kapcsolatok javításához és fejlesztéséhez” - jelentette a CGTN.

Miközben a japán küldöttség Kínában tartózkodott, egy kínai katonai küldöttség január 14. és január 17. között ritka látogatást tett Japánban. Hayashi Yoshimasa japán kormányszóvivő elmondta, hogy a Népi Felszabadító Hadsereg Keleti Hadszíntéri Parancsnokságának tagjai meglátogatták japán kollégáikat és magas rangú japán védelmi tisztviselőket. A katonai látogatásra azt követően került sor, hogy a kínai és a japán védelmi miniszter 2024 novemberében találkozott egy Laoszban tartott regionális védelmi találkozó alkalmával, ahol mindketten megállapodtak a két ország közötti csapatcsere fokozásában.

Hayashi szerint „a kölcsönös megértés és bizalom előmozdítása a parancsnoki szintű őszinte kommunikáció révén hozzájárul a Japán és Kína közötti konstruktív és stabil kapcsolatok kiépítéséhez. Úgy gondoljuk, hogy ez a látogatás hozzájárul a régió békéjéhez és stabilitásához”. 

Hasonlóképpen a kínai fél is azt írta közleményében, hogy „a látogatás hozzájárul a két fél közötti megértés és kölcsönös bizalom fokozásához, valamint a Kína és Japán közötti védelmi csereprogramok előmozdításához”.

Ez az egyidejűleg zajló két találkozó azt mutatja, hogy a Japán és Kína közötti kapcsolatok az enyhülés felé haladnak. Mindketten igyekeznek javítani a kétoldalú kapcsolatokat, amelyeket különböző történelmi és területi viták, különösen a Japán által igazgatott, de Kína által Diaoyu-szigetekként követelt Szenkaku-szigetek kérdése rontott meg. Az elmúlt hónapokban azonban a feszültségek enyhülni látszottak, mivel a két ország között magas szintű látogatások történtek. December utolsó hetében a japán külügyminiszter Kínába látogatott, hogy találkozzon kínai kollégájával, Wang Yi-vel. Iwaya Takeshi látogatását megelőzően novemberben a japán nemzetbiztonsági tanácsadó látogatott Kínába, igyekezve megalapozni a vezetők találkozóját. 

Úgy tűnik tehát, hogy Kína és Japán között erősödik a megértés, hogy előre akarnak lépni a kapcsolataikban. A kétoldalú kapcsolatok ilyen jellegű javulásának időzítése itt alapvető fontosságú: Kína igyekszik az USA legfontosabb ázsiai szövetségesének kegyeit elnyerni Donald Trump elnök január 20-i beiktatása előtt, aki megígérte, hogy további vámokat vet ki az Egyesült Államokba érkező kínai árukra. Peking számára ennek az összehangolt kísérletnek, hogy a washingtoni politikai átmenet idején stabil kapcsolatokat alakítson ki Japánnal, gazdasági és geostratégiai okai is lehetnek.

Japán mellett Kína az Európai Unióval is diplomáciai kapcsolatba lépett a Trump beiktatását megelőző héten. Január 14-én Hszi Csin-ping telefonbeszélgetést folytatott Antonio Costával, az Európai Tanács elnökével. A két vezető véleményt cserélt különböző kérdésekről, többek között az ukrajnai orosz invázióról. Hszi a hívás során kiemelte: „Kína és az EU között nincs alapvető érdekek ütközése vagy geopolitikai konfliktus. Mindkét fél partner, amely hozzájárulhat egymás sikeréhez. Az elmúlt 50 év során a Kína-EU kapcsolatok nem csak a saját fejlődésükhöz járultak hozzá, hanem jelentősen hozzájárultak a globális békéhez és jóléthez is”. 

Xi egészen biztosan arra célzott, hogy az EU-nak nem kellene az Egyesült Államokhoz igazodnia a növekvő kínai-amerikai feszültségek közepette. Azt is mondta: „Kína mindig is fontos pólusnak tekintette Európát a többpólusú világban, és határozottan támogatta az európai integrációt és az EU stratégiai autonómiára való törekvését”.

Az elmúlt hónapokban egyre nagyobb feszültségek alakultak ki az EU és Kína között a kínai elektromos járművekre kivetett uniós vámok miatt. Kína viszonzásképpen vámokat vetett ki az EU-ból importált brandyre, és a benzinüzemű járművekre kivetett vámok emelésével fenyegetett, ami hatással lehet az EU legnagyobb gazdaságának, Németországnak az autóiparára. Hszi azonban „szimbiózisnak” nevezte a Kína és az EU közötti gazdasági kapcsolatokat, és sürgette az Európai Uniót, hogy legyen megbízható partnere.

Ez a Costa-Xi hívás ismét nagyon fontos időpontban, közvetlenül az amerikai elnöki beiktatás előtt történt. A Fehér Házban töltött második ciklusa alatt Trump várhatóan olyan intézkedéseket fog hozni, amelyek a Kínától való leválást hivatottak elősegíteni. Ennek az EU számára is lehetnek következményei, mivel a Kínából származó ellátási láncát korlátozások érhetik. Mind Brüsszel, mind Peking stabilan szeretné tartani gazdasági kapcsolatait ezekben a viharos időkben. A telefonbeszélgetés jelzés lehet Washington számára is, hogy a Peking és Washington közötti növekvő feszültségektől függetlenül mindketten folytathatják kapcsolataikat.

Mivel gazdasága most az élénkülés jeleit mutatja, Kína nem akar több visszaesést. Trump a vámemelésekkel valószínűleg nagy hatással lenne a kínai gazdaságra. Ezért Kína megpróbálja fenntartani gazdasági és stratégiai status quo-ját Japánnal és az EU-val, amelyek az Egyesült Államok nagy szövetségesei.