A közel-keleti események rávilágítanak arra, hogy az iraki és a szíriai kurd vezetők minden eddiginél jobban törekszenek közös nevezőt találni a különböző kérdésekben, különösen a nemrégiben Bassár el-Aszad által irányított szíriai rezsim megdöntése után. A jelenleg is zajló folyamatok új lehetőségeket nyitnak meg a kurd nép előtt, mert bár a térség politikailag és ideológiailag megosztott, a hatalmi vákuum miatt óriási lépéseket lehet tenni az egységes fellépés megteremtése érdekében.

2014 októberében Maszúd Bárzáni, a Kurdisztáni Demokrata Párt (KDP) elnöke állt a szíriai kurd erők egyesítésére irányuló kezdeményezés élére. Észak-Irakban találkozókat szervezett, amelyeken két egymással ellenséges szíriai kurd párt, a Szíriai Demokratikus Erőkhöz (SDF) kötődő Demokratikus Unió Pártja (PYD) és a Kurd Nemzeti Tanács (ENKS) többször is találkozott. E megbeszélések viszont nem hoztak számottevő eredményt. Az Aszad-rezsim 2024 decemberi bukását követően azonban a szíriai kurd egységre vonatkozó felhívás ismét sürgetővé vált.  Mindezek miatt Bárzáni január 17-én találkozott a Szíriai Demokratikus Erők vezetőjével, Mazlúm Abdival az Erbíl melletti Pirmamban, továbbá az ENKS képviselőivel is megbeszéléseket folytatott.

Az elmúlt időszakban a kurdok közötti politikai és ideológiai szakadékok hatalmas akadályokat gördítettek egységük megteremtése elé. Ettől függetlenül a találkozókat sokan optimistán ítélték meg, mivel az eltérő érdekek egymáshoz való közelítése tekintetében új esélyt jelentenek.

A kurd egység új reménye

A PYD-vel történt találkozó során Bárzáni és Abdi többek között a szíriai helyzetről folytatott eszmecserét, és elsősorban a legújabb biztonsági és politikai fejleményekre összpontosítottak. Bárzáni konkrétan négy javaslatot tett a szíriai kurdoknak:

  • tárgyalniuk kellene az új szíriai kormánnyal;
  • megértésre kell törekedniük Ankarával és meg kell szüntetniük a nézeteltéréseket; 
  • szakítaniuk kell a Kurdisztáni Munkáspárttal (PKK);
  • szavatolni kell Törökország biztonságát az autonóm közigazgatással közös határszakaszon.

Abdi a találkozó alkalmával pedig arra kérte Bárzánit, használja ki a Törökországgal fenntartott kapcsolatait, hogy az ellenségeskedést végre beszüntessék. Emellett kifejezte, hogy kész bármilyen megegyezésre Ankarával.

Továbbá a két vezető rávilágított egy olyan konszolidált kurd front kiépítésének szükségességére, amely a megfelelő módon képviselné a szíriai kurdok érdekeit. Az SDF vezetője a KDP elnökével folytatott tárgyalásokon kitért arra is, hogy a szíriai átmenet zavartalanságára kell fókuszálni. Abdi kifejtette, a kurd egység és a régió stabilitása kollektív felelősség, amelyben együttműködést ígért.

Ellentétes érdekek

2012-t követően a szíriai kormányerők kivonultak az észak-szíriai kurd területekről. Az SDF-hez kötődő csoportok terjeszkedésbe kezdtek és Északkelet-Szíriában létrehoztak egy nem hivatalos autonóm régiót. Közben fokozatosan kiterjesztették hatókörüket Kelet-Szíria többi, túlnyomórészt arab területére is. Az SDF elismertségét növelte, hogy az ISIS elleni harc élére állt, amelyet az Egyesült Államok globális koalíciója is segített. A katonai győzelem komoly presztízzsel ért fel, és nagyon fontos precedenst teremtett a kurdok politikai törekvései szempontjából a térségben.

Törökország ugyanakkor állandó fenyegetést jelent az SDF számára, mivel Ankara a PKK kiterjesztéseként tekint rá, valamint terrorszervezetként tartja számon. A török kormány továbbra sem veti el egy esetleges szélesebb körű katonai beavatkozás lehetőségét a szíriai kurd területeken, így az SDF-nek meg kell találnia a módját, hogy egyensúlyt teremtsen a politikai megállapodások és a katonai ellenállás között.

Sőt tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a szíriai forradalmat vezető Haj’at Tahrír al-Sám (HTS) segítséget kap Törökországtól, mivel a csoport szintén véget akar vetni az SDF működésének. Az új átmeneti kormány prioritásként tekint a Szíria területén lévő összes milícia lefegyverzésére és a reguláris hadseregbe való beolvasztásukra. Az SDF viszont elutasítja a fegyverletételt, amíg meg nem születik egy valódi politikai megállapodás, amely szavatolja a kurd polgárok jogait.

Bárzáni kulcsszerepe

Iraki Kurdisztán korábbi elnöke, Maszúd Bárzáni afféle közvetítőként lép fel az Ankara és az SDF közötti konfliktusban. Amellett, hogy jelentős befolyással bír a szíriai kurdok körében, Törökországgal is szoros kapcsolatokat ápol, különösen Recep Tayyip Erdogan török elnökkel. Ez lehetőséget teremt arra, hogy békéltető szerepet töltsön be a szíriai kurd csoportok és Törökország között, törekvése szinte elengedhetetlen összetevője a feszültségek csökkentésének és a béke megteremtésének.

Bárzáni hosszú évek során erősítette meg személyes és politikai kapcsolatait a kurd és török kulcsszereplőkkel. Diplomáciai készsége mellett az is segíti, hogy mélyen érti a kurd kérdést és a régió hatalmi dinamikáját. A kurdok ügye természetéből fakadóan transznacionális probléma, amely csak átfogó megközelítéssel oldható meg. Ezért is alapvető fontosságú, hogy a különböző országokban élő kurd vezetők rendszeresen találkozzanak és közös stratégiát dolgozzanak ki. Ahogy említettük, a szíriai hatalmi vákuum egyedi lehetőséget kínál a kurdok számára, hogy meghatározó szerepet töltsenek be a régió jövőjének alakításában. Bárzáni szerepe ebben a folyamatban alapvető fontosságú lehet, hiszen egyszerre képes megérteni a kurdok igényeit és tárgyalni a regionális hatalmi központokkal.

A kurdok egységes fellépése, valamint egy hivatalosan elismert szíriai kurd autonómia megteremtése történelmi mérföldkőnek számítana a térség számára. Azonban ez az út tele van akadályokkal, ugyanis a politikai érdekek és a külföldi hatalmak mellett a nemzeti széthúzás is útjában áll a tervek megvalósításának. A regionális országok, különösen Törökország szerepe meghatározó lesz abban, hogy a kurdok mennyire lesznek képesek megőrizni eddigi önrendelkezésüket, és milyen mértékben tudják majd érvényesíteni jogaikat. Annyi bizonyos, hogy a nemzetközi közösség támogatása és egy erős szövetségesi háttér nélkül nehezen érhetnek el tartós sikereket. Pedig az autonómia példaként szolgálhatna arra, hogyan lehet összehangolni a kisebbségi jogokat a regionális érdekekkel, ami mellett a kurd nép identitása és kultúrája is megőrzésre kerül. A kérdés az, hogy a jelenlegi geopolitikai környezet képes lesz-e teret adni ennek a történelmi lehetőségnek.