Ugyanakkor a régióval kapcsolatban mutatkozott fokozott érdeklődés mellett az elmúlt évben az is kirajzolódott, hogy a közép-ázsiai államok nem egyértelmű alárendeltjei a nagyhatalmak közötti hatalmi vetélkedésnek, hanem nemzeti, nemzetgazdasági, valamint régiós érdekeiket egyaránt figyelembe véve jelentős érdekérvényesítési képességeket voltak képesek felmutatni. A 2024-s közép-ázsiai Grand Tour-ok folytatása mellett 2025-ben Közép-Ázsiának többek között fő feladata lesz, hogy megfelelő egyensúlyt találjon a gazdasági diverzifikáció, a fenntartható és kedvező partnerségek, a racionális gazdasági növekedés előmozdítása, valamint annak biztosítása között, hogy a régió minél nagyobb mértékben részesüljön a külföldi befektetésekből.
2024-ben Közép-Ázsia kulcsszereplővé vált a globális politikai és gazdasági színtéren. A régió elsősorban gazdag természeti erőforrásainak – mint a földgáz, kőolaj, urán stb. – köszönhetően került mind az európai, mind pedig az ázsiai országok fókuszába. Az elmúlt évben részben az orosz-ukrán háború, részben az EU-Kína szembenállás, részben egyéb események miatt a térség – pontosabban egyes régiós országok, mint Kazahsztán – fokozatosan a középhatalmak közé lépett előre. Emellett maga a régió is –elsősorban gazdag természeti erőforrásai révén – egyre jelentősebb mértékben kezdett el hozzájárulni az olyan globális ügyekhez, mint az energetika, a logisztika. Ezzel párhuzamban Közép-Ázsiának 2024-ben sikerült jónéhány erős partneri kapcsolatot is kiépítenie, és befolyást szerzett olyan regionális ágazatokban, mint az elektromos járműipar, arany- és uránbányászat.
Ugyanakkor 2024 volt annak is az éve, amikor Oroszország és Kína is egyaránt fokozta elkötelezettségét Közép-Ázsia felé. Vlagyimir Putyin orosz elnök újraválasztását követően szinte első külföldi útja 2024-ben, Üzbegisztánba, Kazahsztánba és Türkmenisztánba vezetett, ahol a várakozásoknak megfelelően ezek a találkozók hangsúlyozták az erős kapcsolatok fenntartását Oroszországgal. Hszi Csin-ping kínai elnök 2024-es kazahsztáni és tádzsikisztáni látogatása, és a látogatás során megkötöttöt stratégiai egyezmények, valamint az Üzbegisztánba áttelepülni látszó kínai elektromos autóipar jól jelezték, hogy Kína befolyása a térségben továbbra is erős.
Ugyanakkor Kína és Oroszország mellett 2024 során számos más ország is igyekezett megerősíteni kapcsolatait a közép-ázsiai országokkal, különösen a kritikus ásványok és a Keletet Nyugattal összekötő Középső Kereskedelmi Folyosó (Middle Corridor) kérdésében. Emellett az Európai Unió az EU Global Gateway projektje keretében jelentős pénzt fektetett be és időszakos találkozókat tartott a Közép-Ázsiát Európával összekötő rendszer létrehozása érdekében.
2024 volt az az év, amikor az Egyesült Királyság és Németország is új közép-ázsiai politikát dolgozott ki hivatkozva az orosz–ukrán háborúra és a növekvő aggodalmakra Kína térségbeli befolyása miatt. Azonban London és Berlin valós oka a régió „újrafelfedezésére” nem más volt, mint az ott található természeti erőforrások. London jószándéka jeléül David Cameron brit külügyminisztert 2024. áprilisában többnapos látogatásra küldte a régióba, hogy ott jelentse be az Egyesült Királyság és Közép-Ázsia közötti „új korszak” kezdetét. Cameron látogatása során megállapodások születtek az energetikai, gazdasági és oktatási együttműködés erősítéséről London és a régió országai között, valamint egy hagyományos 5+1 platform (az öt közép-ázsiai ország és az Egyesült Királyság) létrehozásának a tervéről terveiről.
Ezzel párhuzamban pedig az Egyesült Királyság kormánya kiadta a Countries at Crossroads: UK Engagement in Central Asia című kiadványt is, amelyben kijelentette, hogy Londonnak stratégiai kapcsolatokat kell kialakítania a régióval és az Egyesült Királyságnak Közép-Ázsiát „meg kell védeni” az Oroszország és Kína által jelentett fenyegetésekkel szemben.
2024 őszén Olaf Scholz német kancellár tett hivatalos látogatást a régióba a második Németország–Közép-Ázsia csúcstalálkozó alkalmából. Az Egyesült Királysághoz hasonlóan a német kormány is úgy jellemezte a látogatást, mint „új korszak kezdetét” a német-közép-ázsiai kapcsolatokban. Körútja során Scholz hangsúlyozta, hogy az orosz–ukrán háború új geopolitikai valóságot teremtett, és kiemelte Közép-Ázsia növekvő jelentőségét.
De ha 2024-ben Közép-Ázsia kapcsán, a német és brit példát követte Olaszország és Franciaország is. Előbbi a kőolaj, utóbbi az Afrikából történő kiszorulása és ennek következtében az uránhoz, mint a francia gazdaság egyik elsődleges „üzemanyagának” a pótlása céljából fordult Közép-Ázsia felé.
De nemcsak az európai országok vezetői számára jelentett új korszakot a 2024-es év Közép-Ázsiával kapcsolatban. Yoon Suk Yeol dél-koreai elnök 2024. júniusi látogatása más jelentőséggel bírt, mint az európai vezetők látogatásai. A Közép-Ázsiára vonatkozó hagyományos és szilárd politikai kereteket fenntartó Dél-Korea bejelentett K-Selyemút kezdeményezés révén elmélyíti kapcsolatait a régióban. Bár földrajzilag Dél-Korea távol helyezkedik el Közép-Ázsiától és nem is a régió hagyományos gazdasági partnere Szöul „közép-ázsiai sikere” abban rejlett, hogy kerülte a feszültséget fokozó retorikát a régió országaival. Helyette mindenki számára kölcsönösen előnyös megközelítést alkalmazott, a partnerségen alapuló erőforrásdiplomáciára összpontosítva, amelyet Közép-Ázsia örömmel üdvözölt.
Ázsián belül Törökország az, aki hagyományosan nagy jelentőséget tulajdonít a régiónak a török külpolitikai törekvésekben, a Türk Világ egységén és az Ankara által vezetett Türk Államok Szervezetén keresztül Törökország továbbra is arra törekszik, hogy a mély történelmi és kulturális kapcsolatokra alapozva erős gazdasági (és katonai) integritást igyekezzen kialakítani Közép-Ázsiával.
Emellett a Türk Államok Szervezetén keresztül Közép-Ázsiával kapcsolatban nem feledkezhetünk meg Magyarországról sem, aki a Keleti Nyitás keretében 2024-ben szintén bővítette kapcsolatait a közép-ázsiai országokkal.
Ha ez a Közép-Ázsiával kapcsolatos gazdasági és politikai „újrafelfedezési” dinamika 2025-ben is folytatódni fog – ami vélhetően be is következik – a régió ebben az évben is meghatározó politikai és gazdasági szerepet fog betölteni a nemzetközi színtéren, amit Kína bővülő régiós gazdasági jelenléte, Oroszország lehetséges geopolitikai kezdeményezései a térségben és olyan kulcsfontosságú projektek is befolyásolnak, mint a Középső Kereskedelmi Folyosó csak még jobban felértékel. A közép-ázsiai országok 2025-ben várhatóan továbbra is fontosnak tartják majd a többoldalú kapcsolatokat és az úgynevezett C5+ formátumú platformokat, amely koncepción belül a világ minden országával örömmel alakítanak ki kapcsolatokat. 2025 lehet talán az az év amikor már nem valószínű, hogy a regionális realitások figyelembevétele nélkül lehet kritikát megfogalmazni a közép-ázsiai országokkal szemben.
